Kisregény

Konstancai nyár 11.

* 11.   – Már azt gondoltam, el is mentetek és elfelejtettétek a reggeli találkozónkat! – mosolygott ránk a pincérlány. – Dehogy mentünk el! Igaz, sok időnk nincs. Péntekig maradunk, mert a barátnőmnek – mutattam Andira – sajnos szombaton reggel [… Tovább]

Kisregény

Konstancai nyár 15.

* 15.     Sokáig integettem a kigördülő vonat után, és aztán még percekig álltam a peronon. Nem voltam képes realizálni a helyzetet. Öt napot voltunk csak együtt, de számomra sokkal többnek tűnt, és nem akartam tudomást venni arról, hogy [… Tovább]

Kisregény

Konstancai nyár 6.

*     6.   Arra ébredtem, hogy a fürdőszobában folyik a víz. Nyitva felejtettem volna csapot? Aztán rájöttem, hogy nem egyedül vagyok. Kimásztam az ágyból. A konyhában már Sara serénykedett. – Jó reggelt! Jól aludtatok? – Jól, de ami [… Tovább]

Kisregény

Konstancai nyár 7.

* 7.     – Szia – üdvözöltem, és gyorsan adtam is egy nagy puszit az arcára. – Gondolom emberre nem vártál még ennyit, de nem én tehetek róla. – Tudom, tudom. Én pontosan négykor megérkeztem és azonnal kérdeztem, mikor [… Tovább]

Kisregény

Konstancai nyár 8.

* 8.   Annak ellenére, hogy hétköznap volt, tele volt az utca. Pezsgett az élet minden felé. Az üzletek kirakatai nagyon kevés áruválasztékot kínáltak, de még is tele volt vásárlókkal. – Merre menjünk, jobbra vagy balra? – Nekem teljesen mindegy. [… Tovább]

Kisregény

Konstancai nyár 4.

*   4.   Már alig vártam a pénteket. Nem voltam egészen biztos abban, hogy valóban utazom. Meg izgultam, hogy utolsó percben még lehet valami, és szerettem volna már a jegyet a kezemben szorongatni. Elérkezett a pénteki nap, már nyitásra [… Tovább]

Kisregény

Konstancai nyár 5.

* 5.   Reggel arra ébredtem, hogy valaki kopog. Először azt hittem a lányok, de az ajtóm nem volt bezárva. Ők még az ágyban feküdtek, és kérdően néztek rám. – Maradjatok, majd én megnézem ki az. Különben mennyi az idő? [… Tovább]

Kisregény

Konstancai nyár 2

* 2.   Otthon megint nem találtam a helyemet. Valahol tudat alatt izgultam, hogy eleve hogy néz az ki, hogy még egy hónapja sem halt meg az anyám, és én kikapcsolódást, szórakozást keresek. Mit fognak majd rólam beszélni az emberek? [… Tovább]

Kisregény

Konstancai nyár 3

* 3.   Másnap jókor reggel fogtam a papírokat és elmentem az utazási irodába. Még zárva volt, így elmentem a banka pénzt kivenni. Kicsit nézett is bankos, hogy minek veszek ki majdnem ezer dollárt. Mire visszaértem az irodához már nyitva [… Tovább]

Kisregény

Összefércelt sorsok – 35.

Befejező rész: És így tovább… tovább     Időnként megjelenik nálam is a családom, olyankor Árpi javít, szerel, hogy ne kelljen mindenért mestert hívnom.   1997 Karácsony Gergővel és még Sanyival (kép nincs meg szerk.)   Juditka kisfia, Gergő egy [… Tovább]

Kisregény

Összefércelt sorsok – 34.

…magad uram!         1979 májusában egy különös véletlen hozott össze azzal az emberrel, akihez még az év augusztusában feleségül mentem.  Strúma műtét után, legyengülve kerültem haza, amikor egy autó lassított a ház előtt, a volánnál hófehér hajú, [… Tovább]

Kisregény

Összefércelt sorsok – 30.

Kisüt a nap?         Otthon egy hetem sem maradt a konyha helyiségéből ideiglenesen kialakított műhely berendezéséhez. A hivatalos „ügymenet” lebonyolítása is az ellopott időből jöhetett ki, mert úgy megrohantak a „kuncsaftok”, hogy az örömömnél az ijedtségem volt [… Tovább]

Kisregény

Összefércelt sorsok – 31.

Epilógus 1. Útjaink elágaztak, de… 1973 őszén ezeket írta Gallai, gyöngybetűivel:   „…Otthon a nyári szabadságon igyekeztem olyan szemmel nézni mindent, hogyha hazajövök, miként tudnék boldogulni. Arikám, lesújtó az eredmény.     Anyu, apu dolgozik, kimenni a lakásból nem tudok, munkalehetőség [… Tovább]

Kisregény

Összefércelt sorsok – 32.

Epilógus – Útjaink elágaztak, de… 2.       2002-ben az ORFI-ba kértem és kaptam felvételt, hogy talpra segítsenek állni (szó szerint, mert a kerekes székemben várakoztam a kezelők előtt), elment mellettem egy hölgy, két könyökmankóval. Jól megnéztük egymást, kutatóan.  [… Tovább]

Kisregény

Összefércelt sorsok – 29.

Még egy kanyar, és azután…?     Természetemhez híven a hirtelen rámszakadó nagy szabadsággal nem tudtam mit kezdeni. Képtelen lettem volna átaludni a következő napot. Nagymosással, vasalással, hatalmas takarítással töltöttem ki az időt, míg le nem csengett bennem ez a [… Tovább]

Kisregény

Összefércelt sorsok – 27.

„Mondottam ember…”   A karácsonyi szünetet minden évben a legnagyobb készülődések szokták megelőzni. Igyekeztünk a családunknak apró ajándékokat beszerezni. A következő tanévzárón rekordra számíthattunk a végzősök számát illetően. Mi, akik ’68-ban végeztünk, az eddigieknél is kedvesebb, értékesebb, gondosabban kiválasztott ajándékokat [… Tovább]

Kisregény

Összefércelt sorsok – 28.

Ünnepeink     Az idő kellemesre fordult. Az ünnep nekünk Ozorán az igazi. Jó előre nagyon készültünk, pedig az oda-vissza úttal együtt négy napra zsugorodott az egész. Mégis felejthetetlenre sikeredett a húsvét. Én már a nagypénteket is megkaptam, így rögtön [… Tovább]

Kisregény

Összefércelt sorsok – 25.

Majdcsak felnövünk már!       Szünidő és nyaralás következett. A társaság nagyobb fele családjához utazott. Szüleim meghívták Icut, de az intézet engem előjegyeztetett ORFI kezelésre és a behívóm június huszonnyolcadikára megérkezett. Ezért összesen öt napra tudtunk csak hazamenni. Icu [… Tovább]

Kisregény

Összefércelt sorsok – 22.

Harcok nélkül miért nem lehet?!     Amíg távol voltam, Icu írogatott legszorgalmasabban az intézeti történésekről, egyhetes nyaralásáról a fiatal szakoktató Katiéknál, Mária nénivel folytatott beszélgetéseiről, a Bözsék kiköltözéséről és a nagy magányosságáról. Kicsit elszomorított vele, mert én nem hívhattam [… Tovább]

Kisregény

Összefércelt sorsok – 23.

Célegyenes kanyarokkal       Árpi újra minden kimenőre eljött értem, kivitt sétálni, hogy erősödjek. Egy ilyen séta alkalmával azt kérdezte tőlem: — Te milyennek találod a Judit nevet? — Szépnek. Miért? — néztem rá és Klári kislányára gondolva, ízlelgettem [… Tovább]

Kisregény

Összefércelt sorsok – 20.

Beborul az ég!       Egyszerre voltam elcsigázott és reménykedő. Feszült bennem valami izgalom, aminek nem tudtam nevet adni, hát az ismét előállt új helyzetre fogtam… A közelítő téltől való félelmemet csak fokozta, hogy a felszállásra jól bevált új [… Tovább]

Kisregény

Összefércelt sorsok – 15.

Vizsgaláz és jutalmak     Az egész intézet vizsgalázban égett. Érettségizők csak ketten voltunk akkor, de szinte az összes lány járt valamilyen iskolába a szakmain kívül is. Minden szinten más-más időpontra estek a vizsgák, így a szobákban folyton készült valaki. [… Tovább]

Kisregény

Összefércelt sorsok – 16.

Felhők közül a nap…     Csöpi műtéte elgondolkodtatott, de sajnos késleltetett is, mert méginkább eltitkoltam, mennyire szenvedek.  Az egyre gyakoribb rosszulléteimmel mégis panaszra mentem az intézet doktor bácsijához, aki előbb csak csendesen mosolygott. Vizsgák előtt megszokta az alkalmi betegségeket. [… Tovább]

Kisregény

Összefércelt sorsok – 13.

Családi panzió, tanya és a jászság     Hatalmas felfordulásra szólítottak ki bennünket a műhelyekből. — Az intézet sodronyokat kapott, aki tud, az segítsen a munkásoknak megmutatni melyik ágybetét rossz, mert valamivel kevesebb a sodrony, mint az ágyak száma. Nekünk [… Tovább]

Kisregény

Hollós Mátyás a király I. Fejezet/6. rész

Méhfi Jakab konyháját nem lehetett összemérni Erzsébet asszony hatalmas f?z? helyiségével. Mégis, amikor a szülést?l, és szoptatástól kimerülten megéhezett, óriási lett a sürgés-forgás. Az udvari szakács, a nagyasszony egyik legf?bb kísér?je azonnal mozgásba lendítette a segédszakácsokat, és kuktákat.    Ünnepi [… Tovább]

Kisregény

Összefércelt sorsok – 14.

Kint és bent     Telefonhoz szólítottak: Zsuzsa hívott, megkérdezte hét végén ki tudnék-e menni hozzájuk. Örömmel mondtam igent. Kicsit bánatosnak éreztem a hangját. — Mi a baj? — Kicsi Mónikámat be kellett vinni a Baba utcába megfigyelésre, mert ki [… Tovább]

Kisregény

Összefércelt sorsok – 10.

Mint egy kohóban…     Az első hetek egyébként is nehézségekkel teli újdonságait csak tetézte a villamosközlekedéssel való ismerkedésem. Fel se fogtam kivételes szerencsémet az öcsémmel. Árpi eleinte nem engedett abból, hogy csak vele együtt próbálkozhatom. Figyeltem a többieket, ők [… Tovább]

Kisregény

Összefércelt sorsok – 6.

Új színtér     Az első — szorongva várt — megismerni való a 2-es szoba az első emeleten. Amikor bevezettek bennünket, a vártnál jobbnak látszó, mégis mellbevágóan hatalmas méretű helyiség — nekem, az amolyan: sokat tapasztalt kórházlakónak is — hodálynak [… Tovább]

Kisregény

Összefércelt sorsok – 7.

Ismerkedés     1963. szeptember 2-án arra ébredtem, hogy a szemembe világít az erős neonfény és egy kellemetlen, idegen hangocska élesen, szinte visít: — Jó reggelt lányok, ÉBREESZTŐ! Az „e” hangnál jól megnyújtva, felívelte a dallamot, szinte azt hallottam ki [… Tovább]

Kisregény

Összefércelt sorsok – 2.

No nagylány, el kell indulnod…    Gyermekkor   Alig múltam huszonegy hónapos, mozgékony, egészséges baba voltam. Az első születésnapomra kapott, szép fehér vaságyban, melynek oldalán leereszthető, világoskék, csomózott háló őrzött a leeséstől — békésen aludtam. Egy szokásosan fárasztó napot követő [… Tovább]

Kisregény

Összefércelt sorsok – 3.

Szárnypróbálgatás – törött szárnnyal     Iskola és történelem     Az általános iskolával szerencsésnek mondhattam magam. Mivel mindenki ismert, úgy kerültem az osztálytársaim közé, hogy senki nem csodálkozott rám. Amikor pedig nem mehettem, mert eltörtem, vagy kinőttem a járógépemet, [… Tovább]

Kisregény

Összefércelt sorsok – 4.

„Gyurika bácsi” tanácsa       Levelezés   Anyunak nem kellett többé mások szennyesét mosnia, de rengeteget dolgozott otthon, felfedezte, hogy a kertben mi mindent megtermelhet a konyhára, meg egy bérelt kis szőlőben is, ahol nem csak a bornak való [… Tovább]

Kisregény

Összefércelt sorsok – 1.

Az ág Fája Mélyre kell ásnom, egészen a titkokig. Gyökereim megkeresésével kezdenem igaz mesémet, ami bonyolult lesz, mint általában az élet. Legélesebb emlékképeimet, a sokszor hallott elbeszélések vagy csak meglesett családi események tesznek hitelesebbé. A többit megéltem. A hazulról hozott örökség [… Tovább]

Kisregény

krimi (munkacím)

Készülő bűnügyi történet. Valódi vidéki, k-európai életérzés, környezet, életek. Valódi és elmében létező helyszínek. A valódiak Debrecenhez köthetők… Olyan krimit akarok írni, amely nem pusztán egy bűntettről szól. hanem sokról. Ha lészen folytatás, küldöm.*   Sok ez a harminc kiló [… Tovább]

Kisregény

ÉN VAGYOK ÉN, TE VAGY TE… (regény) I. rész

A könyv nagyrészt megtörtént eseményekről szól. Kinek szórakozásként, kinek tanulságként…* N N   NAGYAJTAI KOVÁCS ZSOLT       ÉN VAGYOK ÉN,                                                                                                                                                          TE VAGY TE…                 Köszönet Békéscsaba Megyei Jogú [… Tovább]

Kisregény

De fenyő (a kisregény befejező része)

Az írás fölhasználta: Lipták Béla, Gérecz Attila, Karácsony Gábor, P. Gy. írásait, és részleteket korabeli rádióbeszédekb?l. Ki el   November 9-én, pénteken MEFESZ-gy?lést tartottak a budai Várban lév? diákszálláson, ahol Reitter Pétert megbízták, hogy tartson kapcsolatot a Nagybudapesti Munkástanáccsal. Ekkor [… Tovább]

Kisregény

De fenyő – kisregény 10. része

(A képen kis zöld Topolino van.) A lövöldözés a pesti oldalon történhetett, a Szabadság-híd túloldalánál. A hídon az egyetemi kis szürke Skoda menekült, négyen ültek benne. Nyomában egy fekete Pobjeda, az ávósok kedvelt autója, amelyb?l géppisztollyal tüzeltek.   1956. NOVEMBER [… Tovább]

Kisregény

De fenyő (kisregény 7. rész)

A híd közepére érve meglátták a pesti hídf?nél álló tankokat. Az els? teherautót telitalálat érte, s nyomban kigyulladt. Ekkor megpróbált visszafordulni, de egy oszlopba ütközött. A kialakult pánikban egymás hegyén-hátán menekültek az emberek a biztonságot nyújtó budai oldal felé. Kende [… Tovább]

Kisregény

De fenyő (kisregény 8. rész)

ââ?¬Å¾Ã??rizzük meg forradalmunk tisztaságát! Mutassuk meg a világnak, hogy a SZABADSÁÃ???GÉRT harcolunk, nem fosztogatunk!ââ?¬?   1956. OKTÓBER 25. CSÜTÖRTÖK   Miska bácsi éppen csak felugrott egy beszámolóra. A lakás a feln?tt férfiak tanácskozóhelyévé vált. Átjött Kovács Feri bácsi, a kissé [… Tovább]

Kisregény

De fenyő kisregény 9. része

Egy kisebb hordót szállító lovas szekér érkezett éppen oda. Pipázó, bajuszos parasztember ült a bakon, és magyarázott egy kórházi embernek: ââ?¬â?? Aszonta a rádió, hogy maguknak vér köll, oszt én hoztam. ââ?¬â?? Büszkén csillogó tekintettel mondta el ezt. 1956. OKTÓBER [… Tovább]

Kisregény

De fenyő (kisregény 4. rész)

Ami kiböki az ember szemét, az észrevehetetlen, olyan mint valamit „mély megrendeléssel” tudatni. Ezt a nagy Mezei Lali mondta a Sztalin haláláról, én is nevettem, mint hozzáért?, de azt mondták, ehhez én hülye vagyok, azon nevessek, amit értek. Foci vagy [… Tovább]

Kisregény

De fenyő (5. rész)

A házban fegyvert találtak. Tudják, hogy ez mit jelent? Tudják, mekkora veszélyt jelent ez mindannyiunkra nézve? Ilyenért már végeztek ki embert! Az els? és a harmadik emelet   Kár, hogy általában van iskola. Az ember már várja a szeptembert, de [… Tovább]

Kisregény

De fenyő (kisregény 6. rész)

ââ?¬â?? A ti életetek ugyanolyan értékes, mint az enyém. Én is ugyanolyan magyar vagyok mint ti, minden egyéb szempont másodlagos. De id?sebb vagyok nálatok és jobban ismerem a rendszert. Nem engedhetlek az ÁÃ???VO karmaiba éjnek idején. De holnap, fényes nappal, [… Tovább]

Kisregény

De fenyő (3. rész)

Beszélsz rohadék, vagy itt fogsz megdögleni! Azt hiszed, ha vagánykodsz, akkor neked már mindent lehet? Most szépen meg fogod mutatni, hogy tudtál lelécelni innen! Világos?!       Régebbi nyár   A csíbor   A vasárnap az ijeszt?en jó szokott [… Tovább]

Kisregény

életre való (1973) – IV. /2.

IV. Hogy vannak, honvédek? (szabadok leszünk) – 2. A kisregény befejez? részlete.   Több mint öt tucat ?rséget sóztak rám. A meditáció közép-kelet-európai válfaját. Amikor az ember odabenn elmélkedik, felidézi téli verssorait, amelyeket roppant szépnek talál, olyasfélét, mint „és a [… Tovább]

Kisregény

De fenyő (1. rész)

(I. rész) Kisregény 1956-ról a társbérletes ház egyik gyermekének szemével. Még a hazugságok is igazak.   De fenyő (kisregény)     Ámen A II. emelet 9. Kés? tavasz Preludium Vigyázni Kora nyár Nene Ella néni Kora ?sz Miska bácsi Régebbi [… Tovább]

Kisregény

De fenyő (2. rész)

Két ávós beszélget a Rajk temetésen: „Szegény Laci, ha ezt látná, hogy közénk lövetne….”   Ella néni   Nem is így hívják. Talán szégyelli, hogy a szülei másként nevezték. De mindig így van: nem tudjuk, mikor születtünk – megmondják, vagy [… Tovább]

Kisregény

életre való (1973) – II. / 4.

II. Esküszünk, hogy ââ?¬â?? 4. Egyszóval azilum, menedék, távlatos béke. Ráadásul Korcsmáros kisded bandájával együtt is m?ködik a képz?sökkel, díszletkészítés ürügyén. A b?vös jelszó: Háry János. A meger?sít? mondat: hadseregfesztivál. Tehát már nem mondja az aknavet?knek a Rejt?-sztorikat, akkor nem [… Tovább]

Kisregény

életre való (1973) – III./ 1.

III. Ã?Å¡j év, új er? (akkor is) ââ?¬â?? 1.   Új hideg. A nagy újságleped?ket kivéve összegy?jtjük a kidobandókat. A szemetet kivisszük az alaki gyakorlórészen túlra, a nagy szemétgy?jt?höz. Mínusz huszonhat fok. Életem legfagyosabb pillanata. Felköpök magasra, leesik a jéggolyó. [… Tovább]

Kisregény

életre való (1973)- III. /2.

III. Ã?Å¡j év, új er? (akkor is) ââ?¬â?? 2. Ett?l kezdve azonban, mintha újra megn?tt volna fölöttem Csucsu baljós árnya. Edzésre alig tudtam kijárni, helyette s?r?södtek az ?rség szolgálatok. Mindehhez társult egy tábori szolgálat is, amelynek kellemetlen következményei lettek. A [… Tovább]

Kisregény

életre való (1973) – IV. /1.

IV. Hogy vannak, honvédek? (szabadok leszünk) – 1.     – Tele vagyunk élettel, ?rnagy elvtárs! – Akkor most elhajtom magukat a halál f…ára. Huszonöt kilométer, Druga és Balicza ?rvezet?k leadták a bátor jelentkez?ket. Tavasznak kés? tavasz… – Június, ?rnagy [… Tovább]

Kisregény

életre való (1973) – II. /2.

II. Esküszünk, hogy ââ?¬â?? 2.  II. Esküszünk, hogy – 2.   Dallik a világ. Az ezred politikai tisztje, a „jó ales” egy kés? ?szi délután, enyhén pityókásan tanította a légvédelmiseket. – Asszongya, hogy: Szél viszi messze a fellegeket, mögötte lángol [… Tovább]

Kisregény

életre való (1973) – II. / 3.

II. Esküszünk, hogy ââ?¬â?? 3.   Katának írtam egy kis mítoszt, amit végül is Aranka néninek küldtem el. Komolyan gondoltam, er?sen lírai-filozófiai-epikai m?nek, ami a halandóság dicsérete lenne. De valamiért az általános iskolai osztályf?nök nénimnek jobb lesz. Mégse vegyész, hanem [… Tovább]

Kisregény

életre való (1973) I. / 2.

1964-ben bevezették, hogy az egyetemi évek el?tt a felvett hallgatónak 11 hónapot kell a Magyar Néphadseregben szolgálni.   I. Miért nem – 2.   Az imént vonultunk be, de id?érzékem már megkeverve. Talán az étkezésekhez kéne kötni a cammogó id?t. [… Tovább]

Kisregény

életre való (1973) – II. / 1.

II. Esküszünk, hogy ââ?¬â?? 1.   II. Esküszünk, hogy – 1.   Nevetséges, de alig várjuk az esküt. Addig vállalom a reggeli tornákat, mert edz?táborként próbálom az egészet fölfogni. Ha a kiképzési tervet nézem, szigorúan a bet?höz ragaszkodva, nem ügyelve [… Tovább]

Kisregény

Az ecetfa illata – 14.

ââ?¬â?? életkivonat ââ?¬â?? (pulvis ââ?¬â?? cinis ââ?¬â?? nihil ââ?¬â?? et…)   XXX. Nem tudjuk, mi a szeretet   Féltés, féltékenység, mert valamib?l kimaradhatunk; lefojtó, fulladó érzés, mert túlságosan bekebeleznek; fölszabadító, világgal egyesít? öröm és beteljesülés, mert efféle pillanatokról álmodozunk. Képességünk, [… Tovább]

Kisregény

Az ecetfa illata – befejez? rész.

ââ?¬â?? életkivonat ââ?¬â?? (pulvis ââ?¬â?? cinis ââ?¬â?? nihil ââ?¬â?? et…) XXXIII. Nevenapján fölhívtam A.I.-t   Kedves, bens? hangú még mindig. (Egy öregúr véletlenül mellétárcsázott valamikor, elbeszélgettek, azóta rendszeresen fölhívja három percre. A nevét se tudja, csak beszélgetnek.) Nagyon fontos n?i [… Tovább]

Kisregény

életre való (1973)

1964-ben bevezették, hogy az egyetemi évek el?tt a felvett hallgatónak 11 hónapot kell a Magyar Néphadseregben szolgálni.     Ez a bevezetés: Az elbeszél? közli, hogy lélek nincsen.* „Ne mondjátok: Megtaláltam az igazságot; mondjátok azt: Találtam egy igazságot. Ne mondjátok: [… Tovább]

Kisregény

életre való (1973) – I. / 1.

1964-ben bevezették, hogy az egyetemi évek el?tt a felvett hallgatónak 11 hónapot kell a Magyar Néphadseregben szolgálni. I. Miért nem – 1. Egy érettségizett mindent tud – ezt még az elnök is bizonygatta a vizsga értékelésekor, aki nyilván elhülyült mindahhoz [… Tovább]

Kisregény

Az ecetfa illata – 13.

ââ?¬â?? életkivonat ââ?¬â?? (pulvis ââ?¬â?? cinis ââ?¬â?? nihil ââ?¬â?? et…) XXVIII. Utazás Korfura,   Kerkyrára. Hiába a kilométerek, fölösleges az ottani napi 50-60 km biciglizés is, a fejemet magammal vittem. Magányvágy. A természethez nem kell közel menni, elég, ha magunkhoz [… Tovább]

Kisregény

Az ecetfa illata – 9.

ââ?¬â?? életkivonat ââ?¬â?? (pulvis ââ?¬â?? cinis ââ?¬â?? nihil ââ?¬â?? et…) XXI. Újabb év május közepe   Minden n?ben akad valami szép. Van, amelyikben az, hogy elfelejtik. Mérhetetlenül igazságtalan vagyok, mint akinek szempontja van, pedig abból is kett? kell legalább, hogy [… Tovább]

Kisregény

Az ecetfa illata – 10.

ââ?¬â?? életkivonat ââ?¬â?? (pulvis ââ?¬â?? cinis ââ?¬â?? nihil ââ?¬â?? et…) XXIV. Elmegyek erre a bizonyos hókuszpókuszra   A döntést megel?z? nap hívott A.I. mamája, lánya szódásüveges vakságáról szólt. Mintha még ez is egy késleltet? parancs lenne, a kiszolgáltatottsággal történ? zsarolás. [… Tovább]

Kisregény

Az ecetfa illata – 11.

ââ?¬â?? életkivonat ââ?¬â?? (pulvis ââ?¬â?? cinis ââ?¬â?? nihil ââ?¬â?? et…) XXV. Este auditálnak   – Nézz a mennyezetre! Amikorra egyt?l hétig elszámolok, lecsukódik a szemed. Tudatában leszel mindannak, ami történik, és az itt történtekre vissza tudsz majd emlékezni. Ha nincs [… Tovább]

Kisregény

Az ecetfa illata – 12.

ââ?¬â?? életkivonat ââ?¬â?? (pulvis ââ?¬â?? cinis ââ?¬â?? nihil ââ?¬â?? et…) XXVI. Saját lelkéhez (Ad animam suam)   Csillag, aki bennem ragyogsz, / fényed éjembe nappalt hoz, / célom adod s a világot, / hogy odakinn lássak. // Csillag vagy te, [… Tovább]