De fenyő kisregény 9. része

Egy kisebb hordót szállító lovas szekér érkezett éppen oda. Pipázó, bajuszos parasztember ült a bakon, és magyarázott egy kórházi embernek:
ââ?¬â?? Aszonta a rádió, hogy maguknak vér köll, oszt én hoztam. ââ?¬â?? Büszkén csillogó tekintettel mondta el ezt.

1956. OKTÓBER 29. HÉTFÃ??

 

A világ megbolondult, pedig annyi grund és annyi víz van mindenfelé. Izrael megtámadta Egyiptomot, és kitört a háború a Szuezi-csatornán. Én nemigen értettem, miért olyan nagy baj ez nekünk, de megmagyarázták. Miska bácsi el?vett egy térképet is, azon mutogatott.

–  Egyiptom elnöke, a szovjet szövetséges Nasszer éveken át megtagadta Izraelt?l a Szuezi-csatorna használatát. Ráadásul idén júliusban Nasszer államosította is a csatornát, és kirúgta el?z? tulajdonosait, a briteket. Ezért most az izraeliek meg a britek igyekeznek visszaszerezni. Ezek a stricik úgy id?zítették a Nasszer elleni támadásukat, hogy akkor legyen, amikor az oroszok figyelmét valami más, éppen mi, Magyarország köti le teljesen, és nem tudnak még Nasszer védelmére is sietni. Nemhogy segítenének nekünk, még a magyarok vére árán akarják megkaparintani a csatornát. Már biztosan megmondták az oroszoknak, hogy ha megkaphatják a csatornát, t?lük azt csinálhatnak Magyarországon, amit csak akarnak.

Apu csak értetlenkedett:

–  Tisztára egy újabb Jalta. Hihetetlen! Egész egyszer?en hihetetlen!

Nagyot ütött a rádióra, ahol arról kezdtek beszélni, hogy Eisenhower elnök vissza kívánja szorítani a kommunista birodalmat, meg az „önfelszabadítási politikájáról”, amely a szovjet csatlósállamok önmaguk általi felszabadítását volt hivatott segíteni. Ett?l valamelyest jobb kedvre derültünk. A rádió szerint Eisenhower megígérte, hogy ha a leigázott népek megszabadulnak megszállóiktól, a Nyugat segít nekik. Miska bácsi a fejét rázta.

–  Egy szót sem hiszek el abból, amit a rádió mondott. Nem bízom Eisenhowerben. Ha Eisenhowernek igazán gondja volna ránk, ha komolyan segíteni akarna a leigázott nemzeteken, akkor a britek ma nem bombáznák a Szuezi-csatornát.

De apu így szólt:

–  Eisenhower nem fogja engedni, hogy a britek hátba támadjanak bennünket. Tisztességes ember. Körülbelül egy hét múlva Amerikában választás lesz. Washington és Lincoln nemzete, a szabadság és igazság népe nem fogja hagyni, hogy olaj és egy ellopott csatorna kormánya tettei és eszményei közé álljon. Semmi okunk nincs a kétségbeesésre. Az ÁVH megsz?nt, az orosz tankok közül néhány már vonul el, Nagy Imre visszaállította a demokratikus többpártrendszert, és a Kilián laktanya h?se, Maléter Pál a honvédelmi miniszter. Ne keseredjetek el! Ne tör?djetek a Szuezi-csatornával, amit itt kell tenni, arra koncentráljatok!

 

Ekkor már Reitter Péter a M?szakinál volt. Diákok ezrei özönlöttek be az egyetem kapuján, magukkal sodorták. A MEFESZ apró irodai csoportja ki se látszott a munkából, hogy a Pet?fi zászlóaljjá szervezze ?ket. Sok tennivalót el kellett intézniük: fegyvereket kiosztani, egy kommunikációs rendszert kialakítani, és szálláshelyeket biztosítani.

 

1956. OKTÓBER 30. KEDD

Anyu egy összegzéssel kezdte a napot.

–  Elegem van, hogy Gyuri nem segít, pedig az Öcsikével is van épp elég gond, alig szopik, a hasa fáj. Miskáról tudjuk, milyen pipifakszos, mégis alig bírok rendet tartani a lakásban.

Miska bácsi alig van itt. Állandóan a FIAT-tal furikázik, semmit sem lát az itteni rendb?l. Apu viszont tudja, mit kell egy férfinak hallania. A politikát! A rádió nálunk is éjjel-nappal szól. Ha mégsem, akkor hozzák a híreket. Mennyivel izgalmasabb ez, mint a rádiós reggeli torna a köszönöm, eléggel, vagy a korai indulók, a munkára hívó örömteli kórusok, amelyekt?l lelkiismeret-furdalás kellett volna, hogy kiugrasszon az ágyból. Iskola nincs, csak az izgalmak. A házbeli gyerekekkel már fogadunk, hogy ki lesz a kormányban. Nagy Imrét kedveljük, mert nem kopasz és igazat mond, meg forradalmat.

 

            Nagy Imre beszéde, 1956. október 30-án 14 óra 30 perc

…A hazánkban mind szélesebben kibontakozó forradalom, a demokratikus er?k hatalmas megmozdulása válaszút elé állította hazánkat…

Az ország életének további demokratizálása érdekében az egypártrendszer megszüntetésével a kormányzást az 1945-ben újjászületett koalíciós pártok demokratikus együttm?ködésének alapjaira helyezi. Ennek megfelel?en a nemzeti kormányon belül sz?kebb kabinetet létesít, amelynek tagjai: Nagy Imre, Tildy Zoltán, Kovács Béla, Erdei Ferenc, Kádár János, Losonczy Géza és a szociáldemokrata párt által kijelölt személyiség.

…A nemzeti kormány felhívja a szovjet csapatok parancsnokságát, hogy azonnal kezdje meg a szovjet csapatok kivonását Budapest területér?l. Egyidej?leg a nemzeti kormány közli az ország népével, hogy a szovjet csapatoknak az ország területér?l való kivonására haladéktalanul megkezdi a tárgyalásokat a Szovjetunió kormányával.

A nemzeti kormány nevében bejelentem, hogy a forradalom által létrehozott demokratikus helyi önkormányzati szerveket a nemzeti kormány elismeri, rájuk támaszkodik és támogatásukat kéri.

 

–  Érted, fiam? A jó hír az, hogy Nagy Imre megszüntette az egypártrendszert, és új kormányt alakított. A rossz hír meg az, hogy a Szabad Európa Rádió mindezek ellenére is még mindig kommunistának nevezi. Azt is mondják, hogy ne bízzunk benne. Nem értem, miért gy?lölik annyira. Az a jó hír, hogy Magyarországon sehol nincsenek harcok. Az emberek rendet csinálnak, és készülnek újra munkába állni. Izrael még mindig bombázza a Szuezi-csatornát, az oroszok azonban most már hivatalosan is beleegyeztek, hogy kivonják csapataikat Magyarországról. Légihidat is kezdeményeztek, hogy elszállítsák az összes orosz családot Magyarországról. Azt állítják, hogy ebben mintegy kétszáz repül?gép vesz részt. A légihíd akciót egyszer?sítend? Budapest mindhárom repül?terét elfoglalták.

A légihíd nagyon tetszik. Légivíz felett összekapaszkodik a rengeteg gép, és átsétálnak rajtuk, akik csak akarnak, persze az oroszok f?leg, mert nekik kell. Valakik meg légihídpénzt szednek, mert semmi sincsen ingyen.

Miska bácsi szerint

–  Ez az egyszer?sítési dolog csak ürügy, és igazándiból a magyar légier? semlegesítése a céljuk. Képzeld, találkoztam Labancznéval!

–  T?le csak nem várhatjuk a légier? meger?sítését!

–  Volt nála Gérecz Attila.

–  Letelt a tizenöt év, vagy kiszabadították?

–  Vácról közel 800 elítélt szabadult, de ?t a Kozma utcai Gy?jt?b?l hozták ki.

–  Képzelem, hogy betojt volna Labancz, ha összefutnak.

–  Éppen az anyjánál volt…

–  Nekiment Gérecz? Lerendezte?

–  Az anyja nem tudott semmir?l. Nekem azt mondta, furcsán viselkedett a fia, szinte zavarodott volt a nagy örömt?l.

–  Megölte?

–  Dehogy. Megölelte, aztán elsietett. Valamit beszélt az írásról, azt hitték, a Szentírásról szólt, de sietett az Írószövetségbe.

–  Hová? Újabban az a börtön utáni levezet? tagozat?

–  A székházában kell találkoznia író börtöntársaival, majd Tamási Áronékkal valami felhívást intéznek a nemzethez. A szeretet, a megbocsátás, a nemzeti méret? összefogás eszméjér?l beszélt.

 

1956. OKTÓBER 31. SZERDA

 

Rádió-rádió-rádió. A feln?ttek semmit sem tudnak maguktól, mindenhez rádió kell nekik. Hogy legyen, aki megmondja, mit csináljanak, aztán meg nekünk ?k mondják meg, hogy mi mit csináljunk. De a rádió sem jó nekik, mert egyb?l mondják a magukét, végre valamihez képest mondják, hogy az milyen idióta.

–  Hazudtunk reggel, hazudtunk este, hazudtunk egész nap és minden hullámhosszon!” – Remeg?, ?szinte hangon mondta ezt el, és megígérte, hogy soha többé nem fog el?fordulni.

Ezeket a szavakat hallván apuék mindannyian megillet?dtek. Még Nene is azt mondta, hogy a szabad és ?szinte médium ilyetén fogadalma jobb jöv?nk kulcsa.

Azt is megtudtuk a rádióból, hogy egy magyar katonai egység kiszabadította a bebörtönzött és megkínzott Mindszenty József bíborost. A f?papot megverték, elkábították, n?i cellákba dobták, de mindezek ellenére nyilatkozata így kezd?dött:

–  Senkit nem gy?lölök, nincs harag a szívemben.

Azért rossz hír is volt b?ven: a franciák és angolok nemhogy nem állták útját az izraeliek Egyiptom elleni támadásának, hanem ?k is bombázták a Szuezi-csatornát.

Reitter Péter a Nagy Budapest Forradalmi Munkástanácsának gy?lésére ment, amit a Beloiannisz gyárban tartottak. Az utakon egy orosz tank sem volt sehol; véget ért a harc. Az emberek vidámak, bizakodóak voltak. Kitört ablakokat üvegeztek, takarították el a törmeléket. Volt, aki rádiót hallgatott, amelyet az üzlettulajdonosok kitettek a kirakatba. A gyárkapuban álló ?röknek láthatóan imponált Péter megbízólevele, amelyben az állt, hogy a M?szaki Egyetem egyik képvisel?je. Még mindig egyaránt meglep? és megható volt az a tisztelet, amelyet az emberek minden egyetemi hallgatóval szemben tanúsítottak.
Az ?rök egy óriási gy?lésterembe, a f? asztalhoz vezették ?ket. A vezet?k sorra úgy mutatkoztak be, hogy Fazekas, Báli meg Rácz.
A gy?lés ünnepélyes rendben folyt. A küldöttek egyt?l-egyig támogatták az indítványt, hogy Magyarország lépjen ki a Varsói Szerz?désb?l, és nyilvánítsa ki semlegességét. Megszavazták, hogy a megválasztott Forradalmi Munkástanácsokra bízzák az összes gyár vezetését. Felhatalmazták a tanácsokat, hogy bocsássák el és váltsák fel az összes hozzá nem ért? kommunista igazgatót, orosz tanácsadót, és kezdjenek újra termelni. Ami az ipar tulajdonlását illeti, meglep? egyetértés mutatkozott: ellenezték az állami tulajdonjogot, de a magántulajdonosoknak sem akarták visszaadni a gyárakat. A legtöbb iparágban inkább az alkalmazotti tulajdonlást támogatták.

A gy?lés után egyenest a Kilián laktanyába kellett volna menniük, de Péterék tettek egy vargabet?t. A Péterfy Sándor utcai kórház telefonált el?z? nap, és közölte, hogy er?sen fogytán van az AB csoportú vérkészletük. A Magyar Vöröskeresztt?l megtudták, hogy AB-s vér csak Bécsben kapható, de ?k nem akarnak szállítani.
A kórház parkolójában kitalálhatatlan jelenetnek voltak tanúi. Egy kisebb hordót szállító lovas szekér érkezett éppen oda. Pipázó, bajuszos parasztember ült a bakon, és magyarázott egy kórházi embernek:

–  Aszonta a rádió, hogy maguknak vér köll, oszt én hoztam. – Büszkén csillogó tekintettel mondta el ezt.

–  Vért akar adni? – kérdezte az orvos.

–  Hát mán attam. Ottan van a hordúban, meg a falunkbéli összes férfié is – mondta, és rámutatott a csuklóján a kötésre.
Az orvos megrökönyödve hebegett:

–  A hor…abban a nagy, piszkos hordóban? – kérdezte.

–  Dehogy piszkos a’! – mondta védekez?en a bajuszos gazda. – Kiégettük a kést, miel?tt felvágtuk a csuklónkat, a hordút pediglen kikéneztük. Ez itten, kérem, a legjobb, tiszta vér!
Bent a kórházban elmondták, hogy amióta vége a harcoknak, nem kell annyi vér, de még ilyen körülmények közt is péntekre vagy legkés?bb szombatra elfogy.

–  Ma szerda van, két nap kell, hogy kiérjünk Bécsbe meg vissza. – Ezzel úgyszólván el is d?lt a holnapi programjuk.

Kissé késve érkeztek meg a Kilián laktanyai gy?lésre, ahol már ott volt a legtöbb f?városi szabadságharcos egység küldött képvisel?je. A terem tele volt, és mintha feszültség vibrált volna a leveg?ben. A f? asztalnál egy kétméteres harckocsi parancsnok vitatkozott egy nagy bajszú, roppant dühös fiatalemberrel. A bajuszos ordítozott, a tiszt meg igyekezett lecsendesíteni. A magas tiszt a Kilián laktanya parancsnoka, Maléter Pál tábornok volt, a haragos fiatalember pedig a Corvin mozi szabadságharcosainak egyik parancsnoka, Pongrátz Gergely, „Bajusz”.
Marián ezredes túlzottan elöl ült, Reitter Péter Angyal Pista, közelében le. Az ülésen a harcoló egységek közötti összhangot és nemzeti parancsnokságunk megválasztását tárgyalták. A vita után, amelyet az váltott ki, hogy Maléter tábornokot korábban „Bajusz” néhány harcosa letartóztatta, és amelyet egy kézfogással rendeztek, akadály nélkül folytatódott a gy?lés. Marián ezredest a nemzet?rség vezérkarába, Király Béla tábornokot f?parancsnokká és Kopácsi Sándor rend?rf?kapitányt pedig f?parancsnok helyettessé választották meg. Angyal Pistát is jelölték a vezérkarba, ? azonban egykor fehér munkaköpenyében, köhögve és holt álmosan elhárította a megtiszteltetést. Maga helyett parancsnok társát, egy Olaf nev? fickót ajánlott, akit el is fogadtak.

Útban vissza az egyetemre sokaságot vettek észre a Kommunista Párt székháza el?tt. Megálltak. Mindenfelé fegyveres szabadságharcosok voltak, harcnak mégsem látszott nyoma. A tér tele volt nyugati forgatócsoportokkal. Minden irányból filmeztek valamit. Még a háztet?n is láttak egy stábot. Az épület bejáratánál tömeg tolongott.

–  Mi folyik itt? – kérdezte Péter a mellette álló embert?l.

–  Néhány ávós tisztet kivégeztek, a nyugati riporterek meg a hullákat filmezik – felelte.

–  Hát azt tudom, hogy ezek a riporterek imádják a vért meg az er?szakot, de mi történt?

–  Úgy fest a dolog, hogy volt politikai foglyok felismerve bennük kínzóikat meglincselték ?ket, vagy valami ilyesmi. A nemzet?rség nem ért ide idejében, hogy megállíthassa ?ket.

–  Nagy kár – felelte Reitter Péter.

Amint közelebb ért, négy-öt holttestet látott a földön a falnál, egy meg lábánál fogva lógott egy fáról. Csúf látvány volt. Ezt az egyenruhás, nagydarab hullát körbeállták az emberek, ami Mussolini halálára emlékeztetett. Papírpénz hullott ki a zsebeib?l. Fél?rült emberek leköpdösték az élettelen testet, kamerák meg fölvették. Mellettük meglátta Harsányi Jóskát. Guggolt.

–  Most hánytam ki magam – kezdte. – Ilyet nem hittem volna, pedig nem vagyok beszari egy alak.

–  Mi történt, Jóska?

–  Rend?rruhába öltözött ávós ?rök letartóztattak néhány felkel?t, akik az épületet át akarták kutatni. Tudni akartuk, vannak-e föld alatti cellákban ?rzött foglyok. A kiszabadításukra érkez? újabb fegyveresekre már l?ttek. Az ide irányított honvédségi páncélosok átálltak. Így gy?ztünk. Aztán lincselés…

–  Borzasztó – mondta Péter félig csak úgy magában, félig neki. – Hol a fenében volt a nemzet?rség?! De a mellette álló ember folytatta a megkezdett mondatát.

–  Az egész világ látja majd ezt! Minden képes folyóirat kinyomtatja majd ezt! Ez lesz forradalmunk szimbóluma, és nem a törött kirakatok mögötti érintetlen árucikkek, nem a bankjegyekkel teli ?rizetlen persely, és egész biztosan nem a tankok el?tt álló fegyvertelen gyerekek. Akárki tette is ezt, oda kéne felakasztani e mellé az ávós bandita mellé!

–  Azt én is megtenném – fejezte be Harsányi Jóska. – Meg ne mondd anyámnak, hogy láttál! – kérte Pétert.

–  Nem kell az anyáknak mindent tudniuk.

 

1956. NOVEMBER 1. CSÜTÖRTÖK

 

Én nem is utálom a novembert. Ha jól tanultam a naptárt, akkor nemsokára karácsony lesz, amikor lehet leselkedni, mert az ember mindig kap valamit. Jó-jó, akkor nem olyan izgalmas, mert mindent tudok el?re, ami meglepetés, azután ott a karácsony este, örülni kell a fának, ha van, és nem sepr?nyélb?l csinálja apu. Most Miska bácsi is itt alszik néha, bár mire felébredek, már elt?nt, de addig nem vagyok hajlandó elaludni, amíg nem jött meg. T?le is kapok majd valamit. Apu majd nem enged az ajándékhoz egyb?l, meg le kell térdelni, meg hálát adni, pedig ?k szerzik, amit kapok. A Klárival megbeszéltük, és kölcsönösen kikutattuk a rejtekhelyeket. Meg is értem, hogy vannak feln?ttek, akik szeretnek kutakodni. Jó is az.

 

                        Nagy Imre rádióbeszéde, 1956. november 1. 19 óra 50 perc

Magyarország népe!

A magyar nemzeti kormány a magyar nép és a történelem el?tti mély felel?sségérzett?l áthatva, a magyar nép millióinak osztatlan akaratát kifejezve kinyilvánítja a Magyar Népköztársaság semlegességét. A magyar nép, a függetlenség és egyenjogúság alapján az ENSZ alapokmánya szellemének megfelel?en igaz barátságban kíván élni szomszédaival, a Szovjetunióval és a világ valamennyi népével. Nemzeti forradalma vívmányainak megszilárdítását és továbbfejlesztését óhajtja anélkül, hogy bármelyik hatalmi csoportosuláshoz csatlakoznék.

A magyar nép évszázados álma valósul meg ezzel. A forradalmi harc, melyet a magyar múlt és a jelen h?sei vívtak, végre gy?zelemre vitte a szabadság, a függetlenség ügyét! Ez a h?si küzdelem tette lehet?vé, hogy népünk államközi kapcsolataiban érvényesítse alapvet? nemzeti érdekét, a semlegességet.

Felhívással fordulunk szomszédainkhoz, a közeli és távoli országokhoz, hogy tartsák tiszteletben népünk megmásíthatatlan elhatározását. Most valóban igaz az a szó, hogy népünk olyan egységes ebben az elhatározásban, mint történelme során még talán soha.

Magyarország dolgozó milliói!

Védjétek és er?sítsétek forradalmi elszántsággal, önfeláldozó munkával, a rend megszilárdításával hazánkat, a szabad, független, demokratikus és semleges Magyarországot!

 

Csütörtökön, november els? napján a M?szakin heves vita dúlt Nagy Imre miniszterelnök legutóbbi döntéseir?l: sz?njék meg Magyarország Varsói Szerz?désbeli tagsága, és nyilvánítódjék semleges országgá. Valamennyien tudták, milyen dönt? lépésekr?l van szó. Akadt, aki úgy vélte, ezzel azt idézik el?, hogy a szovjetek megtámadják az országot, mert nem hagyhatják, hogy egy ilyen precedens gy?zedelmeskedjék.
Marián ezredes ezzel nem értett egyet, és azzal érvelt, hogy

–  A nyugati hatalmaknak nincs törvényes alapjuk egy, a Varsói Szerz?dés tagállamai közötti vitába beleavatkozni, viszont megvédhetnek, ha semleges országként segítségüket kérjük egy fegyveres agresszió ellen. Vagyis, Nagy Imrének nem volt más választása! Meg kellett tennie ezeket a lépéseket, hogy elháruljanak a jogi akadályok, ha nyugati katonai segítségre szorulunk.

Reitter Péter nem tudta, kinek van igaza, és nem értette a nyugati vezet?k mentalitását, azt azonban tudta, hogy a magyar közvélemény Nagy Imre mögött áll. Tudta, hogy a magyarok egy katonai tömbhöz sem akarnak tartozni, hogy semlegesek akarnak lenni. A vita folytatása közben a rádió a Kommunista Párt új vezet?jének, Kádár Jánosnak beszédér?l tudósított, aki azt mondta:

 

…Népünk dics?séges felkelése lerázta a nép és az ország nyakáról a Rákosi-uralmat, kivívta a nép szabadságát és az ország függetlenségét, amely nélkül nincs, nem lehet szocializmus…

E súlyos órákban azok a kommunisták, akik eddig is harcot vívtak a Rákosi-önkényuralommal, számtalan igaz hazafi és szocialista óhajának megfelel?en elhatározták, hogy új pártot alapítanak.

Az új párt egyszer s mindenkorra szakít a múlt b?neivel!

Védi és védeni fogja mindenkivel szemben nemzeti becsületünket, hazánk függetlenségét. …Védi és védeni fogja a Magyar Köztársaság vívmányait: a földreformot, a gyárakat, a bankok, a bányák köztulajdonba vételét, népünk vitathatatlan szociális és kulturális eredményeit.

Védi és védeni fogja a demokrácia és a szocializmus ügyét, amelynek megvalósítását nem idegen példák szolgai másolásával, hanem országunk gazdasági és történelmi sajátságainak megfelel? módon … A párt lapot ad ki, melynek címe: Népszabadság.

…Az új párt, az MSZMP részt vállal a függetlenség és a demokrácia megszilárdításáért vívott harcból, küzd népünk szocialista jöv?jéért. … Azzal fordulunk az újonnan alakuló demokratikus pártokhoz, els?sorban a másik munkáspárthoz, a Szociáldemokrata Párthoz, hogy minden er?vel, a kormányzat megszilárdításával küzdjük le a fenyeget? ellenforradalom és a küls? beavatkozás veszélyét. … Nem akarunk tovább függ?séget!

Dics?, magyar forradalmunk gy?zött. Szabadságot és függetlenséget vívtunk ki Magyarországnak. Büszke vagyok, hogy a kommunisták az els? sorokban harcoltak ebben az igazságos forradalomban. Ha kell, utolsó leheletemig védeni fogom, amit elértünk. Puszta kézzel küzdök érte.

 

Ha a Kommunista Párt vezet?je így beszél, és ha béke, nyugalom honol az országban, az jó.

–  Ezek után még mindig támadhatnak az oroszok? – kérdezte Reitter Péter már otthon, apjától.

–  Egyes számú szabály, hogy sose hidd el, amit egy kommunista mond! Még az ellenkez?jét se. Ez a Kádár, akinek Csermanek az igazi neve, bármit megtesz vagy mond, amit moszkvai f?nökei parancsolnak. Kádár a börtönben megtanulta, hogy tanácsos engedelmeskedni, amikor kommunista elvtársai kihúzkodták a körmeit. Hidd el, nem felejtette el. Ma még velünk van, mert gy?ztünk; holnap hátba támad bennünket, ha arra kap új parancsot Moszkvából. Te csak ne legyél olyan naiv!

Amit a beszédr?l tudtak, az a lejátszás 22 óra el?tti ideje, amit nem tudtak, az a felvétel id?pontja. Közben Kádárnak lett volna egy betartandó ígérete Angyal Istvánnak is, aki benne bízott, nem a bizonytalannak látszó Nagy Imrében, de Kádár János Münnich Ferenccel még délel?tt bement a szovjet követségre.

 

 

29látogató,1mai

Szerző Petz György 1167 írás
Sose feledd a gyermeket, aki voltál; benne a kulcsa annak, aki ma vagy.Középiskola: biológia-kémia tagozat; novellaírás, versek; kézilabda. Egyetem: 1974À“1979 Szeged, magyarÀ“történelemÀ“Latin-Amerika speciális képzés; összehasonlító világirodalom szakkör, versek; kézilabda. Lakás: Békásmegyeren. Családi állapot : nős; három fiú, egy lány (27, 15, 9, 6). Tanítás: szakmunkásképzőtől az egyetemig hét éven keresztül Szegeden, Budapesten; tolmácskodás. Tíz évig szerkesztés, irodalmi vezetés könyvkiadóknál (Gondolat, Babits, Göncöl), majd újra tanítás a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban, majd a Fazekas Mihály Gyakorló Gimnáziumban; valamint szerkesztés, könyvírás. Bolha a világ ura (gyerekkönyv), Te is Az vagy (versek), Maga a tettes (krimiparódia és rádiójáték), Murphy-kötetek, Szerelmem, Mexikó (regény), Az ecetfa illata (regény; a Konkrét könyvek pályázatán NKM-különdíjas ), Kérdések és válaszok a görög mitológiából; Kérdések és válaszok a Bibliából À“ ÃÅjszövetség (ismeretterjesztő könyvek), Irodalom feladatgyűjtemény és Tanári segédkönyv (CD) Madocsai László gimnáziumi tankönyveihez. Üzenet társainak - az Alföld Kulturális Egyesület novellapályázatán II. díj 2006-ban.

Legyél az első, aki hozzászól

Hagyj üzenetet