Avi Ben Giora. : Konstancai nyár 2

Nyomtatás

2.

Otthon megint nem találtam a helyemet. Valahol tudat alatt izgultam, hogy eleve hogy néz az ki, hogy még egy hónapja sem halt meg az anyám, és én kikapcsolódást, szórakozást keresek. Mit fognak majd rólam beszélni az emberek? De mit érdekel? Azt mondanak, a mit akarnak. Az én életem, az én érzéseim. Ahogy így tusakodtam magamban, kopogtak. – Ki a fészkes fene lehet? Hagyjanak engem békiben – gondoltam.

– Szevasz, nem zavarlak? Bejöhetek? – kérdezte a szomszédom, Zeévi.

– Hát, ha már itt vagy, gyere beljebb, de tudod, nem szívesen beszélgetek most emberekkel.

– Tudom és meg is értelek. Lejöttem, mert én is pocsékul vagyok és egyedül. Hoztam egy kis innivalót is – azzal a zsebéből egy alig megkezdett laposüveg whiskyt húzott elő.

– Kösz most nem kívánok. Amúgy is smirglizik az agyamat. De mesélj, mi a gond.

– Összebalhéztam Mazallal tegnap.

– És már megint mi miatt? Ti teljesen hülyék vagytok, már ne is haragudj. Egyik percben olyanok vagytok, mint a galambok, turbékoltok egymásnak, aztán meg pillanatok alatt összerúgjátok a port. De úgy szép az élet, ha zajlik. Még is mi volt?

– Kértem, hogy hétvégére jöjjön ide hozzám, és elmennénk kirándulni. Simon odaadná a kocsiját vagy ő is jönne.

– És ebben mi a rossz?

– Hogy őnagysága azt mondta, ő szombaton nem kirándul, mert azt nem lehet. Megint ez a hülye vallási őrülete, ami persze a családjától van. Egy hete, amikor szombaton itt volt, a tengerparton sütkéreztünk együtt. Oda is kocsival mentünk le. Vagy azt szabad?

– Zeévi megtennél nekem egy szívességet? Hagyd abba ezt a témát. Az egész egy akkora marhaság, már bocs, és abszolút nem érdekel. Intézd ezt el vele.  

– Bocs, de pont arra kérnélek, hogy te beszélj vele. Múltkor is te békítetted meg, amikor még mamád életében egyszer lehívtál minket pizzát enni. Akkor is milyen hisztit csinált, hogy ő nem akar megsérteni senkit, de nem eszik ezt, meg azt.

– Te erre miért vagy képtelen? Elvégre nem az én barátnőm, csak teáltalad ismerem és annyi! Amiben tudok, segítek, de ez a te piskótád, neked kell megoldani. Én nem vagyok egyfajta békebíró.

– Persze, értelek, de nem tudnád most utoljára megtenni?

– Figyelj! Azt sem tudom, hol áll a fejem. Lehet hétvégén itthon sem leszek, mert felmegyek a kibucba. Meg sok más egyéb is van. Egy valamit tudok esetleg ajánlani. Menj fel Zolihoz és kérd meg, csináljon bulit péntek este. Úgyis régóta tervezi már. A lenti klub kulcsát, ami itt van a házban, megkaphatod a gondnoktól. Csak előtte meg utána ki kell puceválni a helyiséget, de gondolom ez a legkevesebb. Zoli egy rendes fiú és ő is tudna vele szót érteni.

– Az egy jó ötlet! Akkor már itt sem vagyok, megyek, szólok neki!

– Mondd meg üdvözlöm, és várom, ha van ideje.

– Átadom! De mi lenne, ha most lehívnám hozzád, és együtt beszélnénk meg az egészet? Már bocs, hogy ilyen pofátlan vagyok.

– Nem tesz semmit. Lordságodtól már megszoktam.

Zeev apai ágról, valóban nemesi ranggal bírt. Anyja németországi zsidó volt, aki a háború végén, egy angol katonatiszthez ment hozzá, aki egyébként lord is volt. Zeév már Angliában született, az apja katonai iskolába akarta benyomni, de ő nem akart oda menni. Átköltözött Németországba a nagyanyjához, és beiratkozott szociológia szakra. El is végezte. Utána, amikor a nagymama meghalt kijött ide Izraelbe. Egy született psychopata. Fél a katonaságtól, de ha kell, bevonul és csinálja. Aztán ha hazajön egy ilyen után, akkor vissza akar menni, vagy Németországba, vagy Angliába. Mindig variál. A nőügyei meg rémesek. Már bántam, hogy lehívtam Zolit, de üsse kő mostmár. Legalább nem leszek egyedül. Alig öt perc múlva már nálam is voltak. Zoli Romániából jött, így gondoltam, hogy pár hasznos információt majd kaphatok tőle. De úgy kell intéznem, hogy Zeev ne hallhassa a beszélgetésünket, mert nagy pletykafészek, és azt nem akartam, hogy más is megtudja.

– Hoztam egy pár üveg sört is, hogy ne unatkozzunk – és letett az asztalra hat üveggel Zeev.

– Mit iszol állandóan Zeev, ha nem bírod – tromfolta Zoli! – Nem azért mondom, hogy nekünk több maradjon. De először mondd el, mit akarsz és utána igyál. Így legalább megtudhatom, mit is akarsz, mert a sör meg whisky után nem valószínű, hogy el tudod mondani.

– Fulladj meg a hülyeségeddel. Azért is iszom közben.

– Tőlem! Ha akarok inni akkor van nekem is a frigóban.

– Most minek jöttetek le? Dumálni vagy veszekedni? Dumálni hajlandó vagyok, de ha egymást akarjátok cseszegetni, akkor tűnjetek a pokolba.

Zeev belekezdett a mondókájába. Zolin láttam, hogy unja az egészet, de komolyságot erőltetett az arcára, mint akit valamennyire érdekel a dolog. Az volt az igazság, hogy Zoli egy arany gyerek volt mindig. Ha megkérték, hogy segítsen valamilyen konfliktus helyzetet elrendezni, segített. Ezért ajánlottam én is Zeevnek. Zeev csak mondta a magáét, mint a vízfolyás, és közben szorgalmasan szopogatta a sörét meg a whiskyt is.

– Szóval szeretnéd, ha csinálnánk hétvégén egy bulit? Rajtam nem múlik. Zenét biztosítok, a többi már a ti dolgotok, illetve a tiéd. Embereket mindenki saját belátása szerint csődítsen ide, lehetőleg olyanokat, akik nem balhéznak. A kulcsot meg kérd el a gondnoktól, mert nekem erre nem lesz időm. Kaját, piát meg úgy, mint annó, mindenki hozzon. – Zeev nagyokat bólogatott, de látszott rajta a sör meg a whisky kezd hatni.

– Zeev – fordultam hozzá. – Bocs most kirúglak, de el kell mennem. Majd, ha visszajöttem felmegyek szólni neked.

– Jó, megyek már. Elfogyott a pia, ki vagyok rúgva!

– Nem azért! Ha akarsz, adhatok én is neked sört. Vegyél ki a jégről! Nem akarom meginni a sörödet, pedig azt mondtad, ez mindnyájunké. Na fogd az üvegeidet, aztán, ha hazajöttem szólok.

Zoli is készült menni, de intettem neki, maradjon, csak Zeevtől akarok megszabadulni, mert ha be van piálva, tudom milyen, és abból nem kérek.

– Ez a Zeev egy lökött hülye. Én segítenék rajta, de javíthatatlan. Mazal nem hozzá való. És nekem a legkellemetlenebb, mert Mazálnak én tetszenék, de én megmondtam neki, nem az esetem. Ő persze rögtön ezt gesztusnak vette, hogy azért mondom, mert Zeev a haverom. Pedig tényleg nem az esetem! Mindegy, elrendezem amit lehet, de tudom már előre, hogy balhé lesz belőle.

– Milyen balhé?

– Zeev be fog szívni, ha látni fogja, hogy Mazál csak cicázik vele, és ha be van szívva, te is tudod milyen hülye tud lenni.

– Ezt neked kell majd most intézned, nem hiszem, hogy ott leszek. Na nem azért, mintha nem lenne hozzá kedvem, mert elegem van az egyedülléttől, és a kibucba nincsen kedvem felmenni.

– Na most mondok neked valamit akár megsértődsz akár nem! Szegény mamád sokat volt egyedül, és néha felszólt nekem, hogy nincs–e kedvem lejönni. Sokszor lejöttem hozzá tévézni, meg beszélgetni.

– Ó, kösz, hogy ezt most elmondod, és kösz, hogy segítettél!

– Nem azért mondom ezt most, mert valamit várok. Ismersz már annyira. Ezt csak arra mondom, hogy képzeld el anyádat, egész héten egyedül volt itt. Rajtam meg a bátyján kívül, szinte senkivel sem tudott beszélgetni. És most te panaszkodsz, hogy: de pocsék egyedül? Ne vedd szemrehányásnak! A bátyja amíg bírt, jött hozzá, de annak is megvolt az otthoni problémája. Igaz, tudott volna változtatni rajta, de nem akart.

– Zoli, igazad van teljesen! De én megszoktam a katonaságot, és jól érzem magam ott. Azért maradtam bent. Nem akartam én letenni anyámat, mint egy koloncot.

– Nem is ezért mondtam!

– Figyelj, kezdtem lassan. Lenne egy pár kérdésem hozzád, igaz más jellegű. Tudom, hogy erdélyi vagy, és én most akarok utazni. Van valaki, akivel ott tudnék most találkozni.

– Valami régi csaj mi?

– Olyasmi. Nem is jártunk Pesten, de most ő keresett meg. Szóval ott találkoznánk.

– Hol és mikor?

– Bukarestben találkoznánk a reptéren. Az a legjobb hely. Én jártam már Romániában, de azért nem találnák el a város egyik pontjáról a másikra. Ő meg egyáltalán nem járt még ott. Szóval ott beszéltünk meg találkozót, és egy hétig lennénk együtt, mert csak ennyi szabit kapott. Lemennénk a tengerpartra.

– És Erdélybe nem is mennétek?

– Mikor? Nem marad rá idő!

– Na és mikor utaznál?

– Már a jövő hét hétfőn! Este érkeznék az Ottopénire. Két hétre szól a jegyem. Tehát ha akarsz valamit esetleg küldeni a mamádnak vagy a bátyádnak, elvinném.

– Kösz, hogy felajánlod, de emiatt nem kell lemenned! Különben sincs egy fillérem se, na meg anyám fog jönni látogatóba. Tudod már volt, amikor egyszer nálatok aludt, mert akkor volt az a csaj, aki akkor velem lakott.

– Persze, hogy emlékszem! Nagyon jól megvoltak anyámmal és bosszantotta, az a csaj, mert látta, hogy ki akar veled faragni, aztán erre rájöttél te is, amikor dobtad.

– Ja, Tami nem volt egy rossz csaj, csak az anyja hülyítette. Képes volt Angliából ide jönni, hogy én ki és mi vagyok, és elkezdett fúrni. A pohár akkor telt be, amikor az anyja elkezdte az én anyámat is a szájára venni, hogy nem tud angolul. Ha megtudta volna, hogy mikor megismertem a lányát még én sem tudtam! Akkor tanultam meg tőle. Mindegy, erről nem érdemes beszélni! Szóval maradjunk abban, hogy anyám majd jön, meg a bátyám is. Tehát akkor hétfőn repülsz, és két hétre mész.

– Nem biztos, csak úgy vettem a jegyet, mert olcsóbb volt. Illetve csak lett volna, de extra beletettem azt, hogy ha akarok, jöhessek előbb, vagy később vissza. Még így sem volt nagyon drága.

– Merre akartok még csavarogni? Csak Konstancában?

– Jókat kérdezel! Nem láttam majd tíz éve, és azt sem tudom mi lesz, hogy fogunk egymással kijönni. Mondom, hogy nem volt a csajom, nem volt köztünk semmi.

– Akkor minek mész oda, ember? Egy hétig csak beszélgetni fogtok? Ezt tudod kinek add be?! De rád tartozik. Előre szólok neked, hogy a kajával, váltással problémáid lesznek. Mikor megérkezel majd, és akarsz kimenni a terminálból, tegyél az útleveledbe egy százdollárost. Ki fogják venni, és beleverik a vízumot. Ez csak a gyors ügyintézés miatt mondom, mert amúgy is, cirka egy százas a vízum. De így nem kell a reptéren kötelezően váltanod pénzt, amit napi fene sem tudja hány dollár, de nagy szívatás! Tudsz a városban váltani, ahol jobb a kurzus. Maszeknál ne válts sehol sem, mert lehet, hogy szekus, és csak el akarja szedni a pénzed, és utána bevinni a milíciára, vagy akad egy csomó olyan is, akik átvernek, hamis pénzt vagy egy köteg papírt adnak, csak a felső és alsó pénz valódi, amit kötegben adnak át, és nem engedik megszámolni a helyszínen. És vannak helyek, ahol csak valutáért, dollárért vagy másért, szolgálnak ki eleve. Erdélybe meg nem mész amúgy sem. Ennyit tudok mondani! Csajokra meg vigyáz! Nem azért, hogy legombolnának, hanem van köztük sok beteg. Ne nagyon csövezzél velük!

 – Köszi a felvilágosítást! És mit hozzak neked?

– Ugyan már, mire fel? De ha tényleg nem probléma, akkor egy pár Adidas cipőt. Az nagyon olcsó kint, és nem hamisítvány. Van más márka is persze. Na, én most szintén megyek! Ja, és pénteken, ha nem mész el sehová, gyere le a bulira! Nem miattam meg a Zeev miatt. Tényleg pocsék egyedül ülni a lakásban.

/folyt. köv./