P. Szabó Mária : Hollós Mátyás a király I. Fejezet/7. rész

A kutyák járkáltak az asztal körül, hol egy leesett falatért, hol azért, hogy uraik kezüket tisztára törölhessék sz?rükben. Az asztal roskadásig megtöltve különböz? sült vaddal, hallal, szószos tálakkal, és az igazi szerémi borral teli kupákkal.

  

Az asszony jól ismerte a férjét. Hunyadi a kezdeti örömködés után valóban a távolban legeltette már sötétl? szemeit. Mint az ország legels? hadvezére már ott volt a csatamez?n, és ott aludt a lova kemény nyergére hajtott fejjel, a seszín?, kopott katonai sátorban. Tudta, hogy alig telik el pár nap, és szervezni kell a következ? hadat a karvaly török ellen. Most, ahogy ott ültek a dúsan terített asztalnál, érezhet? volt a férfi feszültsége. Ahogy rágta a zsíros falatokat, bajsza csak úgy fénylett, nem nézett senkire. Zavart volt, mert nem tudta, hogy mondaná el, másnap útra kel Ulászló udvarába. A király már sz?tte a terveket, és hiányzott legf?bb hadvezére. Hirtelen mégiscsak összeszedte harctereken edzett bátorságát, amely az asszonnyal szemben id?nként igencsak kevésnek bizonyult.

– Asszonyom! Holnap útra kelek. Neked is igyekezned kell haza, Hunyadra, lassan itt az új kikelet, sok dolgod lesz. – Na tessék, mégiscsak kinyögte. Erzsébetet ugyan nem érte váratlanul ez a bejelentés, mégis, a bizonyosság rosszul esett neki. Megtörölte pecsenyét?l fényl? kezeit a mellette sündörg? hosszú sz?r? kutyába és csendesen az ura mögé lépett.

– Fáj, hogy itt hagy nagy jó Uram. Rövid volt ez a nyugalom – súgta a fülébe. János hirtelen beleborzongott a forró leheletre, és mosolyogni kezdett. Nicsak-nicsak, épp hogy túl van a szülésen, máris hiányzik neki a férfiúi gyöngédség. Az igaz, hogy túlságosan nem kényeztette el asszonyát az együttlétekkel, hisz keveset lehettek az izzó nyoszolyán. Az állandó csatározás máshová szólította. Igen, ezen a téren jó felesége volt. Persze egyébként is. Szép asszony, okos asszony, igazi úrn? lett bel?le. És a két fiút bármely király is megirigyelhetné. De a háború hatalmas úr, nem is gondolhattak a nyugalmas együttlétre. A teremben halk morajlással ettek a többiek, közben lesték a f?úri pár beszédét. A kutyák járkáltak az asztal körül, hol egy leesett falatért, hol azért, hogy uraik kezüket tisztára törölhessék sz?rükben. Az asztal roskadásig megtöltve különböz? sült vaddal, hallal, szószos tálakkal, és az igazi szerémi borral teli kupákkal. Falatoztak fényl? szemmel, jóles?en. A füstös nagy terem tele volt az étel, ital, és a jólét illatával. Erzsébet gyönyör? nagyasszony volt karmazsin piros, gyöngyökkel díszített, b?ven húzott rokolyájában, és hófehér gyolcs ingében. Jázmin illata betöltötte környezetét. A férfiak szívesen pillantgattak oda. A házigazda is megnyugodni látszott, érezte, hogy a vendégeskedésnek lassan vége. A ház élete visszatérhet a régi kerékvágásba. A jóles? id?töltést egy nyüzöge vitéz csörtetése törte meg.

– Hunyadi Úrnak hoztam üzenetet – állt meg az asztaltól ill? távolságra.

– Ki üzen nekem?

– A király, Ulászló várja sürg?sen az urat. – Így azután hirtelen mozgásba lendült mindenki, gyorsabban rágtak a szájak, sietni kell. Hunyadi pedig ránézett asszonyára, és tekintetével jelezte:

– Látod kedves, egy katonához mentél férjhez, így jómagad is katona leszel – hangosan pedig annyit válaszolt a hírhozó vitéznek, hogy rendben.

– Pihenj, falatozz egy jót, majd a kíséretemhez csatlakozhatsz az induláskor! – a vitéz pedig leült a hodály egyik szegletében egy friss széna csomóra, nagydarab, csöpög? húst kézbe véve, és azt teli boros kupával megtoldva.

– Asszonyom, holnap kelj útra te is Hunyad felé, László úrfi már bizonyára türelmetlenül vár. Kérlek, hogy fiainkat addig is, míg magad vagy, bölcsességre, tudásra neveld. Engem vár a király, és a harcosok tábora – ahogy beszél, látja is maga el?tt a vitézei nyüzsgését sokszín? ruháikban, hatalmasan lobogó tüzek mellett, fortyogó bográcsokat körülülve. Mert nehéz dolog a katonaélet, de vannak szépséges pillanatai. Ilyenek a csillagos esték, a f?tt gulyás f?szeres illata, a halk tábori ének úszása a légben, a gy?ztes csata utáni büszkeség. Márpedig Hunyadi János gy?ztes csatákban nem sz?kölködött. Annakidején, amikor úgy d?lt a sora, hogy Ulászlót támogatja, még csak az ország jöv?jére gondolt, az, hogy saját maga országment? lesz, legmerészebb álmaiban sem merült fel benne. Márpedig ? lett a sikeres vezér, aki végre a lomhán szunnyadó, magyar fegyvereket gy?zelemre szólította. Így tisztelték szerte a határon, a világban, így lett bel?le egyre gazdagabb, tekintélyesebb f?úr. Végül így lett az árva ország kormányzója is.

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:00 :: P. Szabó Mária
Szerző P. Szabó Mária 67 Írás
"Soha nem történik semmi, csak aminek megengedjük, hogy megtörtént legyen" Nem én mondom, de hiszem.....:) www.pszmirodalom.hu 3 novellás könyvem jelent meg, az egyik a nyári könyvvásáron siker listás lett (Imádom, hogy nő vagyok, Szerelem és bűn, Én, Báthori Erzsébet)....10 évig nem írtam...most talán újra kezdem....