Kisregény

Gyárfás 11.

Neked milyen kenyered van? *       Miután a háború véget ért, a család indult vissza. Haza!        Néhány napra a fővárosban megálltak, de sok örömük nem telt benne. A város rettenetes képet nyújtott — lerombolt házak, [… Tovább]

Kisregény

Útelágazás – 6.

    IX.       Jégvirágos az ablak, amikor kora reggel álomittasan kitekintek rajta. Mintha a fejemben szólna a kapucseng? irtózatos hangja, amikor Ildi rákönyököl, hogy ébredjek fel és engedjem be. Á, kiborít ez a csaj! Csak tudnám, hogy [… Tovább]

Kisregény

Útelágazás – 7.

– Flóra, de kivirultál lányom, amióta utoljára láttalak. Csak nem volt valami a hétvégén? – néz rám kaján vigyorral Sanyi bácsi, aki ebben a pillanatban lép be közénk. – Mennyit ivott ma? – kérdezem suttogva Ricsit, aki válaszul jelent?ségteljesen csak [… Tovább]

Kisregény

Útelágazás – 4.

  VI.   A kijelz?re tekintve látom, hogy a barátom egyik haverja az. A szívem máris ezerrel ver… Mit tegyek? Úgyis ?t keresi. Inkább nem veszem fel. A csengés egy id? után abbamarad. Egy pillanatra megkönnyebbülök, de ez nem tart [… Tovább]

Kisregény

Útelágazás – 2.

  III. Hazaindulunk hozzájuk, miután összeszedjük a gyerekeket. Az odavezet? úton már viccel?dünk, a kicsikkel együtt ugratjuk Adorjánt. Most, hogy mi lányok kerültünk többségbe nem volt kímélet. Érdekes, hogy nem lehet kihozni a sodrából, csak szelíden mosolyog mindenen. Mindig gyanítottam, [… Tovább]

Kisregény

Gyárfás 10.

Én csokis-kávésat kérek! *    Gyárfás élete kiegyensúlyozott mederbe terelődött új munkahelyén. Sokat és szívesen dolgozott. Így aztán rákaptak és hívták mindenfelé — kultúrcsoportba, tudományos brigádba, szakmai bizottságokba. Ibolya is – úgy tűnt — jól megtalálta a helyét a konzervgyárban [… Tovább]

Kisregény

Útelágazás – 3.

    V.     Hideg a decemberi este, fázósan húzom össze magamon a kardigánt, amíg Adorjánnal kiszaladunk egy kicsit a házból, hogy elvigye a távoli konténerbe a szemetet. Nem messze t?lünk, látom Bettit, ahogy a barátn?jével sétál. Megfordulnak és [… Tovább]

Kisregény

Útelágazás – 1.

Átmenetileg láthatatlanba téve a szerz? kérésére…         I.    Fehér szatén, forró vágyakozás, csupa izzó t?z csalfa angyalod.       Olvasom a sorokat a monitoron, amiket a kedvesemnek írok. A kurzor villog az utolsó szó mögött, [… Tovább]

Kisregény

Gyárfás 8.

Haj, bátyuska, bátyuska!*            — Mi az édesapja neve? — tette fel váratlanul egyik nap a kérdést a tiszt.       — György, vagyis George — válaszolta meglepetten a kérdezett —, de miért érdekli?   [… Tovább]

Kisregény

Gyárfás 9.

Otthon lesz majd minden finomság *    Gyárfás tudatában elásva ott lappangott mindez, ha nem is beszélt róla soha. A kisgyermekkorában hallott történet sokszor kísértette álmaiban is. Most édesanyja emlegetésére pillanat alatt végigfutott rajta ez az egész. Ibolya valamit észrevett, [… Tovább]

Kisregény

Sorsok 27-28.

* 27.   Cserhalmi diadala, vagy más tényezők játszottak még közre, de ’47 októberében végre útra kelhetett az első kivándorlók csoportja az Ígéret Földjére. Judit, Ágnes valamint Gyuri és Tomi együtt maradtak és egy kibucba kerültek, amely a tengerparton feküdt. [… Tovább]

Kisregény

Sorsok 29-30.

* 29.   A kibucban, ahol először Tomi is otthonra talált, az emberek egymás közt hamar elkezdtek beszélgetni arról, hogy hova tűnhetett el ez a fiú. A legkellemetlenebb persze Juditnak volt, hiszen mindenki úgy tudta, hogy összetartoznak, és mint Ágnes [… Tovább]

Kisregény

Gyárfás 7.

Galíciától Ázsiáig *     Édesanyja, özvegy Boga Mártonné, született Kállai Kis Aliz főkönyvelőként dolgozott egy nagyvárosban, a nyugati határszélen. A Dimitrov nevét viselő Tartományi Élelmiszeripari Vállalatnál. Ő volt „Boga elvtársnő”, aki mindent elintéz, mindent megold, aki mindent tud.   [… Tovább]

Kisregény

A Nagy Alma megmentése – V. fejezet

Vajon egy szociopatának van logikája? Megtudhatod, ha elolvasod. A Szörnyeteg szemével…   2010. December 14.(a reggeli id?járás jelentés szerint 18:12, a valóságban kicsit hamarabb, naplemente)   Nem erre számítottál, mi? Arra nem gondoltál, hogy a jó öreg Kérdés is el?áll [… Tovább]

Kisregény

Sorsok 21-22.

* 21.   A tengerparton szinte semmi sem emlékeztetett arra, hogy nem is olyan régen itt harcok folytak. Judit és Ágnes teljes nyugalomban érezhették magukat. Sokat fürödtek a tengerben és sütkérezhettek a meleg nyárelejei napban. Mintha egy nagy vakáción lennének. [… Tovább]

Kisregény

Sorsok 23-24.

*     23.   Időközben Cserhalmi „lakótársai” is hazaérkeztek. Egyikük egyenruha félében volt és egy papírba csomagolt valamit szorongatott a hóna alatt. – Meghívom a társaságot vacsorára.  Egészen friss fehérkenyér van és egy kevés zsír is tegnapról, meg hagymát is [… Tovább]

Kisregény

Sorsok 25-26.

* 25.   Nehezen tudtak elaludni, mert sok minden kavargott a fejükben. Reggel arra ébredtek, hogy némethez hasonló beszédfoszlányok ütötték meg a fülüket. Gyuri felismerte, apját jó párszor halotta ezen a nyelven beszélni, jiddis volt. Tomi egészen magánkívül volt, hogy [… Tovább]

Kisregény

Sorsok 17-18.

* 17.   1944 áprilisában egyre nehezebbre fordult a helyzet. Horthy titkos tárgyalásai az angolszászokkal majd az oroszokkal szinte semmi eredményre nem vezetett. Közben a német megszállók az ellenzéki pártokat sorra betiltották, összeszedték vezetőit és fegyveres ellenállás megszervezésére nem nyílt [… Tovább]

Kisregény

A Nagy Alma megmentése – IV. fejezet

 A Mathers-ügy     2010. December 3. 2:45   Igen… A New York-i  rend?rkapitányság! A város legrondább, legelhagyatottabb és legrosszabb állapottal rendelkez? épülete. Graffitik díszítik az épület mindhárom emeletének falát és még sorolhatnám az egyéb küls? hibákat, de feleslegesnek tartom, [… Tovább]

Kisregény

Sorsok 19-20.

* 19.   Az év végére Európa nagy része felszabadult a náci iga alól, de Magyarországon még javában dúlt a nyilas terror. Senkit sem kíméltek, akik nyíltan szembe mertek szállni a rendszerrel. Bajcsy Zsilinszky Endrét, és Kiss János altábornagyot a [… Tovább]

Kisregény

Gyárfás 5.

Reggel átveheti a körzetet *     Az ingázás kellemetlenségeitől eltekintve nyugodtan teltek a napjaik, s már két événél több, hogy szorgalmasan végezte közegészségtani munkáját, ami nem elégítette ki csöppet sem, mert inkább volt irodai, adminisztratív jellegű, mint orvosi munka. [… Tovább]

Kisregény

Sorsok 15-16.

*   15.   Március huszadikán, a megszállás másnapján a feje tetejére állt minden. Horthy kénytelen volt leváltani a miniszterelnököt és helyére kinevezni Sztójay Döme, volt berlini nagykövetet. Sztólyay a hatalomátvétel után megbízható németbarát embereket vett maga mellé. Jaros Andort, [… Tovább]

Kisregény

Sorsok 11-14.

*   11.   Az új év első heteiben semmi rendkívüli nem történt. Slézinger hetente látogatott ki élelemmel és más szükséges dolgokkal a présházba. – Mi újság van? Történt valami? – Nem történt, hál’Istennek semmi. Minden megy úgy, mint eddig. [… Tovább]

Kisregény

Sorsok 7-8.

*   7.   – Jó napot Klein úr! Ne ijedjen meg, nem az órát hoztam vissza. Illetve hoztam, de más célból. Bele kellene vésni a dátumot meg azt, hogy papától és mamától szeretettel. – Foglaljon helyet Slézinger úr. Azonnal [… Tovább]

Kisregény

Sorsok 9-10.

* 9.   Klein Slézigertől egyenesen barátjához, Mandelhez ment. – Minek köszönhetem megint a váratlan látogatásod? Csak nem újabb óra miatt? – Tudunk itt nyugodtan beszélni? – De sejtelmes vagy megint, miért ne tudnánk? Ki lenne itt rajtam kívül? – Mandel, ez most nem [… Tovább]

Kisregény

Sorsok 5-6.

* 5.   – Már megint hol csavarogtál mostanáig Ármin? – házsártoskodott Klein úr neje. – Az embert a szívbaj kerülgeti. Ilyen időkben te az utcán mászkálsz. Remélem nem a „héderben” voltál? – Ne kapjál fiam szívszélhűdést. Üzleti ügyben voltam. – Ó, [… Tovább]

Kisregény

Sorsok 1-2.

*       1.   Fél kettő múlott pár perccel. Bauer Ernő idegesen nézett az órájára. Az igazgató kettőre kérette magához. Sejtette, hogy miért, de megpróbálta másfelé terelni gondolatait. A politikai helyzet egyre romlott. Háború tombolt még Európában. A [… Tovább]

Kisregény

Sorsok 3-4.

* 3.   Slézingerék éppen vacsorához készültek ülni, amikor megszólalt a csengő. A háztartási alkalmazott majdnem elejtette a levesestálat ijedtében. – Hagyja Maris, majd én megnézem ki ez a kései látogató – és maga ment az előszobába. – Elnézést Slézinger úr – [… Tovább]

Kisregény

Harmadik emelet, 307. (3)

részletek 3.    Szabolcs   Május volt még, de a nap olyan er?vel sütött, mint augusztusban. Szabolcsnak le kellet vetni a pulóvert, a hátán csíkokban hagyott nyomot az izzadtság. Furcsa látvány volt a mellé pakolt szatyrok, nejlonzsákok és táskák között. [… Tovább]

Kisregény

Gyárfás 4.

A nagyapa *          A társaság olyan jól érezte magát, hogy alig akart szétoszlani. Végül is a fáradtság verte le a lábáról az embereket. A házigazda matracokat és pokrócokat osztogatott, s mindenki keresett magának helyett itt-ott a [… Tovább]

Kisregény

Gyárfás

Beviszem holnap *   A kora nyári hőség megült a falu felett. Ólmos csend borult a házakra, nesz is alig hallatszott, csak a delelő nap izzott az égen. Gyárfás, a fiatal doktor mélán bandukolt az utca közepén, s irigykedve nézte [… Tovább]

Kisregény

Magamtól féltettem

(részlet egy készülő regényből) *   Sűrű füst gomolygott a szobában, ahol tízen is egyszerre cigarettáztak. Egyedül a szemüveges Hédervári nem szívta, és hiába korholta a társait, leintették.       — Ha nem bírod a cigarettafüstöt, fordíts hátat! — [… Tovább]

Kisregény

Melyik élet? – 4. rész

  Reggel egy óriási csodaszép virágcsokor jelent meg az ajtóban. Thomas nézett ki mell?le reményked? arccal, hogy nem lesz elzavarva. – Szia! – szólalt meg félénken. – Bejöhetek? Erica bizonytalanul elmosolyodott: – Persze! Úgy tudom a férjem vagy! – Úgy [… Tovább]

Kisregény

Melyik élet? /Regény részlet/

Egy 32 éves n?, autóbaleset utáni kómából ébred. Nem emlékszik semmire az addigi életéb?l. Ã?Å¡gy tudja, hogy RAF pilótaként lel?tte egy német Me 109-es repül?gép pilótája. Mire emlékszik Erica?     Erica nem nézett semerre, csak el?re. A gép el?tt [… Tovább]

Kisregény

Melyik élet? 1. rész

        Lassan nyitogatni kezdte a szemét. El?ször résnyire, majd újra próbálta. Hihetetlenül fáradtnak érezte magát, még ez az apró mozdulat is nehezére esett. Végül er?t vett magán és kinyitotta. Fehér plafont látott maga fölött. Ameddig a szemét [… Tovább]

Kisregény

Melyik élet? – 3. rész

    Richards belépett a házba. Rebecca eléje sietett. – Nagyon kés?n jöttél! Fáradt vagy? – Igen, két m?tétem volt, egyik nehezebb, mint a másik. – Letette a kabátját a fogasra, papucsba bújt, és elindult a nappali felé: – Kés?bb [… Tovább]

Kisregény

Melyik élet? – 2. rész

Az osztályon rend volt, nem volt semmilyen sürg?s eset. – Csak most ne hozzanak senkit! – gondolta Richards, és elindult a szobája felé. Épp az ajtó elé ért, mikor a folyosó végén megpillantotta Evanst. Aggódó arccal sietett az orvos felé. [… Tovább]

Kisregény

Én, Báthory Erzsébet 14. rész

  Egyik alkalommal éppen azon morgolódtam, hogy a nagyteremben nem terítették rendesen szét a padozatot melegít? szénát, miközben odakint már a kés? ?sz igen hideg id?vel kóricált. Lassan elkezd?dött a csontig ható hideg beköltözése a k?falak közé. Minden lehet?séget megtettünk, [… Tovább]

Kisregény

Báthory Erzsébet 13. rész

    Alig telt el három hónap, tudvalev? volt annak, aki saját magát jól kitapasztalta, hogy semmi sincsen még elvészve, de én gyorsan teljesíteni akartam kötelességemet. A lehet?ség pediglen nem állt mindig készen, rájöttem erre hamarosan jómagam is. Az id?t [… Tovább]

Kisregény

Pórázon XLIII.

Az élet az egyetlen olyan dolog a világon, amit nem lehet túlélni. Még akkor sem, ha a nagy igyekezetbe belepusztul az ember. * 55.   Belépve, az ünnepi díszbe öltözött lovagterembe, elhaladok a felsorakozott pincérek sorfala mellett. Hátul, az ebédlő [… Tovább]

Kisregény

Pórázon XLIV.

Az élet az egyetlen olyan dolog a világon, amit nem lehet túlélni. Még akkor sem, ha a nagy igyekezetbe belepusztul az ember. * 56.   Megint sikerül nem kialudnom magam. Fél éjszaka a bolyongó csoszogását hallgatom. Amikor végre pirkadatkor elalszom, [… Tovább]

Kisregény

Pórázon XLV.

Az élet az egyetlen olyan dolog a világon, amit nem lehet túlélni. Még akkor sem, ha a nagy igyekezetbe belepusztul az ember. * 57.   Ülök a kádban, és Miklós tragédiáján elmélkedem. Az jut eszembe, vajon hol van ilyenkor Isten? [… Tovább]

Kisregény

Pórázon XLVI.

Az élet az egyetlen olyan dolog a világon, amit nem lehet túlélni. Még akkor sem, ha a nagy igyekezetbe belepusztul az ember. * 58.   Fáradt vagyok, és nem jön álom szemeimre. Pedig minden adva van a jól megérdemelt pihenéshez. [… Tovább]

Kisregény

Pórázon XLVII.

Az élet az egyetlen olyan dolog a világon, amit nem lehet túlélni. Még akkor sem, ha a nagy igyekezetbe belepusztul az ember. * 59.   Fekszem az ágyon, felöltözve, cipőben, menetkészen. Hova megyekő Nem tudom. Miért fekszem, ahogy fekszem? Azt [… Tovább]

Kisregény

Pórázon XLII. rész

Az élet az egyetlen olyan dolog a világon, amit nem lehet túlélni. Még akkor sem, ha a nagy igyekezetbe belepusztul az ember. *   54.   Későn kelek.     Borotválkozás közben éjszakai kalandomon gondolkozom. Tényleg volt valaki a szobámban? Ha [… Tovább]

Kisregény

Pórázon XL. rész

Az élet az egyetlen olyan dolog a világon, amit nem lehet túlélni. Még akkor sem, ha a nagy igyekezetbe belepusztul az ember. *   52.   Nem volt semmi az éjszaka. Bélám mocskos módon betörölközött. Esett-kelt, énekelt, majd rókázott. Később [… Tovább]

Kisregény

Pórázon XLI. rész

Az élet az egyetlen olyan dolog a világon, amit nem lehet túlélni. Még akkor sem, ha a nagy igyekezetbe belepusztul az ember. * 53.   Az éttermet a kastély lovagtermében rendezték be.     Tarkómon érezve testőröm vodkagőzös leheletét, a boltíves [… Tovább]

Kisregény

Pórázon XXXI. rész

Az élet az egyetlen olyan dolog a világon, amit nem lehet túlélni. Még akkor sem, ha a nagy igyekezetbe belepusztul az ember. * 31.   Másnap reggel föllángol bennem a bizalmatlanság, és elhatározom, hogy meglátogatom a bankomat. No, nem a [… Tovább]

Kisregény

Pórázon XXV. rész

Az élet az egyetlen olyan dolog a világon, amit nem lehet túlélni. Még akkor sem, ha a nagy igyekezetbe belepusztul az ember. *   25.   Hosszú az út. A fiúk felváltva vezetnek. Több órás autózás után, éhségtől elgyötörve, megállunk [… Tovább]

Kisregény

Pórázon XXI. rész

Az élet az egyetlen olyan dolog a világon, amit nem lehet túlélni. Még akkor sem, ha a nagy igyekezetbe belepusztul az ember. *     21.   A teremben a szokásos konditermi látkép fogad.     Izomagyú Volfgangék fújtatva emelgetik a [… Tovább]

Kisregény

Kamaszságok II. rész Brrr… A Suli!

    –     Csörr. Csörrcsörr. –         Kuss!    –         Csörcsörrcsörrcsör! –         No jó. Akkor csörögjél. –         Csörr? –         Nem, még alszok. –         Csörrcsörrr…. –         Te csak ne szóljál be. Semmi kedvem megint felkelni. Már tegnap is felkeltem. Meg el?tte is. És tegnap [… Tovább]

Kisregény

Pórázon XIV. rész

Az élet az egyetlen olyan dolog a világon, amit nem lehet túlélni. Még akkor sem, ha a nagy igyekezetbe belepusztul az ember. *     14.     Tizennégyezer méter magasan repülünk, alattunk a felhők szintjén vihar tombol.  Szép, és [… Tovább]

Kisregény

Pórázon XV. rész

Az élet az egyetlen olyan dolog a világon, amit nem lehet túlélni. Még akkor sem, ha a nagy igyekezetbe belepusztul az ember. *   15.   Nyolcadik nap.       A vámon — német útlevelemnek köszönhetően — különösebb gond nélkül [… Tovább]

Kisregény

Pórázon XI. rész

Az élet az egyetlen olyan dolog a világon, amit nem lehet túlélni. Még akkor sem, ha a nagy igyekezetbe belepusztul az ember. *     11.   Ötödik nap.       Baromi rosszul aludtam! Forgolódtam, többször felébredtem. Kinéztem az ablakon, [… Tovább]

Kisregény

Pórázon VII. rész

Az élet az egyetlen olyan dolog a világon, amit nem lehet túlélni. Még akkor sem, ha a nagy igyekezetbe belepusztul az ember.*   7.   Első nap.       Hajnalban karórám csipogására ébredek. Letusolok, összepakolom cuccomat. Az is elképzelhető, hogy [… Tovább]

Kisregény

Folyékony hold – hatodik fejezet

Baráti tanácsra még egy fejezetet megmutatok nektek – egy olyat, amelyben Poe-t beszélni halljuk, hiszen végül is mindenkit ez foglalkoztat leginkább, hogyan sikerült ?t magát ábrázolni, s megszólaltatni. Jó szórakozást! Hatodik fejezet     Az emóciók trigonometriája     Másnap, [… Tovább]

Kisregény

Pórázon / IV.

Az élet az egyetlen olyan dolog a világon, amit nem lehet túlélni. Még akkor sem, ha a nagy igyekezetbe belepusztul az ember. *     4.     Egyedül vagyok a liftben. Egyik kezemben a félmillió táskástól, másik kezemmel az [… Tovább]