Melyik élet? /Regény részlet/

Egy 32 éves n?, autóbaleset utáni kómából ébred. Nem emlékszik semmire az addigi életéb?l. Ã?Å¡gy tudja, hogy RAF pilótaként lel?tte egy német Me 109-es repül?gép pilótája. Mire emlékszik Erica?

 

 

Erica nem nézett semerre, csak el?re. A gép el?tt letaposott sáv húzódott, szinte kínálta magát. Neki nem kellett a beton, mint a modern harci gépeknek.

Lassan szabadon engedte a lóer?ket, a gép elindult, s ahogy egyre több üzemanyaghoz jutott úgy gyorsult, majd szépen simán felemelkedett.

Rebecca és Robert, Tommal egyszerre indult a gép felé, de nem tudtak futni a baba miatt. Mikor Tom eltávolodott, Robert megállította Rebeccát egy pillanatra.

– Mondd Reb! Lehet, hogy emlékszik rá, hogy kell repülni?

– Nem tudom. Remélem, hogy nem csak próbálkozik. Menjünk!

Ahogy továbbindultak, egy autó húzott el mellettük. Megállt Tom és a másik férfi mellett, valaki a nyitott ablakon keresztül beszélt velük valamit. Aztán gyorsan elrobogott a középen felállított tribün felé, ahonnan közvetítették a bemutatót. A hangosbemondó azonnal közölte a néz?kkel, hogy elszabadult egy repül?gép egy látogató hölggyel. Felkérte a néz?ket, hogy hagyják el az emelvényt és környékét, felszólította a t?zoltókat és ment?ket, hogy készüljenek fel egy esetleges balesetre. Addig természetesen a bemutatót leállították, nem kapott egyel?re újabb gép felszállási engedélyt. A néz?k felálltak a helyükön, úgy nézték a Spitfire-t. Voltak, akik elindultak, de ?k is csak lassan haladtak, a kíváncsiság legy?zte a félelmet, és ?k is a kis fürge repül?t nézték.

Erica, miután felemelte a gépet a földr?l, elindult felfelé és csinált egy óriás bukfencet. Majd az alsó holtpontot elérve el?bb bal, majd jobb vízszintes orsóba vitte, s folytatta egyénileg improvizált bemutatóját.

Az emberek lassan visszaültek a helyükre, és arról beszéltek, hogy ez is benne lehet a programban, és csak tréfa volt, a gép elszabadulása. Így megnyugodva tapssal, integetéssel, füttyel fejezték ki tetszésüket Erica felé.

A köpcös, megkönnyebbülve fújt egy nagyot.

– Még hogy nem tud repülni! Ahhoz képest… És egy Spitfire-rel! – s barátságosan megveregette Tom vállát.

 – Öregem! A maga felesége nem lehet egy akármilyen n?! Jó vicc volt!

Tom már tajtékzott:

– De hát… Értse már meg! Még sohasem repült.

– Akkor én vagyok odafönt?

Tom idegesen megragadta a karját.

 – Még sosem…

Robert és Rebecca megálltak, mikor Erica a második orsót csinálta. Robert Rebeccára nézett hitetlenkedve.

– Tényleg emlékszik, a repülésre is.

Az asszony a gépet nézte, és átölelte Robert derekát.

– Nézd, milyen biztos kézzel irányítja a gépet! Gyönyör?en repül és látszik, hogy élvezi, amit csinál. Most sem bánod, hogy nem emlékszel? Bár ez olyan furcsán hangzik!

– Nem szeretnék emlékezni, így azt sem tudom, mit veszítek.

Tom Rebeccáékra nézett, és annyira megdöbbent azon a nyugalmon, ami sugárzott róluk, hogy elfelejtette befejezni a mondatot.

Rebecca Tomra pillantott, s megfogta Robert kezét.

– Gyere, nyugtassuk meg Tomot!

Csak egy percre álltak meg, de most Robert hirtelen úgy érezte, mintha id?tlen id?k óta ott állnának. Meghúzták lépteiket, s hamar Tomhoz és a pilótához értek. Erica zuhanásba vitte a gépet olyan mélyre, hogy a közönség felhördült. Tom fehér lett, mint a fal, várta a robbanást. De a gép jóval távolabb, mint ahol elt?nt, hirtelen újra az ég felé tört b?g? motorral.

– Ti hogy lehettek ilyen nyugodtak? – dörrent rá Tom a házaspárra, ahogy odaértek.

– Tom! Nyugodj meg! Nézd a gépet! Gyönyör?en repül! Erica tudja, mit csinál.

– Tudjátok, hogy sosem repült még.

A köpcös terpeszállásban, karba tett kézzel nézte a Spitfire-t, s nem tudta türt?ztetni magát.

– Hát, ha nem tanult a felesége repülni, akkor az anyatejjel szívhatta magába, mert n? létére elég kemény dolgokat csinál! Ráadásul egy Sptifire-rel!

Tom mérgesen legyintett, s elfordult.

Erica alacsonyan elrepült a közönség el?tt a beton fölött, majd újra felhúzta a gépet, s újabb figurákkal bizonyította ügyességét.

Id?közben a hangosbemondó miután a háttérben az ott lév? szakért?vel egyeztettek, aki szerint így csak gyakorlott pilóta repülhet közölte a néz?kkel, hogy a rendez?knek is meglepetés volt a bemutató. Ezért elnézést kértek, és emlékeztették a néz?ket, hogy a kis sötétzöld Spitfire-rel egy hölgy repül.  

Rebecca el?vette táskájából a képet, s Tom elé tartotta. Tom futólag rápillantott, de idegesen eltolta az asszony kezét.

– Ne most, Reb! Ne most! – s szemével a hangja után a gépet kereste. Erica egy óriási bal fordulóval, ismét a beton fölé fordult. Rebecca nem tágított, újra Tom elé tolta a képet:

– Tom! Nézd meg! Erica tudja, mit csinál.

Tom türelmetlenül ránézett a képre, majd újra a gépet akarta figyelni, de csak egy pillanatra nézett oda s miel?tt megtalálta volna, visszakapta tekintetét. El?ször csak a fotón látható gép maradt meg a fejében, mert a két gép egyforma volt. De rájött, hogy nem ez ragadta meg. A Spitfire mellett középtájon ott állt Robert és Erica. Rövid barna hajjal és vagy tíz évvel fiatalabban, de a felesége volt kissé b? pilóta overallban.

Tom Robertre nézett, és leforrázva kérdezte:

– Mikor? Hol készült ez?

A gép motorja újra feldörgött, s Erica egy gy?zelmi orsóval elrepült a beton fölött, majd ráfordult a kitaposott sávra ahonnan felszállt, hogy letegye a gépet.

Mindannyian újra ?t nézték. Szépen, egyenletesen süllyedt. Levéve a gázt, a motor hangja szelíden surrogóvá vált.

Tom ki akarta venni Rebecca kezéb?l a képet, de az asszony gyorsan eltette s a száját összeszorítva jelezte, hogy ne szóljon egy szót se!  A gép tulajdonosa ott állt mellettük.

Tom úgy érezte, kimegy a lábából az er?. Halálosan kimerültnek érezte magát. Azon gondolkodott, hogy mikor repülhetett Erica és hol, Roberttel? Sok minden kavargott a fejében.

Közben Erica finoman letette a gépet a földre, s teljesen lelassítva visszagurult a helyére, ahonnan elindult.

 

 

 

Tara Scott: Melyik élet?  /Regény részlet/

 

Szerz?i jog bejegyzés: 061114002T/Artisjus

 

 

 

 

 

21látogató,1mai

Szerző Tara Scott 62 írás
52 éves vagyok, Szolnokon élek családommal, valamint kutyákkal, és cicákkal. Szabadidőmben könyveket írok. Minden érdekel, ami kapcsolódik a repüléshez, állatokhoz, szeretethez. Nem velemszületett nevem, de már jó ideje (:))))) viselem: Lethenyei Zoltánné. Ezen a néven az iwiwen is megtaláltok. Ha mostanában nem engedélyezték a több- nejűséget, akkor egyedül vagyok még. Ott láthatjátok a családomon kívül az állatainkat is. "Családom, és egyéb állatfajták" /G. Durrell/ Hát, ennyit magamról.

8 Komment

  1. Aranyos Vagy, nagyon köszönöm. Aranka írt nekem üzenetet, 10 részben tudja feltenni, minden nap egy részt feltesz belőle. Most láttam, hogy az első, már fent is van. Nagyon izgulok, mit fogtok szólni hozzá. Csak őszinte kritikát szeretnék kérni Tőletek. Szeretettel ölellek: Tara.

  2. Köszönöm, hogy hozzászóltatok, mert ez volt életem első írása, amit nem akartam megírni. Sajnos borzasztó, olvashatatlan írásom van, és az első két könyvet, ezt is kézzel írtam. Nyomtatott nagybetűvel. Nem is készültem soha arra, hogy írjak. Középiskolában, az irodalom tanárom bíztatott, de éppen az írásom volt az kadály. Aztán 2005-ben jött az ötlet. Annyira jó volt, hogy úgy gondoltam, érdemes lenne megírni, persze nem nekem. De 2 napon át bármit csináltam, állandóan bekúszott egy gondolat, hogy “ÃÂrnom kell.” A végén, már elég dühösen azt válaszoltam magamban, hogy “Egy frászt kell nekem írni, írjanak az írók, ők tudnak!” (Bocs, tényleg így volt) Aztán hétfőn megfeleztem egy köteg fénymásoló papírt, leültem, és egy hónapon át, napi 6-8 órában kézzel írtam. Mindezt azért írtam le, hogy nézzétek el a hibákat, mert a lányom munka, és levelezőn végzett jogi egyetem mellett írta be gépbe, és nyomtatta ki. Hát így sikerült. Felteszem, és rátaláltok a válaszra. Mégegyszer, köszönöm.

  3. Tudod Kedves Tara, hogy Stanislaw Lem óta, először olvasok kiváncsiságból science fiction irodalmat? Túlságosan is ellepték a könyves asztalokat. És egy fél élet kellene, hogy az ember kiválassza a konkoly közül a búzát. Még jó, hogy itt olvashattalak, és megkönnyítetted a választást. Remek kóstoló. Ebből kérnék még…

Hagyj üzenetet