Vers

Falak

Lassan megfojtanak a falak, melyeket magam köré raktam,mert csiszolatlan k?lapokat faragtam az érdes szavakból,éselharapott félmondatok habzó véres habarcsát köptem rájuk,hogy felépüljön verseim új Babilonja szám keser? sarában.Ám tudom, én sohasem lehetek költ?, a káosz megszállottja,mivel ami felvillan, s ami meghódításra [… Tovább]

Vers

A másik

   Mikor visszatért, a hiénák még mindig lakmároztak a testeken…                     A varjak a sorukra vártak odafönt, örvénylett a végzet fekete köre.                     Visszatért, de a lakoma még mindig nem ért véget, nem némult el semmi, nem menekült el semmi, [… Tovább]

Esszé

KARÁCSONYI REKVIEM

a meg nem születettekért *     Karácsony a Sötétség halála, a Fény megszületése. Az a pillanata a nem naptárral mért évnek, amikor az éjszakák rövidülni, a nappalok hosszabbodni kezdenek. Az emberiség évezredes életében mágikus hittel felruházott Ünnep. A Jó [… Tovább]

Vers

MINDIG LESZ

Ha vérvörösre Sírom szememS már úgy t?nikTovat?nt hitemMindig lesz egy szóMindig lesz egy hangMely ha csöndbe Vész is néhaKiáltja NevemHogy VagyokÉlek … de én úgy félek… Elhallgat a fájdalomMár nem sikoltCsak t?rS vár Egy hangraEgy szóra … mely a csöndbe [… Tovább]

Vers

ÁLMOK RABJA

                          Nem lehetek már            Az aki voltam…                    De hisz nem is            Voltam én senki             S egyszerre            Voltam a minden               Sziklaszilárd hittel             Hittem a lehetetlenben               Várat építettem er?set             Mely gyengén összeomlott   [… Tovább]

Vers

folytonosság

nem lehet olyan véletlenhogy te álmodhatszannyira aprónakhogy láthatatlan legyekén meg csak épphogy érzema szád mikor vállam érinti.   *** mert titok minden és egy leszeka semmivé illanó köddelha újra úgy nézel rámmint mikor azt meséltedõt milyennek szeretted.

Vers

Id?tlen összetartozás

A lélek ereje mérhetetlen. De mégis méri a bennünk lév? végtelent. Mikor már megengedhetjük magunknak, hogy csöndbe olvadt szavakkal beszéljünk, s a némaság lágy ölelése közben érezzük a hallgatásból sugárzó er?t – mikor már érintés nélkül is feléled ujjainkon társunk [… Tovább]

Vers

Nincs egy hely

Nincs egy hely, ahol az ajándékot átadhatjuk. Látod? Ez a kietlen város semmi mást nem tud, csak kocsmákat, pocsolyákkal teli pocsék utcákat… Szórjunk minden kicsomagolatlant a kukába, vagy  egymásnak, mint valami éhes ebnek a koncot oda lehet vetni – a [… Tovább]

Vers

IKERVERS

*Te én vagyok   TAO                                                       TAO plusz = HISZEKEGY   Álmomban                                              Gondolatban   kéklek tengert                                         kéklek tengert fehérlek vitorlást                                      fehérlek vitorlást a közelben derengek                                 a közelben derengek a távolban hegylek                                    a távolban hegylek kiv?l engem látszanak                                kiv?l engem nem látszanak belül [… Tovább]

Vers

A Tigris és az érzések

– A “Tigris” c. versciklusból –   A Tigris évezredeken át megpróbált érezni.                     Odament egy virághoz, de az elhervadt. Közeledett egy kismadárhoz, de az infarktusban lefordult az ágról.                     Kereste Istent, telefonon is felhívta, de a vonal mindig foglaltat [… Tovább]

Vers

A Tigris gondolatai

– A “Tigris” c. versciklusból –   Néha eszébe jutott, miért is, mi ellen is lázadt                     fel abban a szent, fekete pillanatban. Hát nem kapott volna meg mindent teremt?jét?l, nem az volt a küldetése, hogy az ember helyére álljon? [… Tovább]

Vers

A Tigris születése

Egy “Tigris” versciklus els? verse, amelynek megírását er?sen inspirálta Ted Hughes Crow (Varjú) c. versciklusa – az Isten által megteremtett állat-karakter folyamatosan lázad a létezés, a világ törvényei ellen, megkérd?jelezve mindent, még saját létezésének értelmét is. –   Isten elfáradt [… Tovább]

Vers

Angyalszárny

A telehold narancsszínű gömbje rábólint az éjfekete csendre. Érzéseimet a tél hóbuckák alá temette. Ünnep készül, szenteste. Arany angyalszárnyon sóhajom égbe száll, hullámhossz-remegve.        

Vers

Stille Nacht

Talán egy pillanatra – mint egy filmben – ma megtorpan az idő.   Talán eljő közénk az annyira áhított kimondhatatlan.   Talán megállnak a feszülő szavak, s gesztusok, elülnek ordas gondolatok.   Talán marad valami holnapra is – talán…

Egyéb

Ké(p)ve(r)s-lap (helyett)

  A zöld feny? ma tiszta fehér ruhájába öltözött kopasz karú juhar s akác fák átázott törzse között, és integet lágyan, méltóságteljesen, kecses hó-strassz csengetty?i fényesek. Jég-csipkéb?lpalástot is terít rá az éjszaka, zúzmarát fúj, s s?r? ködöt terelget most Szél-atya. [… Tovább]

Vers

SZÍVHARANG

…csilingel bennem…     szívem szigetén rá leltem gyermek voltam s ott feledtem –   …most újra hallom a vidám hangot …most újra érzem a kis harangot …most újra látom a nagy harangot   harangoznak a mi kis falunkban unnepnap [… Tovább]

Vers

A TITOK

…bennem van…     puszta létezésemben   megélem a pillanatot most és holnap is –   a táncomat csak én táncolhatom a dalomat csak én dalolhatom a tôrténetemet csak én írhatom meg…   …hogy ki vagyok ? …hogy mi vagyok [… Tovább]

Esszé

A részegségem és én

…jó haverok voltunk. Annak ellenére, hogy nem kedveltem igazán. És azt hiszem, ? sem engem. Ezt abból gondolom, hogy megpróbált megölni.   A részegségem mindig nagy pofával érkezett. Néha szinte rám rúgta az ajtót. Nem számított, jó haverok voltunk. Annak [… Tovább]

Mese

Hócsillag és Nárcisz regéje

Egy verses tündérmese, gyerekeknek. Megj.: Az illusztráció Kurucz Gabriella munkája.    Tipeg? tündérlány apró buborékban, Forrásvíz felett lebeg az alkonyban. Szivárvány sz?ttes fedi a trónját, Hintának használja a kis patak habját   Legkisebb leánya a tündérkirálynak, Virágot varázsol a tavaszi faágnak, [… Tovább]

Vers

?r Dög

Újabb ördögök kísértenek mintha nem lenne még elég, néha elhagynak, hogy többen térhessenek vissza keblemre most vad dühükb?l kovácsolt amorf lánccal gáncsolják ki a rám tör? hatalmas leviatánt   újabb rohamra indulnak a szobámban legyesked? elefántok ellen, az én ?R [… Tovább]

Egyéb

Szerény válaszom

* Szerény válaszom   Tisztességben megőszült csődör vagyok, habár egyesek újabban gebének hívnak. A Parnasszus helyett a kocsmák rejtekén a teli söröskorsók egyre csak hívnak.   A hegytetőn, csak babér és tóga terem, a jéghideg sörömet cserébe nem adom, a [… Tovább]

Novella

Majomkészítés

*       Már majdnem egy órája futott a sínek mellett egyenletes tempóban a szikrázó, téli napsütésben. Fagypont alatt volt a hőmérséklet, de a futás felmelegítette és lassan közeledett céljához, a vasúti hídhoz, ahol egy patak keresztezte a síneket. [… Tovább]

Vers

Advent I-IV.

  Sár van, nem kopog, Nem fedi hó, nem ropog, Csak es? mossa Az els? vasárnapot – Megtisztulásra vágyva.   A kanyar mögött Végtelenbe viv? út Sok kis göröngyöt Rejt – és egy illúziót; Csak van valami valós.   Éjfekete [… Tovább]

Vers

Adventi ébredés

  Hódara hullik, Csillan a fénye… Jönnek a multik, F?ztek ebédre – M?anyag étel, M?anyag álmok, Nem veszi még el Véred az átok.   Jöjjön az ünnep! Sok kicsi angyal Fénye lesüpped Sárba, a kancsal…. Megjön-e minden, Megvan-e mára? Ily [… Tovább]

Novella

Ezüstfenyő

*     Már három hete dolgozott kertészként, egy nagy, elhanyagolt kertből kellett formálnia a megbízás szerint egy parkot. Egy ízléses, szép parkot, ami illik a nemrég épült többszintes, drága házhoz. A tulajdonosék szabad kezet adtak hozzá, csak nagy vonalakban [… Tovább]

Vers

Antidepresszáns

Emeltem az aranykeresztem, s míg a pohárba vesztem a karamellás gyógynövények illata között, a béke a szívembe, szembogaradba ?szi est ködje költözött. (betegszereped, vagy a szeretet)   Segítség! Itt van a vég, a kezemben tartanám a lelkedet, vigyáznám, de nem [… Tovább]