mint mély verembe
végtelen a zuhanás
ha magamba merülök
egy sublótnyi számadásra
körülöttem fura kacatok
lidércfénnyel vájt üregek
guvadt szemekkel felém merednek
az egyikben félig szétesett vekker
számlapján megkopott felirat
céefer
az ódon bakternógató
tengelyén kifordult rugó reszket
hajszálon függ
a sajátján
s egy sorompó pirosan fehéren
félig felemelve
ha odaátról néztem félig leengedve
még most is beleng
micsoda ereklye
néz?pontom
egy felborult urnába dobom
csordultig tele már ilyennel
s mi kicsordul gördíti is nyomban
egy fix pont felé
galacsinhajtók serege
kifordítják sarkából a világot
ismét köreimet zavarják
zavarták eddig is eleget
-circolus meos-
volt már fejadag
fél vajjal
és négy pár csirkelábbal
– az urat magasztalja lelkem –
tudta e hogy beosztanom nem egyre
harminc áldott napra kell
aki ujjong az nem mond szavakat
az ujjongás
az örömnek néma hangja
alleluja
benzin az adventre egy egész kanna
alleluja
sublótom felett ferde tükör
markolja görcsösen valóságom
körülöttem életre kelt emléktörmelékek
átírt kódex
és ismétlik a gonoszt
noli turbare
Legutóbbi módosítás: 2007.12.07. @ 18:57 :: Lucskai Vincze