Lucskai Vincze : Patra vetett kék palack

 merengek  
 itt  
 házam küszöbén  
 alkonyba mártott  
 tekintettel  
 szórom  
 udvaromra  
 méla búmat  

 megcsap már  
 ?sznek lehelete  
 hínárt  sodró félelme  
 kap belém  
 kósza szél  
 oson felém
 s mint partra vetett
 kék palack
 homok foglya
 marnék még
 tátongva

 ráborulok zokogva
 súrolt
 grádicsomra

 közönyös rítusom
 ostoba fortélyom
 rabja
 elveszett lépéseim
 kutatja

 terhek hevederén
 húzok
 még egyet
 nézem kezemet
 a hevederen
 húzok
 még egyet

 töml?m vize
 elillant
 forró napok
 izzó katlanán
 párolgott szellemem

 magasba szökkent

 tehetetlen
 sírja könnyeim
 vissza rám
 égnek vérz?
 köpenye
 portám kövére
 teríti fájdalmát

 alkony pírja
 mosolyog rám
 s elém helyezi
 az éj els?
 csillagát

Legutóbbi módosítás: 2007.12.06. @ 17:47 :: Lucskai Vincze
Szerző Lucskai Vincze 200 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...