csurai zsófi : sötétben

minden éjjel azt álmodom
hogy az ablaknál állsz
és soha többet
nem leszel ugyanolyan
mint amilyennek akartalak
mert nem engem vártál

azzal a megmagyarázhatatlan vággyal
amivel én vártalak

most nem kapaszkodom

csak õrjöng bennem a tudat
hogy ebben az életben sem
tudtalak kezemben tartani
és nem fogok többet a szemedbe nézni
már nem nekem zöld vagy barna

 

elengedtelek

 

de akárhányszor születek újra
mindig téged foglak keresni

(mert tudom hogy félsz a sötétben)

Legutóbb szerkesztette - csurai zsófi