Archiv

Naponta egy színdarabot látok: félek, mikor húzzák a függönyt. Csak nézem: percenként felállok. Hogy csináljátok Ti, hogy ültök?   Megdobáltok, mert nem láttok t?lem, de ha leülök, akkor sem igazán. Egy tragédia játszódik el?ttünk. Vegyétek észre: ez nem vidám!   [… Tovább]

Ki tudja, mikor szólítanak, mikor van vége a harcnak.   KI TUDJA     Ki tudja, mikor szólítanak, mikor lesz vége a harcnak. Mit áldott hittel, vagy keser? kudarccal h?siesen álltál, mint ahogy szarvasok akasztják egymásba az agancsot, s ösztönb?l vezérelt [… Tovább]

Az idén er?s színe van az ?sznek; a földre hullott, elsárgult, megfáradt falevelek, kitöltve a még érintetlen helyeket, harmattal hintett föld-ágyon terülnek;   Az idén er?s színe van az ?sznek; a földre hullott, elsárgult, megfáradt falevelek, kitöltve a még érintetlen [… Tovább]

A vers azon a téves (de nagyon jóles?) feltételezésen alapul, hogy engem különböz? hercegek várnak, ámbátor közben kiderül, hogy éppen semmi szükségem rájuk… Utoljára még szerepét tévesztett Hamupip?keként a hamuvalegyütt futok tova, nem válogatok szét többésemmit én ostoba(elrontom a mesét)Nem [… Tovább]

  Van egy úr, országa Görög N?k körül sokat sündörög Egyszer egy szép dáma Koppintott orrára S ? szólt: „Ez biz' eltörött!"

  Volt egy hölgy, bizonyos Ivett Sok oroszlánt szelídített Legf?bb alkotása Mégiscsak a párja Kinek respektje kicsi lett

  Van egy úr, hona a Vezúv Ki minden lépcs?r?l lezúg Nyakát is kitörte S egy görbe tükörbe nézve elvitte Belzebub

(1) őszi levelek közt haldokló sárga rózsa kacér ragyogás (2) egy sárga rózsa hever szemétre dobva halott vallomás  

Nézd, itt vagyok, csupasz vagyok, rajtam levél már nem ragyog. Meztelenre vetkõztetve állok itt a téllel szemben. Nincs semmi dísz, sallang rajtam, látod minden ágam, gallyam. Lombom nem rejt madárfészket, nem takar be árnyam téged. Zord idõk, ha beköszönnek, hideg, [… Tovább]

  Egy úrn? — úgy hívják, Olga – Kegyeltje egy ifjú szolga. Sok privát feladat Mindig sikert arat S jól megy a szép szolga dolga

Morzsold össze trófeád:szökevény szívük,s fürdesd megfélelmed szennyvízében.Lám a rosta aljánsárgán villanjól megérdemeltfizetséged:a magányos rög.   Gy?ztél tigris asszony!Tied e kincs már.Játékban érlel?döttt?nékeny vagyon.Arany, mely füssté válthomlokodon:Három bánat ára

Mozdul a test, míg hallgat a lélek -elnémult világban múlik az élet   Mozdul a test, míg hallgat a lélek – elnémult világban múlik az élet   Csend ül az ágyon, – gördül egy könnycsepp – fájdalom szikrája ?rli a [… Tovább]

  Ha színekre tépném szét a szivárványt,   és ölelném egyenként magamra,   szálakra a kaszált f?nek illatát,   mi maradna bel?led titokban?     Szótétlen fogadnád-e ajkam, mohó   ujjbegyem, ha szilajon kelne   szirmaidon táncra, kábult-zavartan,s vágyaimon napfény sisteregne?     Tudd, ha részekre is hullna a világ,csak téged [… Tovább]

Mesélj, Apa mesélj! Ahogy régen… Mi az a tet?fedés? -Kíváncsian kérdem. Tedd le a könyvet, mondj igaz meséket! -Milyen egy feln?ttnek? Mondd el, éjjel mért nem látjuk a napot? Ahogy régen… -Apa, ugye én már nagy vagyok? Mesélj, Apa mesélj, [… Tovább]

Hátsó ülésen ringatózva, félálomban szenderegve, napsugárba fürösztve arcom, ismer?s dalokat dúdolok.   A tegnapokon elmerengve rátok gondolok folyton: igaz barátság melegekísér végig az úton.   Nem érdekel, a térképet hogyan rajzolták mások: tudom, egyek voltunk tegnap, és hiszem, holnap eggyé [… Tovább]

  Ha vánszorogsz is sorsod útján, s lelki békéd egyre-másra elkerül, ha néma éjen, csillagtalan sötét égen fölötted már a fekete, halálhangú csend feszül, s mint fojtó köd téli tájra, a nyugtalanság jéghidegen rádterül, csak meg ne állj! Még menj [… Tovább]

Vesztergom Andreának ajánlom   Legnagyobb a sok közül: Csomópont, pont ahol a HÉV s a metró útja végetér, s a tér embertömegekre tárul, s zárul sok átutazóra keskeny aluljáró.   A házak: kocka kocka hátán, mit szépen próbált kirakni játszó [… Tovább]

  Az éjjel kiégve, Utolsó cseppet kimérve. Egy túlfeszített húron, nótámat elhúzom. Ritmusát járja, az éjjeli járat. A járhatatlan úton, ezer kósza fény futkos. Fokozván a víziót, szememet kinyitom, és az ablakon át a fények szememet mossák. Kés?re jár… A [… Tovább]

Napra- napraforgó, mily szép a virágod, arra fordulsz mindig, hol a Napot látod.   Megsímogat téged bársony fényével, nagyra, szépre nevel sugár-melegével.   De minékünk ki mutatja, merre visz az utunk? Napra nem találva, merre fordulhatunk?  

    Uram, ha három igazat találsz… de ha kett?t… ha csak egyet, és ha…   Szénkrétával a vak égbolton: „Évezredek tagadása    megölte a Kegyelmet!"   Ha didereg majd a Nap, szelek süvöltik tele az étert, harmat helyén jéges? dobol, [… Tovább]

Óracsörgésre ébredem fáradtan, összetörve, ólomsúlyoktól nehezülve lassan nyitom ki szemeim.   De sötét van még idebenn! Az ablakból csak szürkeség árad felém szemlesütve, szememre teszem tenyerem.   Elküldöm az álmokat, szépeket, és rosszakat, hallom a reggel lépteit, a kintről szűrődő [… Tovább]

Üzenet: Carpe diem! Szakaszd le a napot! (vagyis: tudd élni az életet) Olyan piciny vagyok, a tenyeredbe férek. Tartsál itt magadnál, így, most már nem félek. Báb voltam iszapban, a fény hív megszületni, Szivárványszín szárnyam napfényben fürdetni.   Szárnyaim kibontva [… Tovább]

Általa létez?     a szépség:  forma   a forma: a mindenség maga  tökéletes harmónia  és káosz  egyszerre mindkett?  változó  a forma er?  a kezdet benne  mint ered?  a szépség:  forma   a látó   nemzi  csak általa létez?  

Gondolatok az élet dolgairól Töprengek.– a halál milyen ? Megváltás a szenved?nek, de ki is a szenved? ?! Ha ?megpihen, és elmegy, Lelkemb?l miért lesz temet? ?!

Ezt a verset Lucian Blaga írta. Én megpróbáltam lefordítani.   Akarok lenni, s vagyok még egy percet. Testvérem a szél meghalt valahol a réten.   Egyre vérzik az ősz öreg lépteinken. Hoszzú árnyak közül létem elhessentem.   Valami vég felé [… Tovább]

– fordítás -*   A szülők földbe térnek nap mint nap, miközben mi vagyunk a levelek, ők, csakis ők lesznek a gyökerek, megnyújtva létünket föld alatt.   Kövek alatt fekszenek örökre, míg mi fényben járjuk a világot, kölcsönveszünk kevés boldogságot [… Tovább]

  Maradj csendben, lélek! Maradj nyugton, te szív! Képzelet táncol csak téveszt?n körötted: tévútra röpít? téveszméd hív!    Maradj csendben, lélek! Maradj nyugton, te szív! Idézd fel vágyadban azt is, hogy hány éjen forgatott álmatlan bánatban kín!   Maradj csendben, [… Tovább]

-fordítás Ha úgy történne valamikor, hogy szétosztod mindenedet, legdrágább ajándékaidból add nekem egy könnyedet.   Megkapnám így lelked egy cseppjét, ami mélyten-mélyr?l jöhet, hisz' csak a tenger fenekér?l lehet halászni gyöngyszemeket…     O lacrimÃ?Æ?   De-ar fi sÃ?Æ?-Ã?£i împÃ?Æ?rÃ?£eÃ?Ÿti [… Tovább]

Rád gondolok, Kedves. Arcom t?n?dve mereng az augusztusi vasárnap pihentet? fényeiben   Rád gondolok, Kedves. Arcom t?n?dve mereng az augusztusi vasárnap pihentet? fényeiben, s képzeletem az emlékek halvány árnyjátékain táncol – veled   Hol jársz most? Merre visznek álmaid? Tétova [… Tovább]

* Színehagyott tegnapok szakadt ruhája, Védve a portól mélyen bezárva… Bűvös ösvények kihalt világa, Nem talál senkit, tudja hogy árva. A hiánya ott van, lelkét emészti, Minden kis szöglet a múltat idézi. Szeretett szülők fényképét nézi, Morzsákat keres, szemmel kíséri. [… Tovább]

A szürke házak betonja alatt Láva fortyog az aluljáró mélyén, Mocskos betonján sárga folyam halad, S húgyb?zbe gy?lik a falak szegélyén.   Rongyos test fekszik a szakadt kartonon, Lábak és kezek holtként úgy hevernek, Mint szétdobált szemét és mocsokhalmokon Elsüllyedt [… Tovább]

žIndulnom kell…” – mondod csendesen, majd sietve búcsúzol, hogy magamra hagyj töredék perceink emlék-képeivel     „Indulnom kell…" – mondod csendesen, majd sietve búcsúzol, hogy magamra hagyj töredék perceink emlék-képeivel.   Fáradt karjaidból lassan kibontakozom (egy kicsit még hagyom, hogy [… Tovább]

Szelíd hangokkal kúszom térben lebegve s halkan tündér-táncot járok Szelíd hangokkal kúszom térben lebegve, s halkan tündér-táncot járok,   könny? habokban úszom – vagy éppen álmaimmal messze-messze szállok,   szabad lélekkel bárhol e végtelen világban magamra találok   2006.

Ott ül a padon, régóta már, láttam őt reggel, és most, délután. Öreg, ráncos szeme a semmibe néz, lelke egy cseppje túlvilágba vész.   Testét takarja kopott kabát, gondolatai várják a halált. De nem akar jönni. Évek óta vár. Gyönyört [… Tovább]

Hittünk – majd nem hittünk. Ilyen az élet.   Mikor még hittünk, tiszta volt a szó, bels? fényei világot szórtak, üvegfalain minden látható s igaz lényeget messzire szóltak.   Aztán nem hittünk mattult szavaknak, halványult fények csak homályt szórtak, repedt [… Tovább]

-fordítás   Hagyj nekem zöld fákat ?sz!Nézd, szemeim adom neked.Sárga szélben tegnap éjjelA fák sírva letérdeltek.   Hagyj nekem kék eget ?sz,Szórj villámot homlokomra!Éjszaka a f?ben az égMajd széthasadt, hajladozva.   Hagyd meg ?sz, a madarakat,Ã?°zd el inkább lépteim!A reggel egén [… Tovább]

– gazdag, csaló álom – (vetített képek)*   gazdag csaló álom vetített képek vajon miért használod ki a védtelenségem-   sok millió agysejt és a képzelet szárnya elröpít elvisz egy egész más világba nincsenek ott gátak megálljt se mond senki [… Tovább]

        Leheletnyi párából gomolygó felh?, Felh?b?l tornyosuló sötét er?, Mi folyamatosan hatalmába kerít, Lelkedet marcangolva leterít.   Kínban érzed válladon súlyos terhed, Kicsit pihennél, de tovább kell menned. Folytatod utad, taposott ösvényen, Er?det vesztve érzed, ezen a [… Tovább]

-fordítás És minden csupa bú. Ma is – mint tegnap-, özön – fájdalmak.   És fekete sorsán nyugszik az álom…   …és boldogabb világ nem jön: nem várom, és senki nem símogat…   …és minden csupa bú, ma is: mint [… Tovább]

Csitulj szívem, hallgass! Ne légy ostoba!* Csitulj szívem, hallgass! Ne légy ostoba! Hozzád az élet…? Nagyon mostoha. Tárt kapuidon akárki átjár; mit hagy maga után? Dúlt romokat csupán.   Takargatod a rosszat; mély verembe temeted? Minden fájó emléked, szépen feleded? [… Tovább]

Néma, hallgatag sötétben, a csend ijedten megremeg. Te ott ülsz, azon a széken, borospoháron kezed.   Én kérlek ezredszer, szépen: Vigyázz magadra, ezt ne tedd! Sírok, reszketek az éjben, könnyebbülés, ha ébredek.   Álmaimban így látlak Téged, szemem sarkából könny [… Tovább]

szösszenet Elhümmögtünk egymás mellett, Csak egyet kattant a torok, Mint a vak vágányra futott vonat, Mely el se indulhatott.   2004.december

  Ez itt az ?s-galaktika tenyészet: lakják Biosz, Nekrosz és Thanatosz, s az újjászületés, mely hazahoz, bárhogy tagadod régen az egészet. Élet-halál e termékeny enyészet (nyakad körött a döglött albatrosz[1] akarja, hogy rettegj vagy darvadozz, s kerüljön el a Nap-Szellem [… Tovább]

  Zajos id?ben, zavaros térben, nem felém, t?lem halad a jelen, út mellett, szélen gyenge, er?tlen módon jár, sután a történelem.   Mennyi gyengeség, olvadt eszmények, sz?nek rossz mesét, neked és nekem, foszlik a lényeg, korhadó igék között elkószál a [… Tovább]

T?z, t?z, piros t?z, sárga láng,halomban a sok száraz ág. Mind arra vár, hogy egy árva gyufaszál, lobbantsa már lángra ?ket.Égni akarnak, ropogva élni a tüzet, ha hó hull, s nagy a hideg. Nagy a hideg, s lám, a kandalló [… Tovább]

Nem csak kersztényeknek Betlehembe kéne menni,Szeretetet kéne venni.De az pénzért nem kapható,Ritka, mint a fehér holló.     Betlehembe kéne menni,A megváltót újra szülniS megtalálni vele az utatMely békére, szeretetre mutat.     Betlehembe kéne menniS az „IGAZ" hitben megtalálniAz [… Tovább]

Reszketve lehajló fenyőfaág rezgő hócsipke-fátyolán eleven, lobogó gyertyaláng, fájdalmas, hamis csillogás… Miért-e szilaj, ősi tánc, e lüktető, derűs lobogás? Hazug a táncod, gyertyaláng! Csend feszít, emlék kiált… Hagyd meg e bús csendemet, bánatom néma dalát, csitulj táncoló gyertyaláng, sírj velem [… Tovább]

-fordítás- Szomorú napok egyenként folynak temet?be, s élet szálát felfejtvén, illannak el örökre.   Amott csendben bánatos sóhajokká válnak, n?vérüket a holnapot – s lelkemet várva.            Trec zile   Curg zilele spre cimitir Trist, una câte una, Ã?ži destrÃ?Æ?mând al [… Tovább]

füst árnyék lebbenkora esti holdfénybenközös az utunk

* A tavasz elköszönt, rég elmúlt a nyár, jégvirág szövi minden ablakom. Dérlepte fákon, nem dalol madár, hogy megpillantsam: nincs rá alkalom.   Néha – vágyódva – lelkem arra jár, keres és kutat csörgő patakot. Reménnyel telve titkon arra vár: [… Tovább]

Változó világban van-e állandóság?   A szó sodródik átoktól imáig, s míg látásmódot végletekig tágít, lelki homályba is bevilágít.   Kötegelt érzés nyalábhalmában csak elfásodott érzelem és vágy van, nem nyitottan, de magába zártan.   Hullámvonzalmak cikáznak az éjben, átkúszva [… Tovább]

November végén készült, egy kedves régi ismer?sömmel való találkozás örömére.   November-Lelket porhanyítóVilág hamvaiPárnád felett – Megkövült Álomban gyérÉjszaka. November –Nyugszik csendesen. Ez alattArcodrólTétova ceruzarajzotÁlmodok.

Aki Szeged belvárosában ismer?s az tudja, hogy milyen „hírhedt” intézmény épült az említett címen. Aki nem, annak egy kis segítség: egy hajléktalan szálló, ismertebb nevén „téli krízis”. Volt szerencsém az említett intézményben dolgozni egy rövid ideig, ez adta az ötletet [… Tovább]

       Mint seben a var omladozó vakolat öleli a falakat. Emlékeim nagy háza, s a végtelen torony beletörpül a valóságba.    A tornác mögött kifordult, összetörött, megcsonkult az otthonra nyíló ajtó, ahol a t?z zenéje, ritmusokban pattant ki [… Tovább]

Bezárt a csend, s Te bölcsen hallgatsz idebent, Uram…     Bezárt a csend, s Te bölcsen hallgatsz idebent, Uram… Behunyt szemmel követlek – keresem Utam, de léptem még bizonytalan…   Egy kósza vágy, mint lágy érintés a testen, még mellém [… Tovább]

-fordítás- Ezt a verset Maróti Györgynek küldöm sok szeretettel, amiért annyira kedves és mindig segít nekem (nekünk).* Magam, magam, magam, egy fogadóban, távol- alszik a fogadós, pusztaság mindenhol, magam, magam, magam…   Esik, esik, esik, inni kéne mostan- s hallgatni [… Tovább]

A verset G?si Valinak ajánlom. Olvastam a Táncoló gyertyaláng c versét, s az ? stilusában irtam e kis verset.   Feledd a múltat, bánatod dalát, Gyantát sír veled a feny?faág. Megkövült cseppjében dermedten áll, buborékba zárva minden mi bánt. Lobogjon [… Tovább]

Néha már minden oly távol van tőlem: messze a kezdet, talán messze a vég. Maradtam egyedül a sötétséggel, és úgy érzem: nekem már ennyi elég.   Nem látom tekintetetemmel, merre visz út? Lábam alatt semmi a talaj; fény sem pislákol,  [… Tovább]

Nekem nagyon kedves meséim közé tartozott a négyszöglet? kerek erd?, a hétfej? tündér meg a többi és annyira igazi karakterek voltak benne és annyi szeretettel megírva….. Hát most már hiába futMikamakka és Ló Szerafin,A Szomorúság végleg megültA négyszöglet? kerek erd? [… Tovább]

Ha meghal a Nap a csillagok hogyan vallanak? Honnan tudja az Ég, nappal van-e vagy éj? Hát a Föld: a kék, a zöld, melyik ruháját mikor vegye föl? És az öreg Hold? Sötétben csak fekete folt!   Ha meghal a [… Tovább]

Ezt a verset Maróti Gyurinak ajánlom szeretettel és empátiával. Bizony elfordul, hogy magányosnak érezzük magunkat.   Szoba sötétjébe Képzelek egy képet, Csukott szemem elé Idéztelek Téged.   Kósza álmaimban Talán megtalállak, Rég elveszett hitem Tudom, ott van nálad.   Vallatom [… Tovább]

  Akármi lesz a véges és a végtelen találkozásánál, tisztulni fog a homály, mert nyílttá tesz a végs?, nagy búcsúnál a lét maradék tudata mindent, ami engem addig körülvesz.   Akármit gondolsz, semmi sem fontos akkor már neked, magadról leveted [… Tovább]

Kivánok mindenkinek kellemes vidám szilvesztert és sikeres boldog új évet. Bárhová is vessen a sorsezen a varázsos éjjelen,Én ott leszek veled.   Bárkivel is töltsde vidám ünnepet,egy pillanatot kérlek,          szentelj nekem. S abban a percbenmikor a pezsg? pukkan,s egymás nyakábaborulnak [… Tovább]

Szegedi impresszió a környék legszomorúbb lakótelepér?l. Felh?k között dereng?Kopogó fagyon átmereng? Toldozott-foldozottHold anyó Gyökeret vertKénszagú sötét-Kékes takaró Alatt sík földön aratóMegvakult halál (kivájták szemétaz országon robbanthasadék roppantrepeszei)

Ugyanazt mint el?bb ! Szilveszter éjjelén  Elmennék hozzád,Remények és vágyak,Engem oda várnak.Tudom, hogy nem lehet!Lélekben mégis ott leszek,Engedd, hogy gondolatbanKicsit szeresselek,       igy kivánjak    Boldog új évet Neked.

Ugyanazt mint az elöbb kivántam. Szorongásaimból kábán ébredek     Izzadságszagú nehéz reggelekLopóznak, lomhán kimérten tovaVeled !? – Veled nem lehet !Eltolod sápadt, szomorú lelkemet.Szeretlek ! – mondanám ,- eretnek,Tétován, dadogó szavakkal.Eressz el ! – sikoltod ! – és akkor,Rám zuhan az [… Tovább]

*   Legyen az új évben  Egészséged bőven,  Körötted családod  Békességben éljen!      Szeressenek Téged,  S legyen, akit szeretsz!  Ha ez megvalósul:                                        Hidd el! Boldog lehetsz.     szerkesztette: Verő László – 2006. december 27., szerda, 18:40  

  Hajolj le hozzám, ha görnyedni lehúz a lét, hajolj le hozzám, add gyöngéden valami jelét annak, hogy nincs magányos baj, mert mindig van, aki megtalál, és lehajolni akkor is akarj ha szöges drótfal elébed áll.   Hajolj le hozzám, [… Tovább]

Gőggel néz le ránk, apró porszemekre, a halhatatlan test, halandó emberekre.   Nem ismer kínt, sem kegyelmet, ilyennek született: csodásnak s hidegnek.   Senki nem éri el, hiába nyújtja karját, felleg mögé bújik, hogy ne láthasd arcát.   Nem mutat utat, [… Tovább]

es? csepereghófödte hegyek csendjezajos koppanás

sötét az éj ma és minden csendes csak a szél susog fülembe kedves csacska szót mosolygót elhozza hozzám szívednek dalát minden határon s belső falon át üzenhet szerelmed lágy szellő szárnyán száll feszít a vágy most is egyedül vár a [… Tovább]

* A tél fagyos kezével végigsimít a tájon, zúzmarás leheletével rajzol a fákon. A házak ablakára jégvirágot fest, irigykedve nézi rajzát a hideg téli est.   Kandalló melege olyan hívogató, ropogva ég a tűz, míg odakint hull a hó. Nagy [… Tovább]

B-efúj a szél az ajtóréseken O-lvadó hópelyheket hoz nekem L-evéltöredéket sodor fagyosan D-acosan kér hogy bontsam ki magam O-lvassam fel amit beleírt az élet G-yöngybet?i közel sem értek még véget Ú-jra véget ér mindjárt egy esztend? J-ó és szép is [… Tovább]

:::::::   Valami még itt van      lelkem börtönébe zárva  itt dörömböl bennem, lázasans kitörni készül? vulkánkéntfeszíti a szavak és dalok       szerény burkát.   Megriadva érzem ereimbenszívem monoton mormogásátahogy percenként hetvenszerdobbantja, Tündér ! a neved.S ez éltet? dobbanássalküldi szét az Üzenetetminden [… Tovább]

Fordítás – javított változat *     Sziklák közt gyorsak a folyók – Üvöltve hömpölyögnek, A nyárfák nyirkos alkonyon Örök bánatot zengnek. Összefonódott ösvények Visznek a malomba – Ott látlak anyám, téged A kicsinyke otthonban.   Te fonsz. A kályhában [… Tovább]

Tudod-e, hogy mi a magány? A magány, amir?l e lapban is több írás jelent meg mostanában.   Mondd, jártál-e már kívül a világon, hogy senki nem volt, aki visszavárjon, ringató bódult remegés, megcsaló kábult ölelés reád talált, karjába zárt, lelkeddel [… Tovább]

Elpercegnek a percek, tova. Eldödög lassan egy óra, Elsétálnak a napok Elrohannak a hetek, S vissza se tekintenek A hosszú hónapok. Még a kézen fogott évek Is mind elengedik egymást. S végleg kihull az emlékek Kezéb?l a kézfogás. Mint egy [… Tovább]

A csillogó karácsonyfát vízkeresztkor leszedtem. Megfosztottam ékeitől, a teraszra kitettem.   Elnéztem őt, mily csalódott. Csupaszon is mily sudár! Boldog volt, most szomorú lett, hideg télben félve vár.   Mi lesz vele? Tűzre kerül ?Lehetne még koszorú! Ha vidámság nincs [… Tovább]