Lengyel Joli : A tél ajándéka

*

A tél fagyos kezével végigsimít a tájon,

zúzmarás leheletével rajzol a fákon.

A házak ablakára jégvirágot fest,

irigykedve nézi rajzát a hideg téli est.

 

Kandalló melege olyan hívogató,

ropogva ég a tűz, míg odakint hull a hó.

Nagy pelyhekben esik, rakódik a tájra,

a fákat öltözteti csipkés, szép ruhába.

 

Apró csillagocskák összekapaszkodva,

lepelként terülnek szét körül mindenhova.

Másnap meg kisüt a nap, szikrázik a fényben,

csodával határos: vakít, mikor nézem.

 

Megtorpan az idő, messze még az alkony,

középen fehérbe öltözött, fenyőmenyasszony.

Koszorúja csillog, elomló a fátyla,

a tél ajándéka: sok ember csodálja…

Legutóbb szerkesztette - Lengyel Joli
Szerző Lengyel Joli 27 Írás
Nevem: Vargáné Lengyel Jolán 45 szó magamról Életem delén már túl vagyok. Jó Anyám, ki szült, rég elbúcsúzott. Apám erős keze is már felhőket simít, két szép gyermekem rám féltőn tekint. Lányom nyíló rózsa, fiam jegenye, két kis unokám az életem ege. Egyedül élek: lélekben gazdagon. Az Ő szeretetük: ez legfőbb vagyonom.