:::::::
Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 07:54 :: Kováts Péter
Valami még itt van
lelkem börtönébe zárva
itt dörömböl bennem, lázasan
s kitörni készül? vulkánként
feszíti a szavak és dalok
szerény burkát.
Megriadva érzem ereimben
szívem monoton mormogását
ahogy percenként hetvenszer
dobbantja, Tündér ! a neved.
S ez éltet? dobbanással
küldi szét az Üzenetet
minden pici sejtnek
Szeretlek,
szeretlek,
szeretlek.
És mégsem találnak Rád
sem a szavak, sem a dalok,
s e hiábavaló feszülésbe
lassan belerokkanok.Lelkem gyilkosa,
márványhideg lelkedhez
lélekvér tapad.
Porrá ég e t?zben,
mi belülr?l fakad.
De halála pillanatnyi csak
mert mint f?nixmadár
hamvaiból, csillogva újra éled,
új versel, új dallal
fáradhatatlanul keres,
! TÉGED !