Kováts Péter : El?szó

 

Valami még itt van     
lelkem börtönébe zárva 
itt dörömböl bennem, lázasan
s kitörni készül? vulkánként
feszíti a szavak és dalok
       szerény burkát.

 

Megriadva érzem ereimben
szívem monoton mormogását
ahogy percenként hetvenszer
dobbantja, Tündér ! a neved.
S ez éltet? dobbanással
küldi szét az Üzenetet
minden pici sejtnek
Szeretlek,
   szeretlek,
      szeretlek.

 

És mégsem találnak Rád
sem a szavak, sem a dalok,
s e hiábavaló feszülésbe
lassan belerokkanok.

Lelkem gyilkosa,
márványhideg lelkedhez
 lélekvér tapad.
Porrá ég e t?zben,
mi belülr?l fakad.
De halála pillanatnyi csak
mert mint f?nixmadár
hamvaiból, csillogva újra éled,
új versel, új dallal
fáradhatatlanul keres,
      ! TÉGED !