Ecsedi Éva : Tűzláng karácsonyi meséje

T?z, t?z, piros t?z, sárga láng,
halomban a sok száraz ág.

Mind arra vár, hogy egy árva gyufaszál,

lobbantsa már lángra ?ket.
Égni akarnak, ropogva élni a tüzet,

ha hó hull, s nagy a hideg.
Nagy a hideg, s lám, a kandalló melege, álmos,

tarka színeket fest a falra.
S a gallyak csendes roppanással,

pattogva mesélik az erd? titkát:
Milyen mikor az ?zszemek

szelíden rácsodálnak a vadlesen rájuk les?kre,
milyen, ha a szarvasok, egy ?szi reggelen

a ködbe beleb?gnek, s e hang messzi hallali lesz

vaddisznók csörtetése, s a patak csobbanása felett.
Elmesélik a fák lombján átvillanó napsugarak száz villámát,
a nyár lázas tarkaságát, madárdaltól hangos erd?k,

tücsök-mez?k varázsát
Mert mesél a t?z, a piros, a sárga

ropog, lobog a fa…lobban a lángja.

Miközben meleget lop szívünkbe

Karácsony éjjelének varázsa.

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző Ecsedi Éva 56 Írás
Mottóm: "Az ember itt kevés a szeretetre. Elég, ha hálás legbelül ezért-azért; egyszóval mindenért. Valójában két szó, mit ismerek, bűn és imádság két szavát. Az egyik hozzám tartozik, a másik elhelyezhetetlen."