P. Tóth Irén : George Bacovia: Néha

-fordítás-
Ezt a verset Maróti Györgynek küldöm sok szeretettel, amiért annyira kedves és mindig segít nekem (nekünk).*

Magam, magam, magam,

egy fogadóban, távol-

alszik a fogadós,

pusztaság mindenhol,

magam, magam, magam…

 

Esik, esik, esik,

inni kéne mostan-

s hallgatni a semmit,

melankólikusan.

Esik, esik, esik…

 

Senki, senki, senki,

jobb is így már nekem-

s annyi idő óta

nem fogja a kezem

senki, senki, senki…

 

Fázom, fázom, fázom…

minden gúnyos kacaj

maradjon meg nektek-

késő az éjszaka,

fázom, fázom, fázom…

 

Soha, soha, soha,

régi tévedések

nem hívnak már vissza-

álmaim deresek,

soha, soha, soha…

 

Magam, magam, magam,

inni kéne mostan-

hallod? eső koppan

melankólikusan.

Magam, magam, magam…

Legutóbb szerkesztette - P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 202 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.