Mondd, jártál-e már kívül a világon,
hogy senki nem volt, aki visszavárjon,
ringató bódult remegés,
megcsaló kábult ölelés
reád talált, karjába zárt,
lelkeddel szállt,
s álmot mesélt.
Holnapra minden más lesz végre,
és mire csordul új nap vére,
a föld már másképpen forog,
beszél a drog, mesél a drog,
hogy minden másképp lesz.
és végre boldoggá tesz.
Mondd, jártál-e már részegen az utcán,
a körbefolyt bajokról mit se tudván,
sziszeg a sárga alkohol,
s nem vár már senki rád sehol,
pezseg a vér, dalol a szél,
félrebeszél.
Holnapra minden jóra fordul,
s mire egy új nap fénye csordul,
minden már másképp lesz,
mesél a szesz, beszél a szesz,
másképpen lesz.
Mondd, tudod-e, hogy milyen a magány,
ha egyedül vagy nappal, s éjszakán,
próbálod elhitetni azt,
hogy van, ami adhat szép vigaszt,
s egy álmot talán
magadba zársz,
és közben vársz,
valakit vársz.
Holnapra minden jóra fordul,
s mire egy új nap hangja mordul,
minden már másképp lesz,
valahol vár a pénz, a n?,
talán holnapra tiéd lesz,
s ha jelen nincs is, de lesz jöv?.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:44 :: Bonifert Ádám
