Bonifert Ádám : Magányos kábulatban

Tudod-e, hogy mi a magány? A magány, amir?l e lapban is több írás jelent meg mostanában.

 

Mondd, jártál-e már kívül a világon,

hogy senki nem volt, aki visszavárjon,

ringató bódult remegés,

megcsaló kábult ölelés

reád talált, karjába zárt,

lelkeddel szállt,

s álmot mesélt.

 

Holnapra minden más lesz végre,

és mire csordul új nap vére,

a föld már másképpen forog,

beszél a drog, mesél a drog,

hogy minden másképp lesz.

és végre boldoggá tesz.

 

Mondd, jártál-e már részegen az utcán,

a körbefolyt bajokról mit se tudván,

sziszeg a sárga alkohol,

s nem vár már senki rád sehol,

pezseg a vér, dalol a szél,

félrebeszél.

 

Holnapra minden jóra fordul,

s mire egy új nap fénye csordul,

minden már másképp lesz,

mesél a szesz, beszél a szesz,

másképpen lesz.

 

Mondd, tudod-e, hogy milyen a magány,

ha egyedül vagy nappal, s éjszakán,

próbálod elhitetni azt,

hogy van, ami adhat szép vigaszt,

s egy álmot talán

magadba zársz,

és közben vársz,

valakit vársz.

 

Holnapra minden jóra fordul,

s mire egy új nap hangja mordul,

minden már másképp lesz,

valahol vár a pénz, a n?,

talán holnapra tiéd lesz,

s ha jelen nincs is, de lesz jöv?.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 07:54 :: Bonifert Ádám
Szerző Bonifert Ádám 311 Írás
Álmodó realista vagyok, a magam módján írogató ember. Szeretem a baráti hangulatú, egymást segítő alkotó közösségeket, nem szeretem a marakodást és a klikkszellemet. De az értelmes vitákat elfogadom.