Akármi lesz
a véges és a végtelen találkozásánál,
tisztulni fog a homály,
mert nyílttá tesz
a végs?, nagy búcsúnál
a lét
maradék
tudata
mindent, ami engem addig körülvesz.
Akármit gondolsz,
semmi sem fontos akkor már neked,
magadról leveted
a földiség
csontba-húsba ágyazott nehézkedését,
s örök ítélet,
hogy a test és a lélek
elköszön egymástól,
s leszel valahol
ugyanúgy por,
mint amíg röghöz kötötten
léteztél.
Akármit vársz,
lesz egy pont, ahol nem találsz
mást, csak ma még
nem ismert tényeket,
de nem érdemed,
hogy ott a nagy Titkot felfeded,
azt, mir?l annyi furcsát hittél,
gondoltál, beszéltél,
s véltél, ítéltél,
amíg éltél.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:44 :: Bonifert Ádám
