Gyereksarok

BalesetHuszonegyedike,  péntekEz a tanév szerencsétlenül kezd?dött. Reggel, iskolába menet éppen azt meséltem a papának, hogy mit mondott a tanító úr, amikor nagy cs?dületet láttunk a kapu el?tt. Apa rögtön mondta:„Valami baleset lehet! Na, ez az év biz’ rosszul kezd?dik!”Nagy nehezen [… Tovább]

Ein Vogel, der kein Vogel ist – fordította: Kisslaki László *     A gyönyörű Selz völgyben, az erdőszéli majorságban nagy volt a riadalom. Az állatok fejvesztve rohangáltak ide, oda az udvarban. — Hidd el nekem — bégette a birka [… Tovább]

  Bömm, bömm- bömbölt a húgom, Hogy a játék babáját Én most eldugom, De hiába mondtam, hogy: nincs is nálam, Azért is dühvel csapkodta vállam, Aztán meguntam, felálltam, hagytam, Bömbölni egyszer?bb lesz most magadban, Sajnos a kislányka átölelt hirtelen, Íme [… Tovább]

    Dzsepettónak az volt az elsõ kérdése, ahogy Pinocchio hazaért: „Hát az új ruha?” „Egyetlenegyet sem találtam, ami rám illett volna.” – felelte a bábu. – „Sebaj, majd legközelebb.” Ezen az estén Pinocchio, ahelyett, hogy tízig fonta volna a [… Tovább]

A minap mellettem tipegett egy gerle – cs?rében gyensúlyozva egy hosszú, elszáradt gazszárat… :):) Szürke gerle szállt a földreR?t avart talált a cs?reBoldogan cipelte terhét,hogy valóra váltsa tervét   Büszke tölgyfa ága vártaLombja ajtaját kitárta –Dús ölembe rakd a fészked,s [… Tovább]

+ A Kócfiú rövid kóclánykérése   Kóchajjal idemosolygott A csintalan pajkos kóclány. Kócszívem összerándult, Ennyi kócbáj láttán. Másnap reggel a kócok Úgy festettek, mint holmi bohócok, Mert kivasalták e hajat, És kóc benne nem is maradt. Azért még tovább kócoltam [… Tovább]

    Amikor én megszülettem, Karjába vett, átölelt. A legszebb ajándékot kaptam, Hogy ? engem fölnevelt.   Határtalan szeretete Betöltötte életem, Szivemben az örök tavasz Virágait nevelem.   Egy évesen megtanitott, Lábaimat használni, Hogy a házban énekszóval Körbe tudjak szaladni. [… Tovább]

Macskák leszünk, vagy egerek, a sors dönti el ezt majd, macskafogó, egérfogó egyforma – míg nincsen rajt.   Unokám a Tomot, s Jerrytbizony egyaránt szerette,mégis örült, hogy a Jerryta Tom soha meg nem ette.Aztán egy napon kapott ?egy tündéri kiscicát,„aki” [… Tovább]

Els? megjelent könyvem anyagi okok miatt. Ha ez a problema nem lenne, akár egyszerre 30 db-ot is ki tudnék adni. De talán ebben is akad figyelemre méltó.   Itt egy fogyókúrás csoki. Nézni szabad. Nem fogdosni! Ha nem tudnál ellenállni, [… Tovább]

  Csupa fehér, csupa gömb, puha dunna, havas föld.   Háztetőkön csillagfényű friss zúzmara, szűzlány képű.   Száz szánkóval ezer láb hóban topog menne már,   le a hegyről… Versenyt siklik fiú, leány, torkuk visít.   Röppen, koppan fagyanyó, hópaplan [… Tovább]

  Udvaromban diófácskán, annak egyik árnyas ágán hű, mit látok, képzeljétek! Felépült egy galambfészek. Erről mesélek ma néktek. Hajnalonként, mikor a Nap áttöri az éji falat, búgó gerle hívja párját, minden reggel súgja vágyát, szeretné, ha tuba párja ülne már [… Tovább]

  Pinocchio futva ment  Dzsandzsó kertész házáig, de a kertész azt kérdezte: „Mennyi tejet akarsz?” „Csak egy pohárral a papámnak.” „Egy pohár tej az egy krajcár. El?bb lássam a krajcárt.” „Egy árva fillérem sincs.” – dadogta Pinocchio fájdalommal telve. „Nagy [… Tovább]

  Harmincharmadik fejezet, melyben Pinocchiót vásárra viszik és eladják. Egy cirkuszigazgató veszi meg, aki megtanítja táncolni, karikán átugrani. Egy este megsántul; erre továbbadják. Új gazdája dobra akarja húzni a b?rét…   Amikor az Emberke-kocsis látta, hogy hiába kiabál, nem engedik [… Tovább]

*     Titi még látta a vasúti kocsi ablakából, hogy a papa egy rendőrrel hadonászik a peronon, miközben kétségbeesetten mutogat feléje. — Mit történhetett? — sápadt el a gyerek. A sok szájtáti, közben kíváncsian bámulta az ingyen cirkuszt. A [… Tovább]

Harmincnegyedik fejezet, melyben Pinocchiót megeszik a halak, viszont visszaváltozik fabábuvá. Úszva próbál menekülni, de menekülés közben elnyeli egy Szörny? Cápa…   A szamár már vagy ötven perce víz alatt volt. Akkor az ember, aki megvette, azt mondta magában: „Ennyi id? [… Tovább]

  35. fejezet, melyben Pinocchio a cápa bendõjében viszontlátja… Na kit? Olvassátok el ezt a fejezetet, és megtudjátok!   Minél tovább haladt, annál inkább er?södött a fény. Néha meg-megimbolyodott, aztán megint egyenletesen fénylett tovább. Pinocchio egyre csak azt a fényt [… Tovább]

Jól van Milla, nagyapa látja, hogy még nem akarsz alunni, (pedig a Nap és a kutyusok már húha: és a sötétkék firmamentumon ott ragyog az ezüstsarlójú Hold.Tegnap ilyenkor már aludtál rég: tudom, Milla: az tegnap volt még.)Szép szemed tágra tárva, [… Tovább]

36. fejezet, melyben végre is Pinocchio bábuból igazi kisfiúvá változik…   Úszott, úszott Pinocchio, élénken, hogy mihamarabb partra érjen, miközben érezte, hogy apácskájának, ki a hátán lovagolt, és mindkét oldalon vízbe lógott a lába, minden porcikája reszket, mintha csak forró [… Tovább]

  Harmincegyedik fejezet, melyben Pinocchio öt hónapon át gyöngyéletet él, ám az ötödik hónap végén kínos meglepetés éri…   Végül is a kocsi megérkezett, de úgy, hogy semmi zajt sem ütött, mert kerekeit kócba, rongyba bugyolálták. Tizenkét pár csacsi húzta [… Tovább]

Harminckettedik fejezet, melyben Pinocchiónak szamárfüle n?, majd hamarosan igazi szamárrá változik, s?t iázni kezd…   Hogy mi volt ez a kínos meglepetés? Elmondom én máris kedves kis olvasóim: kínosabb már nem is lehetett volna. Egy reggel Pinocchio fölébredve meg akarta [… Tovább]

Huszonnyolcadik fejezet, melyben Pinocchio újabb, szörny? veszedelembe kerül; halnak nézik, és majdnem kisütik… Pinocchio futott, loholt, ahogy csak bírt, de közben fogytán fogyott reménye, hogy megmenekülhet: már hallotta maga mögött a Sivár kutya fújtató lihegését, már szinte a fogát is [… Tovább]

Harmincadik fejezet, melyben Pinocchio – ahelyett hogy igazi kisfiúvá változnék – barátjával, Kanóccal titokban útra kel Játékországba   Pinocchio természetesen nyomban arra kérte a Tündért, hogy körbejárhassa a várost, hadd hívhassa meg õ maga a vendégeket. „Nem bánom, elmehetsz, de [… Tovább]

Huszadik fejezet, melyben Pinocchio a börtönb?l szabadulva hazaindul a Tündérhez, ám a hosszú úton el?bb egy szörny? Óriáskígyóval találkozik, aztán belelép egy csapdába, és ott marad, bilincsbe verve… Képzelhetitek Pinocchio örömét, amikor újra szabadnak érezte magát! Nyakába kapta a lábát, [… Tovább]

Huszonkettedik fejezet, melyben Pinocchio elfogja a tolvajokat, s h?séges szolgálata jutalmául visszanyeri szabadságát… Jó két órája alhatott már jóíz?en, mint a bunda, mikor éjféltájban hirtelen fölébredt valami furcsa suttogásra és csitt-csittelésre. Kidugta az orrát az ólból, és kint négy sötét, [… Tovább]

  Huszonnegyedik fejezet, melyben Pinocchio a Munkásméhek szigetére érkezik, és viszontlátja a Tündért…   Pinocchio – szívében reménységgel telve, hogy még idejében érkezik, és megmentheti apácskáját – úszott álló éjjel. Hej!, szörny? éjszaka volt, szakadt az es?, jéges? zuhogott, mennydörgött, [… Tovább]

  Kamillának van egy beteg kis mókusa, s noha nem ? az állatok Rókusa, azért csak megkérdi Anyát: „Ez a kis beteg evet, napközben valamit evett? Két kanál csapott süt?tököt kapott narancsmártással, banángaluskával?” Aztán a mókust nézi alaposan a laposon, [… Tovább]

Huszonhatodik fejezet, melyben Pinocchio iskolatársaival kimegy a tengerpartra megnézni a rettent? nagy Cápát…   Pinocchio tehát másnap elment szépen az iskolába. Csaptak is nagy zenebonát a lurkók, amikor a fabábu belépett az osztálytermükbe. Vége-hossza nem volt a nevetésnek. Ugratták, tréfáltak [… Tovább]

Villanyt szerel?Villanyszerel?.Fázist keres?,Kábelteker?.   Hosszú vezeték:Kígyó tekerék,Apró nyesedék:Földön maradék.  

  Tizenkettedik  fejezet, melyben T?znyel? mester öt aranyat ajándékoz Pinocchiónak azzal, hogy vigye haza az ? Dzseppetto apukájának, csakhogy a bábu hagyja magát elcsábíttatni a Róka és a Macska által Másnap reggel T?znyel? mester félrehívta Pinocchiót, és kikérdezte: „Apádat hogy [… Tovább]

  Tizennegyedik  fejezet, melyben Pinocchio – aki nem hallgatott a Szóló Tücsök tanácsára –  gyilkosok kezére jut… „Való igaz” – mondta magában a bábu, miközben folytatta útját -, „mi szegény gyerekek nagyon szerencsétlenek vagyunk. Minket csak folyton fegyelmeznek, ellátnak jó [… Tovább]

  Tizenhatodik  fejezet, melyben a szép, kékhajú lány házába hozatja Pinocchiót, ágyba fekteti, és három kiváló orvost hívat hozzá, hogy megtudja: eleven-e vagy halott… Mialatt a gyilkosok által fölkötött, szegény Pinocchio immár inkább holtnak t?nt, mint elevennek, a szép, kékhajú [… Tovább]

Fellegvásár           van ma a réten,                         van ma a réten.   Bárány felh?k:           polcon az égben,                          polcon az égben.   Kaphatsz felh?t,           mert kicsi vagy még,                          mert kicsi vagy még,   Játssz csak vélük,           [… Tovább]

  Tizennyolcadik fejezet, melyben Pinocchio újra találkozik a Rókával és a Macskával, és elmegy a Csodák mezejére velük, hogy elvesse négy aranyát a földbe… Képzeljétek, a jó Tündér vagy fél órán át hagyta sírni, pityogni Pinocchiót megnyúlt orra miatt: azért [… Tovább]

Mesék Mátyásról Millának Mátyás király egyszer útra kelt, mint szokta, hogy szét-széjjelnézzen, ország szerin’ tova. Elhívatta jósát, id? ismer?jét, tudakolván t?le, fel miként öltözzék? Sütni fog a jó Nap, vagy felh?s lesz az ég, szakad-é rá zápor, vagy kiderülhet még? [… Tovább]

– nagyapa fordított meséje Millának –     Els? fejezet, melyb?l kiderül, hogy Cseresznyeorr mester, az asztalos, hogyan talált egy darab fát, mely nyafogott, sírt és nevetett, akár egy kisgyermek…   Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer… „Egy király!” [… Tovább]

nagyapa fordított meséje Millának     Harmadik fejezet, amelyben Dzseppetto hazér, és azonnal nekilát a bábu kifaragásának, és a Pinocchio nevet adja neki. Pinocchio els? csínyjei… Dzsepetto lakása egy roskatag, szegényes, földszintes, ablaktalan házban volt, mely a lépcs?házból kapott némi [… Tovább]

    Elszaladt a csend házunktól, Evőeszközök zajától.   Zakatolnak hangoskodva, Zeng-bong belé a nagy konyha: Levest követel a kanál, Hús nélkül a villa ágál, Vagdalózik az éles kés, Nyomában rí sok repedés, Sután csápol a fakanál, Jaj annak, kit [… Tovább]

Nagyapa fordított meséje Millának     Hatodik fejezet melyben Pinocchio elalszik, lábát a t?z közelében tartva, hogy melegedjék, és reggelre mindkét lába elég… Pokoli éjszaka volt. Dörgött és villámlott odakinn, mintha csak az egész égbolt lángbaborult volna, és a hideg, [… Tovább]

– nagyapa fordított meséje Millának –   Kilencedik fejezet, melyben Pinocchio eladja az ábécéskönyvet, hogy jegyet tudjon venni a bábszínházba Rövidesen a havazás abbamaradt, Pinocchio tehát hóna alá vette a szép, új ábécéskönyvet, kilépett az utcára, és az iskola felé [… Tovább]

      Estére, ha lemegy a Nap A játéktól, már fáradt vagy. Feljön a hold, ? világít Álomország csak rád számít.   Anya hangja csendesedik Szemed lassan lecsukódik. Szoba hangja távol kerül Mesék szárnyán az éj repül.   Álom, [… Tovább]

– nagyapa meséi az Igazságosról, Millának – Jer velem!   1458. január 24 – én Hunyadi Mátyást, a törökver? János fiát, az igazságos Mátyást a magyarok királlyá választották. Reneszánsz uralkodó lett ám az ifjú uralkodóból, ízig-vérig reneszánsz uralkodó, tán az [… Tovább]

Gyerekzet     Tavaszi hajnalon született a csiga. Háza puha volt még, a szeme, kiscsipa.   Egy esős, szép napon jaj, mit tett a hasláb? Úgy jóllakott fűvel, hogy húzta a talpát.   Meghízott a csiga,  kicsi lett a háza, [… Tovább]

2005   szikrát loptam táncot roptam boszorkányok silbakoltak sarkam fordult hajnal perdült az ég húzta világ tolta égb?l napba így jutottam csak forogtam csak forogtam szoknyarojtban folt a foltban szembogárban papucsorrban ott titokban és mosolyban ködként úszó ifjú csókban csak [… Tovább]

– nagyapa meséi az Igazságosról Millának –   Jer velem! 1458. január 24 – én Hunyadi Mátyást, a törökver? János fiát, az igazságos Mátyást a magyarok királlyá választották. Reneszánsz uralkodó lett ám az ifjú uralkodóból, ízig-vérig reneszánsz uralkodó, tán az [… Tovább]

Vége se hossza,Baktat a csorda,Búgnak a gnúk.   Mennek el?re,Jó legel?re,Porzik az út.   Éhes oroszlán,Csorda nyomán járFutnak a gnúk,   Szinte repülnek,Úgy menekülnekPorzik az út.  

– nagyapa meséi az Igazságosról Millának –   Jer velem! 1458. január 24 – én Hunyadi Mátyást, a törökver? János fiát, az igazságos Mátyást a magyarok királlyá választották. Reneszánsz uralkodó lett ám az ifjú uralkodóból, ízig-vérig reneszánsz uralkodó, tán az [… Tovább]

Gyerekzet       Csenevész volt Csiga Soma, reggelit nem evett soha.   Ebédelni tízszer hívták: – Kóstolj sóskát, palacsintát!    Vacsorázni kéne picit,  Ízleld meg a rizibizit! –    Éjjel-nappal mondták – Egyél,  sosem leszel így nagy legény!   [… Tovább]

F.Fotózz.         Csicser Csibi   Csipp, csipp, egy cserfes kismadár Csicser Csibi az ágra száll. Cs?rhangfogója nincs neki, Csúcshanger?vel zengheti:   Csodás a fény, enyém a nyár, Csalitban szúnyog, pók, bogár Csusszan begyembe, jó falat, Csintalan szell?k [… Tovább]

Gyerekzet     Gyülekeznek a csigák, nyit a nyár, s a tábor, ajtónál áll Csigaláb, s Csupahős, a bátor.   Kinn függ már a házirend,  sokszínű a program, felolvassa Csupacsend, s csuda csend lesz nyomban.   Névsort olvas Csiga Pál, [… Tovább]

saját fotó           Fülbevaló /mondóka/                                 Hipp ide, hipp oda, hóha, hahó, fülemre illik e fülbevaló,   meggypiros meggygömb és zöldszín a szár, jobb fülem, bal fülem dísze akár.   Kertben [… Tovább]

    A Maci a mézet nagyon szerette, Ünnepnapokon mindig csak azt ette. Csillogott a szeme, mikor hozzájutott, Az elmúlt napokban így okoskodott:   „Ha minden nap ünnepnap volna, A drága méz patakokban folyna, Fürdenék benne reggel, délben, este, Ki [… Tovább]

  Hintalovon ül Kamilla. Pár perce csak, hogy kapta, és Ari-nagymamája most éppen hintáztatja, és dalolja hozzá: „Hinta, palinta,  kicsi kis Kamilla.” Most rákezd Kamilla, ki er?sen ízleli és próbálja az új szavakat mostanában, de az a fránya „palinta”, kifog [… Tovább]

  Ez bizony régen volt, amikor még úgy volt.  hogy nappal a nap sütött, éjjel meg a Hold.   A vidámak ettek-ittak, szomorúak szívből sírtak. – mire szépen este lett -egytől-egyig elaludtak.   De, ez akkor volt, amikor még úgy [… Tovább]

Az erd?ben csoda történt, Telefonálnak a medvék. Telefonon ébresztést kérnek: Csörögjenek, ha vége a télnek.   Az égigér? törzs odvában, Legszebb helyen áll a fában A kézi halló készülék Büszkék rá mókusok, cinegék.   Külföldi hívásnak sincsen akadálya, Hívom a [… Tovább]

– melyben Elefánt tényleg megjelenik az Erd?ben, és kiderül, hogy, korántsem… –     Malacka – kedves, félénk Állat – már jókor reggel befejezte a Tilosazá… tábla körüli sepregetést, aztán egészségügyi sétára indult. A Százholdas Pagony felé járt, amikor a [… Tovább]

Hétpettyes katicád Ujjadról, ha repíted,Meglátod, tovaszáll,Arról j? a szerelmed!   Hétpettyes katicám,Indulj el valamerre,Szívemnek kapujátTárom h? szerelemre!  

vers-gyermekeknek–köszi a képet hozzá-üdv-én Két lovammal, szekeremmel, Négy kerékkel, jókedvemmel Útra keltünk toronyiránt, Nem halljuk a harang szavát.   Mentünk, mentünk, mendegéltünk, Estére tán megérkezünk… Gondolom, hogy így lett volna, De eltört a kocsi rúdja.   Szekér rúdja kettétörött, Kerékküll? [… Tovább]

*     A tavaszi napsugár erőlködve tört utat a hajnali pára sűrűjében, ügyesen árnyékot rajzolva a fák mögé. A madarak boldog csicsergéssel fogadják a régen várt vendéget, a közeli csermely is levetette jégpáncélját és örömteljes csilingeléssel, csobogva rohan végzete, [… Tovább]

Felh? fonalakbólHoldlány szövi fátylát,Esthajnal ezüstb?lGyöngyös rokolyáját. Csábítja a Földet,Éjjel vele táncol,Féltékeny a Napra,? már sose lángol.        

Egyszer egy hajnali napsugár, A kulcslyukon bekukucskál, Bekukucskál, bekukkant, Néma hangján nagyot rikkant: Kukk! Én vagyok a nap!   Eljöttem, hogy felkeljél, Az oviból el ne késsél. Ha nem kelsz fel, megsütlek, S bosszús lesz a reggeled.   Kukk! Jó [… Tovább]

      Én még ovis vagyok, de búsuljanak a nagyok, mert ők már felnőttek és azzal sem törődnek, hogy ők is voltak aprók, hintalóra valók. Játszottak naphosszat, nótáztak, daloltak, a kertben nyargaltak, mesét is hallgattak, cicust simogattak, anya ölén [… Tovább]

– 2009. június 2. – Reggelire lehet torta, mondjuk két kisebb szelet, mert a Macimat is megetetem. Torta után egy kis fagyi belénk fér még, azt hiszem. De aztán tíz óráig nem kérek semmit sem. Ja igen: a hintában ennénk, [… Tovább]

gyerekvers fotó: saját *       Tárt karokkal fogadtál, Mindig megvigasztaltál, Megfogtad a kezemet, Simogattad fejemet.     Tanítottál játszani, Színes babát rajzolni, Meséltél az erdőkről, Verset mondtál mezőkről.     Építettünk homokvárat, Gesztenyéből kisgidát, Kék papírból csónakot, Repülőt [… Tovább]

– Nagyapa els? (verses) meséje Millának –   Sokat látott halászember se látott még ilyen csodát: csuka fogta ravaszt, róka fogta csukát. Mi halászunk jó reggelen, szép Dunának partjára állt: Palotával szemben vetette ki horgát. Öreg halász várakozik: ma, miféle [… Tovább]

Hadd örvendjen minden macska: cica-cicapéntek van. (Tegnap volt szerelemcsütörtök.) Keressünk egy cicát Milla, készítsünk cicaszendvicset! Vágjuk apró katonákra, adjuk egy cica szájába, hadd örüljön nekünk! A cicaszendvics olyan fajta, két sajt közt egy falat sajtka. Etessünk ma cicát Milla, hadd [… Tovább]

„…öreg szekér kereke…” * Kert közepén almafa, azon ül egy satrafa. Vén diófa levele, öreg szekér kereke, szembejön a menyecske, kosarában tejecske. Sárgabarack íze, lemenő Nap színe: érettsárga, gömbölyű, ezért olyan gyönyörű!

…virág, illatos *                           Pókfonálon csüngő pók:                           olyan kicsi, takaros.                             Odaszáll a legyecske,                           ma ő lesz eledele.                             Lenn a földön bogárka,   [… Tovább]

Nicsak, Milla! mit mutatunk? Itt ezen a papíron, e lapon, a picike pötty a Tesód. Milla! Ne edd meg a lapot, még nem játszhattok! Karácsonyra itt lesz, januárban már megsimogathatod: most kérem a lapot, köpd ki szépen! Nagyapa örül annak [… Tovább]

„Ott talál egy marék búzát,/ Kotkodák, kotkodák”     Tyúkanyóka búzát talált, Kotkodák, kotkodák! Ez megoldja minden gondját, Kot-kot-kotkodák!   Kiscsibéit hívja nyomban, Kityi-kotty, kityi-kotty! Ebédjüket porciózza, Kityi-kotyi-kotty.   Torkos csibék pittyegetik A búzát, pity-pity-pitty, Anyókájuk örömüket Nézi, s rákottyint. [… Tovább]

Vaksi Vendel, és családja Reggelizne a konyhában, Vaksi mamát zavarja Férje tiszta borosta.   Nem szégyelled magad, Hogy eshet így jól a falat? Asztalhoz ?lni, hogy lehet Borotváld meg a képedet!   A f?nyíró mikor feléjük ért, Vendel kidugta a fejét [… Tovább]

*     Hajdanában, danában, történt éccör magába’, készült égy szép kisvonat, neve Mese-masina. Aki arra jegyöt váltott, utazhatott hét határon által, högyön-völgyön körösztül. Míg a sínön zakatolt, a kupéban nagyanyó mesélt a gyerököknek száz mesét is magyarul… Égyiket én [… Tovább]

„Nyuszifület mutogatnak egymásnak,”   Erdő szélén somfa bokor sárgállik, Alatta egy nyuszi páros tanyázik.  Körülöttük kisnyulacskák ugrálnak, Nyuszifület mutogatnak egymásnak.   Nyuszi anyu, nyuszi apu ebédre Kivezeti családját a mezőre, Mező szélén káposztásra találnak, Éhgyomorra friss káposztát rágcsálnak.   Este [… Tovább]

„Kóstolgatná a mézet, Felnyalná az egészet…”   Mackódal   Mackó brummog, Brumma-brum, Mézre lenne kedve, Méhkaptárba belenyúl, Brumma-brumma-brum.   Kóstolgatná a mézet, Felnyalná az egészet, De a mézes kaptárba’ Brum-brum-brum, brumma-brum, Méhraj áll az útjába, Brumma-brumma-brum.   Mackó orrát lógatja, [… Tovább]

Volt egyszer egy szú,  Sosem volt szomorú. Mindent vidáman rágott, Asztalt, széket, lapátot.   A szekrényt nagyon szerette, Alig várta, hogy leszálljon az este, Teli hassal nekiesve, „Azt” desszertnek ette.   Nagy mohósága bosszulta magát, Jól elrontotta ?kelme a hasát. [… Tovább]

Szemb?l süt a nap, oldalról fúj a szél, de csak az a fontos, hogy Te itt legyél.

‘ Közelg az álom, Érzed bársonyát?”     Anyácskám ringat: Aludj, gyermekem! Simogat hangja Lágyan, melegen. Közelg az álom, Érzed bársonyát? Ne félj az éjtől, Szórja csillagát!   Anyácskám ringat: Aludj, gyermekem! Simogat hangja Lágyan, melegen.    

„Reggel irul-pirul, Szép délre kivirul”   Feslő rózsabimbó, Lágyan ingó-bingó, Napsugár becézi, Hold az álmát őrzi, Reggel irul-pirul,   Szép délre kivirul.      

„Fény csorog a Föld ölébe” Fény csorog a Föld ölébe,tarka-barka kötényébe,abban fürdik a mezõ,a havasi legelõ,onnan mer a rét virága,attól virít szép orcája!

„Jer hát,párom, vigadjunk, Virágos a kedvem,”   Hej, virág, viola, Van-e néked párod? Nincs nékem, nem is lesz, Még ezen a nyáron!    Hej, szép virág, viola, Lennék én a párod, Reggelig forgatnálak, Hogyha te nem bánod!   Jer hát, [… Tovább]

  Jön a tavasz, megy a tél,   Félénk nyuszi üldögél.   Várja már a zöld füvet,   S nagy fülével fülelget.

„Villámokkal jelzi jöttét a tavaszi zivatar,”     Izzik a fény, s míg a Nap süt Az ég lustán kékeleg, Nem sejti, hogy szelek szárnyán Sötét felhő közeleg.   Villámokkal jelzi jöttét A tavaszi zivatar, Dörög is már, s mi [… Tovább]

Züm-züm-züm,  virágom, hogy felébredtem, pártádon harmatos fürdőre leltem.   Züm-züm-züm, szomjunkat a napsugárral kelyhedből oltottuk édes nektárral.   Züm-züm-züm, családom már alig várja, kaptárom megteljen méz illatával.        

” ki a párját megpörgeti, azé lesz a láncunk!”   Lánc, lánc, gyermeklánc pitypang zöld szárából, arany napsugárból, zsendülő – pendülő selyem fű szálából.   Tánc, tánc, gyermektánc körbe – körbe járjuk, meg is szaporázzuk, ki a párját megpörgeti,   [… Tovább]

    Kék tenger az ég, Rézkorong a Nap… Kék tengerben Rézkorong A part felé tart. Aprócska fények A Tejútra hullnak, Göncölszekér után Nagymedve csoszog, Hold udvarában Fiastyúk  tanyázik Körötte ragyognak Csillagfiak.    

„Nekilendül, százat perdül…”   Perdül-fordul  a lányka, Libben-lobban  szoknyája, Dibbent-dobbant a lába, Bazsarózsa  orcája! Nekilendül,százat perdül, A csizmája sarka pendül. Egyedül kell járja, Nincsen neki párja…  Majd lesz neki nemsokára Hogyha ilyen tűzzel járja!  

Tudom, nem aktuális, csak… Szép mese hullik az ?sszel az égb?l, Sárga arany lesz a fák leveléb?l. Szorgosan ügyködik ?szi manócska, Ajkain ott csücsül mindig a nóta.

   Szereti a törtpaszulyt,    Imádja a csirkehúst,    Kedvel is ? mindenkit,    Tomit, Elizt, s szüleit.

   Itt a tavasz, jaj, de jó,    Csiripel a kisrigó.    Nyílik már a hóvirág,    Illatozik a gyöngyvirág.      Csiripelnek a madarak,    Énekelnek boldogan,    Örülnek a tavasznak,    S vidáman dalolnak.   

   Édesanyám, kedves anyám,    Te vigyázol mindig reám.    Tanítasz a jóra, szépre,    Okos legyek az életben.    Mindent tudjak, m?velt legyek,    Tekeregni nem is lehet.    Tanulni csak, okosodni,    Milyen jó is bölcsnek lenni.

        Jó reggelt az égen fényesedő Napnak, jó reggelt, a korán kelő madaraknak!   Legyen jó reggele az embereknek, kik szeretteikkel új napra ébrednek.   A jó reggel mindig jó nappá váljon, mindenki egymásnak jó napot kívánjon! [… Tovább]

    Gyöngyharmatban megfürödtem Kelő napban sütkéreztem, Szellő kapott szárnyára, Letett virág szirmára.   Virágport gyűjtögettem, Nektárral édesítettem, Hogyha elkészül a mézem, Jut majd neked is a télen!  

   A ló  A ló nyerít: nyi-ha-ha! Elmennék a vásárba, Ott árulják a zabot, Attól erőre kapok!   A csikó   A csikó anyjától tanulta, Nyereg való a jó lóra! Várja, hogy felcseperedjen, Nyereg alá való legyen.   A tehén [… Tovább]

  Egy előre, két kettőre, Hátulsó pár fuss előre! Szedd a lábad, lépj ki gyorsan, Fogd a kezem jó szorosan! Átbújunk a kapu alatt, Aki ügyes, le nem marad. Három hatra, hat kilencre Kiérünk a füves rétre, Szárnyat bontunk, repülünk, [… Tovább]

     Március havában a télnek vissza kellett térnie oda, ahonnan jött, az örök hó birodalmába. Pihenni vágyott. A nálunk töltött hónapok próbára tették minden csöpp erejét. Mert volt ám munkája elég! Fák, bokrok álma fölött őrködött, hóbundával takargatta a [… Tovább]

        Az én anyám nagyon jó,         Hogyha kell, ? átkarol.         Kedves, szép és megért?,         Ezért nagyon szeretem ?t.

   Édesanyám, kedves édesanyám,    De vidám ez a vasárnap délután.    Ünnepel ma az egész család,    Hisz ma van a legszebb délután.      N?k napját ünnepeljük ma,    Szívemben szeretet és béke van.    Téged köszöntelek, édesanyám,    [… Tovább]

       Az állatkertben nagyon jó,        mert sok a látnivaló.        A nagy medve hempereg,        a kicsi mellette hever.        Ez a ló itt nagyon „édes”,        az a gida viszont éhes.  

       Tél van még és nagyon hideg,        De a fehér hóvirág már siet,        El?bújik a  sötét föld  alól,        Köszöntést mond a szobájából,        Ma kibújik egy, holnap kett?,        Holnapután száztizenkett?.

Messze száll a pillangó, Száll egészen a rétre, Találkozik a barátaival, Kik várják már a játékra. A pillangó, ha elbújik a virágra, Nem találják meg soha, A pillangó nagyon jó, Ha bújócskáról van szó.