A Maci a mézet nagyon szerette,
Ünnepnapokon mindig csak azt ette.
Csillogott a szeme, mikor hozzájutott,
Az elmúlt napokban így okoskodott:
„Ha minden nap ünnepnap volna,
A drága méz patakokban folyna,
Fürdenék benne reggel, délben, este,
Ki se jönnék bel?le sohase.
A méz a legjobb étel,
Ezt mindenki tudja,
No persze az,
Aki már kóstolta.
A lépes méz a legjobb,
Ezt gy?jtik a méhek,
Ha tehetem
Én duplán kérek.
Az akácméz is finom,
Azt is megeszem,
De a lépesnek
Párja nincs sohasem.
Jó a vegyes méz is,
Sokan szeretik.
Nálam azonban
Csak a harmadik.”
Ekkor az égb?l egy tündér leszállt,
Így szólt a Macihoz: „Nahát!
Te kis telhetetlen, mit akarsz még,
Neked a mézb?l soha nem elég?!
Te kis torkos medve,
Hasad szerelmese
Az élet csak abból áll,
Hogy a Maci mindent felzabál!
A torkosság nagy b?n,
Hízás az átka
Kövéren, hogy mégy el
Az erdei bálba?
Ki fognak nevetni,
Nem táncolnak veled
Barátod sem lesz,
Ez, ez kell neked?”
„Nem, nem!” szipog a Maci,
„Ezt nem akarom,
De mit lehet tenni,
Ha szeretem nagyon!
Három vágyam, ha teljesülne,
Minden gondom édesülne.
Én vagyok a legjobb maci,
Teljesítsd, ez neked semmi!”
„Három kívánság
Nem lesz kicsit sok?
Teljesítek egyet,
Ha rögtön kimondod.”
„Ha csak egyet lehet,
Akkor azt kívánom,
A patak vize
Lépes mézzé váljon!”
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:23 :: Ocsenás Gábor
