Horváth István : EGY RÉGI MESE

 

Ez bizony régen volt,

amikor még úgy volt.

 hogy nappal a nap sütött,

éjjel meg a Hold.

 

A vidámak ettek-ittak,

szomorúak szívből sírtak.

– mire szépen este lett

-egytől-egyig elaludtak.

 

De, ez akkor volt,

amikor még úgy volt,

hogy nappal a Nap sütött,

éjjel meg a Hold.

 

Mindennek volt külön neve,

cipó kerek, kifli görbe,

– bár gyakran botladoztak –

választ kaptak kérdésekre.

 

De ez akkor volt,

amikor még úgy volt,

hogy nappal a Nap sütött,

éjjel meg a Hold.

 

Ünnepekre felöltöztek,

a szeretők szerethettek,

– semmi nem volt

-s öregedve öregedtek.

 

De, ez akkor volt,

amikor még úgy volt,

hogy nappal a Nap sütött,

éjjel meg a Hold.

Éjjel meg a Hold.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:23 :: Horváth István
Szerző Horváth István 126 Írás
Horváth István vagyok. Műszaki végzettségem van, de nem vagyok technokrata. Sőt. Tizenöt éve, hogy írok. Azóta számomra színesebb, gazdagabb lett a világ. De inkább versben folytatom... NEM VAGYOK ÉN ÍRÓ... Nem vagyok én író csak olyan afféle, maga sóhajából, sehová sem való, ki-gondolom-formán, ritmusra tátogó. Ki bennem fölsejlik, ne vedd kérlek zokon, nem lehet mindenki jóbarát vagy rokon. Óvjad kezem s lábam zörgő magányomban, egyik rögeszmémet, másikra ne váltsam. Ha így is elfogadsz, ilyen kérgesedten, ima s kérés nélkül, áldjon meg az Isten.