Gyereksarok

Gyermekvers Sarokban egy pók volt, gerendánál trónolt. Hálójában leste, lesz-e enni este.   A konyhába légy szállt, levegőben kószált. Asztalon a húsra szemtelenül rászállt.   Meglátta a macska, Villogott a karma! Ráugrott a légyre, az huss, repült félre.   Macska [… Tovább]

   A delfinek ügyesek,    Úsznak a nagy tengerben,    Jó magasra ugrálnak,    Bemutatják tudásukat.    Örülnek a gyerekek,    Tapsolják is jókedvvel,    Majd ?k is beugranak,    És vidáman úszkálnak.

   Az én édesapám dolgozik,    ? nagyon sokat fáradozik,    Szeret engem és anyát,    Vagyis az egész családját.  

mondjak el neked egy mesét? *         A tranzitváróban ültünk, vártuk a Budapestre tartó gépet. A mellettem levő székre egy csillogó szemű, barna bőrű fiúcska huppant le. „Alpa vagyok, Téged hogy hívnak?” — kezdte közvetlenül az ismerkedést. [… Tovább]

     Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hóvirághagyma. Ezt a hagymát elültették.     Közeledett a tavasz és olvadni kezdett a hó. A kicsi hagyma kicsîrázott a föld alatt. Szeretett volna kijutni a szomorú, sötét világból, s azt gondolta magában: [… Tovább]

  Keleti szél kujtorog le s fel a vidéken, Cirkálja a dombokat , tataroz merészen.   Kertet, mezőt átkutat, felrázza a tájat, Folyók fölött jeget tör, patakokat áraszt.   Fűzfabarkát cirógat, fütyörész magában, Ébresztgeti a tavaszt simogatva lágyan.  

Els?sorban azért írtam ezt a verset, mert nagyon szeretem a tigriseket.Remélem tetszik majd nektek is!!! Van egy vadállat, Dzsungel az ? hazája, Antilopot eszik Reggelire s vacsorára. Narancssárga és a Fekete az ? színe, Vannak állatok, amiket Nem eszik reggelire.

Ne feledkezzünk meg róluk sem a télen Vaskos dunnát hoz magával, vágtat már a hideg tél. Nem kérdezi: – Jöhetek-e? Decemberre ideér.   Számtalan kis pelyhes jószág havas ágon didereg. Ilyen lenge tollruhában hogy bírják a hideget?   Gúnyájukat szél [… Tovább]

Zöld feny?fa, ünnepl?ben, feldíszítve áll a körben. Ágát húzza szaloncukor, csillogó szép szalagcsokor.   Színes gyöngyök, apró gyertyák, finom illatukat ontják. A gyerekek kézen fogva, körbejárják egy szép dalra.   Azt éneklik cseng? hanggal, itt van, itt, mennyb?l az angyal. [… Tovább]

                 Iskolába megyek vele,                Sok mindent hordozok benne,                Könyvet, tolltartót és füzetet,                Játékot is, egy keveset.

Decemberi délután, Hamar sötét már a táj. Vatta-puha hó szitál, Fészkén gubbaszt a madár.   Égb?l fehér pillangók, Hópelyhecskék, villanók, Szállingóznak, ragyognak, Csipkecsodák hullanak.   Puha dunnatakaró Tündökölve ragyogó, Borítja be a falut. Behavazva már az út.   Lebeg? kis [… Tovább]

„Dombon kikerics, Nyárnak híre sincs,”     Szellő fújdogál, levél hulldogál,   készül a madár, messzi földre száll.   Dombon kikerics, nyárnak híre sincs,   csillog már a dér, közeleg a tél!      

  Egyszer volt egy róka és egy tyúk, akik nagy haragban éltek, mert a róka meg akarta enni a tyúkot, a tyúk meg összevissza akarta csípni a rókát.      Egyszer történt, hogy a róka leselkedett a tyúkra. Megpróbálta megfogni, de [… Tovább]

Avagy mire is vetemedünk néha:) Köszi Ilcsi:)       Nílus partján az a stílus, Békát fal a krokodílus. Hogyha elfogy mind a béka, Pótolja a pizzatészta.   Koleszt Erin ügyes vadász, leteríti Kroki farát, jön a doktor, itt az [… Tovább]

                   Zizzen a falevél a réten,                    Sötét madarat láttam éppen.                    Suhan a madár szárnya,                    Huppan a kolbász a tálba.

Kép: Agócs Írisz illusztrátor munkája   Lóci arca csupa petty, bárányhiml? rabja lett. Látogatja doktora, halványul már az arca. Még vagy öt-hat pirula, és irány az az óvoda!    

A manók nem mindennapi lények. Csak néhány földi halandónak adatik meg, hogy találkozzanak velük. Legtöbbször elbújnak, átváltoznak tárgyakká, apró állatokká. Sokszor nem is gondoljuk, hogy manó mellett megyünk el, mert csak kicsinyke, haszontalan tárgy kerül utunkba. Még csak arra sem [… Tovább]

Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás– tengeren, de talán még azon is túl egy égig érő hegy tetején állt egy csodálatos kacsalábon forgó vár. Ebben a várban lakott az öreg király egyetlen fiával. Jól megvoltak, éltek, mint Marci [… Tovább]

Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás – tengeren, de még az üveghegyen is túl, élt egy legény a kicsi házacskájában a falu szélén. A házacskáján és a kicsi csacsiján nem volt semmije. Sokat nélkülözött, alig volt, mit ennie. [… Tovább]

Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás – tengeren egy csodálatos országban élt egy meseszép leányzó a szüleivel. A kicsinyke házukban boldogan éltek volna, ha nem lettek volna olyan szegények, mint a templom egere. Édesapja hiába túrta egész nap [… Tovább]

  A Nap ásítva nyújtózott végig a horizonton, ahogy melengető sugarai egyre messzebb értek ezen a kora tavaszi napon. …- Neked örülős Jó Reggelt, Drága Lélek! – gondolta magában a kis herceg, és keresőn kémlelt az égbolt felé, mint aki [… Tovább]

Volt egyszer egy kisfiú. Áronkának hívták. Szegénynek meghaltak a szülei. Nagymamája gondoskodott róla. Áronka mindig szomorú volt. Nagymamáját sem látta nevetni vagy mosolyogni. Környezetében csak szomorú, boldogtalan emberek voltak. –   Nagymama, miért vagy szomorú? – kérdezte egyik nap délutánján Áronka, [… Tovább]

Mivel ugye rengeteg minden kering a morfogenetikus mezőben, ezért ami már volt, van, (és lesz) annak ott megtalálható akár a folytatása is. Vagy az előzménye. Csupán rá kell kapcsolódni a közös tudatmezőre, és kiírni onnan. Megtesszük, ami tőlünk telik. Íme [… Tovább]

A kép Piskóta figurája. Illusztráció: Szűcs Mónika Galamb Gerzson, – aki munkáját tekintve postásként dolgozott a Mesélő Erdőben. Arról volt híres, hogy nála gyorsabban és pontosabban senki sem kézbesítette a küldeményeket a Mesék Csodálatos Földjén – tanácstalanul toporgott Piskóta sátra [… Tovább]

Hol volt, hol nem volt. Egyszer nagyon régen egy kicsinyke falucskában élt egy gazda. Faluban neki volt a legnagyobb és a legszebb háza. Az istállóban legalább nyolc tehén és három megtermett bika volt. A kocsiját négy tüzes paripa húzta, ha [… Tovább]

Egyszer élt egy szegény ember és volt neki egy fia. A felesége régen meghalt, és így egyedül nevelte a gyereket. A szegény ember eljárt napszámba, hogy kerüljön mindennap ennivaló az asztalra és tudjon szép ruhát adni a fiára. Míg a [… Tovább]

A kép Piskóta figurája. Illusztráció: Szűcs Mónika   Piskóta (a világ legnagyobb zenebohóca, aki önmagát szerényen csak „Piskóta, a bohóc”-nak nevezi és akit, mi mesekedvelők, az egyszerűség kedvéért a továbbiakban szólítsunk Piskótának) óvatosan lépkedett a síkos kövek között, amíg elért [… Tovább]

Anyóka egy faluszéli kicsi házban lakott magányosan. Tavasztól késő őszig a kertjében dolgozott. A faluban mindenki szerette, és tisztelte. Amikor beköszöntött a zimankó, és nagy pelyhekben hullt a hó behúzódott házacskájában és bentről nézte a téli tájat. Legszívesebben ki sem [… Tovább]

mese             Egy kicsi városban éltem szüleimmel és a nővéremmel. A város közepén közel laktunk az iskolához, boltokhoz. Édesanyánk egy irodában dolgozott, apukánk pedig egy gyárban, ahol nem érezte jól magát, mert nem felelt meg a végzettségének. Apukánk arra vágyott, [… Tovább]

            –  Öreg vagyok már. Nehéz nekem a munka, hidegben, fagyban elvinni azt a rengeteg ajándékot a gyermekeknek – mondta a Mikulás még a nyár közepén a krampuszoknak.          – Jó lenne megpihenni. A meleg, kényelmes szobából nézni kifelé, [… Tovább]

Mese Ott van az én otthonom hol a patak zúgása töri meg a csendet, dús lombú fák az égig érnek. Afa ágán testvéreimmel együtt várjuk a megfelelő időt, hogy kitörve a tojásokból megismerjüka körülöttünk lévő csodálatos világot. Kaméleon szüleink is [… Tovább]

Nagyon régen egy távoli faluban élt egy néma legény. Születése óta egy árva hang nem jött ki a száján. Hiába is próbálta, csak tátogott, mint a hal.          Szülei vitték sok neves orvoshoz, de egyik sem tudott segíteni rajta, pedig [… Tovább]

Mese   Egyszer, amint a ló bandukolt hazafelé a poros úton, találkozott egy csacsival. — Hová mész, te ló? — kérdezte a csacsi. — Megyek haza — válaszolta a ló. — Hol voltál? — Elmentem a mezőre finom, bársonyos füvet [… Tovább]

Élménybeszámoló Mit láttam   Lilikém, ezt el kell, hogy meséljem, hisz ilyet még én sem láttam, pedig hatvannégy év alatt félig lejártam a lábam, és találkoztam már sok csodával, de ezt most én is csak néztem, tátott szájjal. Ma nem [… Tovább]

„Nem mese az, gyermek!”   Peti öregapja nagyon ügyes ember volt. Mindent meg tudott javítani a háznál. Soha nem kellett mesterembert hívni, és drága pénzt kifizetni az elvégzett munkáért. Ha valami elromlott, meghibásodott, nagypapa vette a szerszámos ládáját és nekilátott [… Tovább]

Mese     Volt egyszer egy furfangos legény. Mindig bolondságokon járt az esze. Akit csak tudott, azt mind becsapta és utána jót nevetett a csínyen. A falubeliek tartottak is tőle, és ha lehetett, akkor messze elkerülték, hogy még csak véletlenül [… Tovább]

Mese   Hol volt, hol nem volt, egyszer nagyon régen élt egy szegény ember. Volt neki egy fia, Palkó. Apja azt szerette volna, ha a fiából legalább egy jómódú gazda lenne, hogy szegénynek ne kelljen nélkülöznie, mint neki. Ezért elküldte [… Tovább]

Ákos kíváncsian nézte a faluba érkezett idegen öregembert. Ócska, földig érő kabát volt rajta, a fejét zsíros kalap fedte, és a hosszú, fehér szakállát fújta a szél. Senki nem tudta ki ő, és honnan jött. Még sohasem látták errefelé. Amikor [… Tovább]

Mese     Közel egy gyümölcsöskerthez élt a kicsi sün, a sűrű bozótosban. Éjjelente innen indult vándorútra, hogy élemet szerezzen magának. A kertben sokféle gyümölcs volt. A kicsi sün legjobban szerette az almát, alig várta, hogy megérjen. Amikor a fán [… Tovább]

Mese   Leó, az oroszlán egy nagy állatkertben született. Amikor még kicsi oroszlánkölyök volt, édesanyja mesélt egy távoli országról, széles, végtelen szavannáról, ahol ősei éltek, és a mai napig vannak oroszlánok, akik ott rácsok nélkül szaladgálhatnak a hatalmas pusztaságban. Nagyon [… Tovább]

Mese   Én egy csodaszép erdővel borított hegyen élek sas családommal, ahol mindig zöldellnek a fák, virágos a rét. Fent a magasban, kényelmes fészekben várták a szüleink, hogy mikor törjük már fel a tojásokat a testvéreimmel. S végre eljött a [… Tovább]

  Az erdő és mocsár lakói békében éltek ott, ahol csodálatosan zöldellt a fű a legelészőknek, zöldelltek a fák, a bokrok, termésük, bogyóik is eledelül szolgáltak az állatnak, de amikor megjelentek az oroszlánok, akkor mindenki félt, és menekült amerre csak [… Tovább]

Mese Az állatok békésen éltek az otthont adó erdő  védelmében. Dús lombkoronák, és a sok bokor termése biztosították az ott élők táplálkozását. Sajnos ez a békés élet veszélybe került, amikor az ember megjelent a területen. Egyre több fát vágtak ki, [… Tovább]

Mese     Valamikor régen élt egy dúsgazdag ember egy hatalmas házban. Gazdagsága messze földön híres volt. Azt beszélték róla, hogy annyi a pénze, mint égen a csillag és réten a fűszál. A nagy vagyon megrészegítette és azt hitte, pénzével [… Tovább]

Hogyha a buszon utazunk, és dugó van éppen, mindenki ideges arccal ücsörög a széken,   f?leg akiknek székük sincs, egymás hátát érzik, nyakkend?s-táskás emberek órájukat nézik,   gyerekek nagy hátizsákkal, mint teve a púppal, szatyros nénik és bácsikák, szemük tele [… Tovább]

Hol volt, hol nem volt, az perenciás-tengeren is túl, ahol a kurta farkú kismalac túr, volt a Cip?ország, és annak közepén állt egy takaros cip?házacska. Ebben lakott egy család, apa, anya és a gyerekek.     Apa minden reggel elment [… Tovább]

Volt egyszer egy lány, aki olyan szegény volt, hogy hetedhét határbab nem lehetett hozzáhasonlót találni. Pedig dolgos teremtés volt Terka. Reggelt?l kés? estig dolgozott, de mégsem volt semmije.    Mindig olyan embereknél vállalt munkát, akik majdnem olyan szegények voltak, mint [… Tovább]

„Hol volt, hol nem volt, túl az perenciás tengeren, ahol a kurta farkú kismalac túr, volt egy csodálatos, kacsalábon forgó vár. Itt lakott a félelmetes hétfej? sárkány, két testvérével. A környéken mindenki rettegett t?lük. Kegyetlenségük híre messze földre eljutott…”   [… Tovább]

Egyszer a kicsi szell? elszökött hazulról, mert nagyon kíváncsi volt, hogy mi van a világban. Még sohasem járt lakóhelyén kívül. Csak öreganyától hallott távoli vidékekr?l, meseszép városokról, ahol az emberek szép ruhában járnak, és magas házak vannak.     Egyszer [… Tovább]

Magyar várakról írok mesét. Nem a vár történetét vagy egy környékbeli legendát szeretném megírni. Szerintem ezt mások már rég megírták. Ezek a mesék kitaláltak, de akár ezekben a várakban is megtörténhettek volna. A váras meséimet mindenki részére szánom, de f?leg [… Tovább]

Valamikor régen, amikor még nagyon kevés ember élt a földön, a Teremtő úgy rendelkezett, hogy azok az emberek, akik egész életükben sok jót tettek másokért, csillaggá változhatnak a földi életük befejezése után. A Teremtő azt is megengedte, hogy a csillagok [… Tovább]

 (Bengáli mese Carmen Muşat-Coman tolmácsolása alapján – a „Cele mai frumoase basme bengaleze” Polirom kiadó 2008 című kötetből)   Élt régen egy öreg cipész. Egész álló nap énekelt. A vidám alakot betegség soha nem fogta. Jó étvággyal evett, ha volt [… Tovább]

Illusztrálta: Szőke Vilmos   Egyszer egy kis macska, szájában halacska, elindult kevélyen, szomszédba serényen.   Vitte a hozományt, megkérte cicalányt, legyen felesége, lesz majd elesége.   Lakodalmat csaptak, boldogan vigadtak. Ettek nyulat, halat, roston sült vadakat.   Június lehetett, cicalány [… Tovább]