Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás tengeren, ahol a kurta farkú kismalac túr, volt egy csodálatos, kacsalábon forgó vár. Itt lakott a félelmetes hétfej? sárkány, két testvérével. A környéken mindenki rettegett t?lük. Kegyetlenségük híre messze földre eljutott.
Minden holdtöltekor egy fiatal leányzót kellett a környék lakóinak feláldozniuk, hogy a sárkányokat kiengeszteljék. Ha ezt nem teszik meg, akkor a sárkányok mindent elpusztítanak, ami az útjukba kerül.
Lassan elfogytak a fiatal lányok, aki megmaradt, az meg elbujdosott, hogy mentse az életét. Végül már csak az öreg király leánykája jöhetett szóba. A sárkányok rá is szemet vetettek.
Az öreg király nem akarta elveszíteni leánykáját. Féltette egyetlen magzatát. Ezért elhatározta, hogy kihirdeti az úri népségnek grófoknak, nemes daliáknak, bátor vitézeknek, aki legy?zi a sárkányokat, annak odaadja fele királyságát.
Sajnos még így sem jelentkezett senki. A fiatal vitézek, harcban edzett katonák behúzták fülüket, farkukat és inkább lemondtak a nagy gazdagságról, és hatalomról, minthogy megküzdjenek a sárkányokkal. Tudták jól, nincs az a er?, amivel felülkerekedhetnének rajtuk, a félelmetes fenevadak mindenkit elpusztítanak, aki ujjat mez húzni velük.
Végül kénytelen volt minden faluban, minden városban kidoboltatatni a kisbíróval a kérését egy–egy zsák aranyat ígérve a legy?zött sárkányokért.
Ez sem hozott eredményt. Egyetlen legény sem akarta megmenteni a királykisasszonyt, pedig némelyik olyan szegény volt, mint a templom egere. Jól jött volna neki a gazdagság.
Nagy volt a szomorúság a királyi családban, mert vészesen közeledett a holdtölte. Már nem sok id? maradt, hogy valaki segítsen. Szegény apa egész nap sírt, búslakodott. Még az evést?l is elment a kedve, pedig máskor nagy barátja volt a hasának.
Holdtölte el?tt három nappal el szegény vándorlegény érkezett a királyi várhoz, hogy valamilyen munkát találjon.
A király már majdnem elküldte, mondván, ha leánykája elveszik, akkor mindene oda lesz, és utána hiábavaló lenne tovább uralkodni az országban. Az utolsó pillanatban egy nagyszer? gondolat villant át az agyán, és így szólt a legényhez:
ââ?â?¬ Jókor jöttél édes fiam. Lenne egy munka számodra, amit ha elvégzel gazdagon megjutalmazlak.
ââ?â?¬ Mi lenne az, fenséges királyom? Bármilyen munkát szívesen elvállalok ââ?â?¬ mondta vidáman a legény.
ââ?â?¬ Meg kellene szabadítani országunkat a hétfej? sárkányoktól, akik abban a nagy várban laknak ââ?â?¬ mutatott a király kezével a másik domb felé, ahol egy csodálatos, kacsalábon forgó vár állt.
Nem sok reményt f?zött hozzá, hogy a legény elvállalja az ajánlatot. Azt hitte, amint meghallja, hagyatt, homlok elmenekül. Nem nézte ki bel?le, hogy le tudná gy?zni a sárkányokat.
ââ?â?¬ Szíves, örömest elvállalom a munkát ââ?â?¬ mondta, és már szedel?zködött is, hogy minél el?bb túl legyen rajta.
Ez a királyt annyira meglepte, hogy majdnem leesett a trónszékér?l.
ââ?â?¬ Fiam, jól gondold meg, mit teszel! Eddig még senkinek sem sikerült legy?znie a sárkányokat. Ahányan csak voltak, mind ott pusztultak. Soha többé nem kerültek ki a várból élve.
Elindult a legény, és a király könnyes szemekkel nézett utána. Sajnálta, mert nem tudta, mire vállalkozott. De ha akarta volna is, akkor sem tudta volna már visszafordítani.
Közelinek látszott a hétfej? sárkányok vára, de mégis három napig tartott az út míg odaért. Az els? nap, amint bandukolt egyszer csak látja, hogy egy kicsi madárka beszorult egy tüskebokorba. Sehogy nem tudott kijönni bel?le. Hiába verdesett kicsiny szárnyaival, inkább még jobban belekeveredett.
ââ?â?¬ Várjál csak madárka! ââ?â?¬ mondta a legény. ââ?â?¬ Majd én kiszabadítalak, és utadra engedlek.
Fogta a bicskáját és egykett?re lenyisszantotta a szúrós ágakat, és a picinyke állat szabad volt. Mehetett haza édesanyjához.
Még miel?tt elrepült volna, így szólt a megment?jéhez:
ââ?â?¬ Köszönöm, hogy kiszabadítottál, ezért jutalmul adok neked egy madártollat, ha bajba kerülsz, akkor csak fújj rá háromszor, és én segítek.
A legény megköszönte az ajándékot, és a tarsolyába dugta. Úgy gondolta, hogy majd jó lesz valamire a madártoll.
Ment tovább, erd?n, mez?n keresztül. Második nap arra lett figyelmes, hogy egy kisnyúl verg?dik egy csapdában. Nagyon megsajnálta és azonnal kiszabadította. T?le kapott egy nyúlfarkincát.
ââ?â?¬ Ha bajba kerülsz, csak vedd el? a nyúlfarkincát és emeld fel háromszor, és én segítek.
Ezt is eltette, majd folytatta az útját. Már egészen közel járt a hétfej? sárkányok várához, amikor egy sekély viz? patakon akart átugorni, és a parton egy szerencsétlenül járt halacska próbált visszakerülni a vízbe, de sehogy sem sikerült neki.
ââ?â?¬ Ne fáradozz halacska, majd én visszateszlek a patakba, ahol vidáman úszkálhatsz a társaiddal.
Óvatosan megfogta a halacskát, és visszatette az éltet? elemébe.
ââ?â?¬ Köszönöm, hogy megmentetted az életem, ezért fogadd el t?lem ezt a halpikkelyt!
Eltette a halpikkelyt, és ment tovább. Nemsokára megérkezett a várhoz. Csak azt nem tudta, hogyan menjen be, mert a kapunál három, félelmetes kopó ?rködött. Amikor megindult feléjük, azok azonnal felugrottak és fogaikat vicsorgatva állták el az utat.
Kénytelen volt meghátrálni, és valami cselt kitalálni, hogy be tudjon jutni a várba.
Hiába törte a kobakját semmi okos nem jutott az eszébe. A kopók nem tágítottak, nem engedték be a várba.
Leheveredett egy jókora árnyas fa alá, és azonmód mély álomba merült. Estig fel sem ébredt. Különös álma volt. Azt álmodta, hogy a közelben van egy kicsinyke ház, abban lakik egy öreg anyóka, kinek van egy hófehér macskája.
Amikor felébredt nagyon különösnek tartotta az álmot. Bármennyire is szerette volna, nem tudott szabadulni t?le. Végül mégis rászánta magát, elindult, hogy megkeresse az öreg anyóka házát.
Nem kellett sokáig kajtatnia az erd?ben, mert hamar rálelt a kicsi házra. Anyóka már várta.
ââ?â?¬ Ugye fiam, a macskámért jöttél?
Nagyon meglepte a kérdés, mert el?ször nem értette, miért kérdezi ezt.
ââ?â?¬ Akár azért is jöhettem volna ââ?â?¬ válaszolta kissé bizonytalanul. ââ?â?¬ Tudja anyóka, szeretnék bemenni a hétfej? sárkányok várába, de nem tudok.
ââ?â?¬ Ezért akarod elkérni a fehér sz?r? macskámat. Ugye? Macskám rendkívül ügyes, és túljár minden kopó eszén. Vidd a vár kapujához, és ott engedd el! Meglásd a három fenevad azonnal a nyomába ered, és te azalatt könnyen be tudsz osonni a várba. Cserébe csak annyit kérek, hogy hozz a macskámnak csodagyökeret a kerek erd?b?l. Ha elhozod, amit kértem, akkor megkapod a macskát.
A legény kénytelen volt elfogadni az öreg anyóka ajánlatát, ha be akart jutni a várba.
Még igazából ki sem fújta magát, újabb megpróbáltatások vártak rá. Azt sem tudta hol találja meg azt a helyet, amit az öreg anyóka mondott neki. Csak ment az orra után. Szerencséjére jó irányba indult el, és egyszer csak megpillantotta a kerek erd?t. Nagy k? esett le a szívér?l, és elkezdett szaladni, hogy miel?bb odaérjen.
Akármilyen gyorsan is szaladt, az erd? egyre távolodott t?le. Sehogy sem tudta elérni. Nagyon megijedt, de akkor hirtelen eszébe jutott az ajándékba kapott madártoll.
Háromszor ráfújt, és abban a másodpercben ott termett a kismadár, és így szólt:
ââ?â?¬ Mit parancsolsz, édes gazdám?
Elmondta neki, hogy mi járatban van, és nem tudja elérni a kerek erd?t, mert az mindig eltávolodik t?le. A kicsi madár elnevette magát, majd mondta:
ââ?â?¬ Ezen könnyen lehet segíteni, mindjárt szólok bátyámnak, a griffmadárnak az odarepít, ahol a csodagyökér van.
A kicsi madár trillázott egyet–kett?t és a bátyja már meg is jelent. A legény felült a hátára és a hatalmas madár repülni kezdett vele egyenesen a csodagyökér felé.
Már közel lehettek, mikor a griffmadár váratlanul leszállt egy erdei tisztásra.
ââ?â?¬ Sajnos elfogyott az er?m, nem vihetlek tovább.
A legény leugrott róla és elindult a megadott irányba. Megint csak hiábavaló volt a fáradozása, mert semmit sem haladt el?re az erd?ben.
Tanácstalanságában nem tudta, mit tegyen, hogyan menjen el?bbre. Szerette volna minél hamarabb megtalálni a csodagyökeret.
Leült egy kid?lt farönkre, és elkezdett gondolkodni. Egyszer csak eszébe jutott a nyulacskától kapott nyúlfarok. Gyorsan el?vette a tarisznyájából és háromszor felemelte. Abban a pillanatban megjelent el?tte a tapsifüles, és kérdezte:
ââ?â?¬ Mit parancsolsz, édes gazdám?
Részletesen elmesélte neki, milyen nagy a gondja, mire az nevetve csak ennyit mondott:
ââ?â?¬ Ezen könnyen segíthetünk. Ülj fel a hátamra, Segítek közelebb kerülni a csodagyökérhez.
Alig helyezkedett el, a nyúl máris nekilódult, és mint a villám, rohant a fák és bokrok között. Egyszer csak hirtelen megállt egy nagy tónál, melynek közepén volt egy sziget, és azon n?tt a csodagyökér.
A nyúl így szólt a gazdájához.
ââ?â?¬ Sajnos a vízen nem tudok átkelni. Eddig elhoztalak, innen neked kell tovább menni.
Elbúcsúztak egymástól, és legény újból egyedül maradt. Most már csak a hal segíthet, gondolta, és el?húzta a halpikkelyt. Nem sok id?re rá megjelent a hal és kérdezte:
ââ?â?¬ Mit parancsolsz, édes gazdám?
ââ?â?¬ Vigyél át a túlpartra, ott várjál is meg, míg megkeresem a csodagyökeret.
Ez nem volt nagy kérés a halnak. Egy pillanat alatt a szigeten voltak. Ott a legény leugrott a hátáról, és elindult megkeresni, amiért jött.
Nem sokat kellett keresgélni, mert az egész sziget teli volt vele. Amerre csak nézett és lépett, mindenhol csodagyökérbe botlott. Amennyit csak tudott, annyit rakott bele a tarisznyájába. Igaz nem értette, miért kell az öreg anyó fehér macskájának ez, a nem mindennapi gyökér, de azért szívesen teljesítette kérését.
Visszafelé ugyanúgy segített neki a hal, a nyúl és a madárka, és szinte észre sem vette újból az öreganyó házában találta magát.
ââ?â?¬ Öreganyám, meghoztam a csodagyökeret a cicájának, de most már mennék a hétfej? sárkányok várába, hogy megszabadítsam a világot t?lük.
ââ?â?¬ Mindjárt mehetsz, fiam ââ?â?¬ mondta az anyó ââ?â?¬, de el?bb adok a macskának egy kis csodagyökeret, mert ett?l lesz varázsereje.
A macska mohón elfogyasztotta az elébe tett gyökeret, és ahogyan elt?nt a bend?jében az utolsó falat is, mindjárt a legény vállára ugrott, mintha csak azt mondta volna:
ââ?â?¬ Indulhatunk!
Amint a kopók meglátták a jövevényeket, vicsorogva rontottak feléjük, de a macska leugrott a válláról, sz?rét felborzolva fújt feléjük. A kopók megtorpantak. Hirtelen nem tudták, mi tév?k legyenek. Végül a macskát választották, és vadul, ahányan csak voltak utána rohantak.
Szabaddá vált az út a várba. Most már semmi sem ?rizte a hatalmas kaput. A macska messze elcsalta a vérebeket. Ennek ellenére a legénynek még meg kellett küzdenie a sárkányokkal, akik mikor meglátták az idegent, ahányan csak voltak, mind letódultak a vár udvarára, és fenyeget?n körülfogták.
Szegény csak most szembesült, hogy valójában mire is vállalkozott. Furkósboton kívül nem volt semmije, mivel megküzdhetett volna a hétfej? sárkányokkal.
„Lesz, ami lesz” ââ?â?¬ gondolta, és fenyeget?n a feje fölé emelte a botját. Ezt látván a sárkányok gúnyosan felnevettek:
ââ?â?¬ Mit akarsz, te legény? Esélyed sincs ellenünk. Kénköves leheletünkkel porrá égetünk, csak egy marék hamu marad utánad. Menekülj, míg nem kés?!
ââ?â?¬ Egy életem, egy halálom, ha már itt vagyok, akkor becsülettel megküzdök veletek ââ?â?¬ mondta, és felkészült a harcra.
A hétfej? sárkányok látták, hogy a legény nem tréfál, ?k is komolyra fogták a dolgot.
Ekkor olyasmi történt, mire senki sem számított. Ki tudja honnan, el?került a macska, de egyedül, hanem legalább egy tucat magyar huszárral, akik így szóltak a legényhez:
ââ?â?¬ Kapitányuram, itt a paripája! Pattanjon fel rá és aprítsuk halomba a hétfej? sárkányokat!
A legény csak meresztgette szemeit, hogy hol a lova, de nem kellett sokáig nézel?dnie, mert a macskából olyan csodás paripa lett, hogy a világ még nem látott hozzá hasonlót.
Villámgyorsan felugrott a csodaszép paripára, és lássatok csodát, a kezében a furkósbot azonnal karddá változott. Most már semmi sem tarthatta vissza, hogy a sárkányokra rontsanak. Hiába okádtak kénköves tüzet a hétfej? sárkányok, a tucat magyar huszár a legénnyel kiegészülve egykett?re végzett velük, megszabadítva az országot t?lük. A királykisasszony is megmenekült, édesapja legnagyobb örömére, aki nem gy?zött hálálkodni, amikor értesült a fényes gy?zelemr?l.
ââ?â?¬ Köszönöm fiam, hogy megmentettél bennünk a hétfej? sárkányoktól. Nem kell feláldoznom egyetlen, szeretett leánykámat. Mondd meg, hogyan jutalmazzalak meg h?stettedért!
A trónteremben volt a királykisasszony is, és a legénynek azonnal megakadt rajta a szeme. Amint ránézett, mindjárt beleszeretett, és elhatározta, ha esik, ha fúj, feleségül veszi. Csak egy problémája volt. Amint legy?zték a hétfej? sárkányokat, visszaváltozott egyszer? legénnyé, a huszárok és a csodaszép paripa elt?ntek. Újból az a szegény vándorlegény volt, akit a király megismert, mikor munkát keresett a várban.
Félve adta el? a kívánságát, miközben mindenki kíváncsian várta, hogy mit fog kérni?
ââ?â?¬ Fenséges királyom, nem kell nekem arany és ezüst, adja feleségül hozzám leánykáját, mert nagyon tetszik nekem!
ââ?â?¬ Szívesen teljesíteném kérésedet, ha legalább herceg lennén. A regulák tiltják, hogy egy vándorlegény feleségül vegyen egy királykisasszonyt. Ezt neked is meg kell értened! Kérjél akármit, csak ne a lányomat!
Váratlanul a macska újból el?került és a legény fülébe súgta:
ââ?â?¬ Mondd azt a királynak, hogy herceg vagy, és van egy nagy birtokod a hegyeken túl.
ââ?â?¬ De ez nem igaz. Hazudnék, ha ezt mondanám. Nem vagyok herceg és nincs semmiféle birtokom a hegyeken túl.
A macska addig–addig duruzsolt a fülébe, míg végül nagy nehezen kinyögte:
ââ?â?¬ Fenséges királyom, hiszen én éppen ilyen herceg vagyok, csak álruhában járom a vidéket. A hegyeken túl van egy nagy birtokom. Ha nem hiszi, jöjjön el, és gy?z?djön meg róla saját szemével!
Felcsillant a király szeme, azonnal utasította a hopmestert, hogy készüljenek az útra. A várból mindenki kíváncsi volt a herceg birtokára, és mindenki felkerekedett, hogy a királlyal együtt látogatóba menjenek az ismeretlen herceghez. Csak egy öreg ?r maradt otthon, hogy vigyázzon a várra.
Elindult a díszes kompánia. A legény egész úton reszketett, hogy mi lesz vele, ha kitudódik az igazság, de a macska megnyugtatta:
ââ?â?¬ Ne félj semmit, édes gazdám! Mindent elrendeztem. Nemsokára feleségül veheted a királykisasszonyt.
Hitte is, meg nem is, amit a macska mondott. Ahogy mentek, a táj egyre ismer?sebb lett, mert a csalafinta állat az öreg anyóka háza felé vezette ?ket, de a ház sem volt olyan, mint mikor el?ször járt ott. A kicsi, rozoga viskó helyett egy gyönyör? palota állt, és körötte pedig olyan szép birtok terült el, amilyet még senki sem látott.
A királynak majdnem leesett a korona a fejér?l, mikor meglátta ezt.
ââ?â?¬ Édes fiam, bocsáss meg, hogy kételkedtem szavaidban. Természetes, hogy feleségül adom hozzád a leánykámat, hiszen náladnál jobb férjet úgysem találtam volna neki. A lányom mellé még odaadom a fele királyságomat is. Mához három hétre megtartjuk az esküv?t, és most már semmi sem állhat kett?tök közé ââ?â?¬ mondta a király és megáldotta az ifjú párt.
Olyan nagy lakodalmat csaptak, hogy hetedhét országba eljutott a híre. Mindenkit meghívtak, aki csak élt és mozgott.
Én is hivatalos voltam a lagziba, de sajnos nem tudtam elmenni, mert meg kellett írnom nektek ezt a mesét.
Itt a vége, fuss el véle! Aludjatok jól! Álmodjatok szépeket! Jó éjszakát gyerekek!
(Kép forrása: internet)
Legutóbbi módosítás: 2020.01.13. @ 13:19 :: Adminguru
