Tiszai P Imre : hazavezettél

*

magamhoz öleltelek a csendes estében,

kevés szóval, csak vigyázó mozdulattal,

arcodra simítottam az érkezésem

ott a falu közepén, és az álmokkal

kevert valóság lépkedett velünk

a diófák alatt, az esőtől fénylő utcán,

csak szemed néztem, kékjében csillant

az utolsó aranyló napsugár, és talán

egy könnycsepp is felfénylett, mikor

a büszke tuják mellett kezem szorítva

hazavezettél,

       szerelmünk világa fogadott magába

 

Legutóbb szerkesztette - Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 388 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén