Vers

B.M.-nek

Elmémből érdesen jönnek a szavak, vagy én teszem – szűrőtlen alak, durva hang – hogy ami jő – közöm se legyen hozzá, csodáljam, mint egy barnult ikonosztáz füstmázolta szentjeit – foltos szavaim, mik képet töltenek félve az űrtől, telebeszélik az [… Tovább]

Levél

A Déllő-tó legendája

tekintettel a 7torony est előtti városnéző sétára. Ha a Gyenes térre értek, tudjátok történetét. Tisztöltetöm kendöt, Jucus néném!   Ha má úgy bévetődtem Köcskemét városába, há, ne higgye ám, hogy úgy gyüttem ki belőle, mint hülyegyerök a kukoricásbó! Ganajosan, me [… Tovább]

Vers

aki bújt aki nem

    tízig számolokmindenki bújjon elvalaki leverte az estéta csillagokaz ágy alá gurultak el   tízig számolok mindenki bújjon elszekrénybena kabát melléa Napot rejtettem el   tízig számolokmindenki bújjon elfelkapcsoltam a Holdata pizsamádaz álmaidért felel   három kettő egyaki bújt aki [… Tovább]

Vers

Új nap

      Új nap ragyog a hegygerincen,szétcsókolja a ködfalat.Reményt hint rám csendben az Isten,s lelkemre ég e pillanat.      

Vers

Őszi képlet

Bátyám születésnapjára     Nemhiába hullnak burgonyaszirmok a fákról, ostyaként tapad nyelvhez a közelgő madár-csönd. Búsan feledem távolom a ködben. Vizet gőzölök, mint vacokban szívmeleget rejt rőzse az üszökben. Valahol kezek keresnek, karnyújtásra szemerkél, szürkeségbe szórt színes levelekkel kanyargó tarka [… Tovább]

Vers

Hallgatag

… hallgattad-e ki kegyelmet kér s remélaggodalma erőt öntha tenyerébe izzadástólfájdalmasan bele zsugorodikegy szeretett kéz…láthatatlan a halál árnyékaérezhetetlen az önmagától kifulladó árnyékhalálbelefáradszaz egyszervolt hol nemvolt emlékekgyöngysorát számlálva gesztenyesoron ballagvaérzedaz örök szeretett dobbanását szívedbenhallgattad-e…          

Vers

Őszi anzix

Haikuk         Sírdogál az ősz. Színpompás leveleken mesés gyöngy e könny.   *   Vörösek, sárgák orgiája most az ősz. Az élet didereg.   *   Szél sír a parkban. Piros bogyókat csipdes a korai fagy.   [… Tovább]

Vers

Mintha szemerkélne

    Lágyan, szégyellősen, sebzett  levelek sóhajában, anyák őszhajában bujkál a hátrafésült tegnap.   Egy percre nincs szívdobbanás…   Véresre cserzett októberben elszakadás ez. S ha ledobják fonnyadt szirmukat a ködben pislogó hajnalok,    a csend olyan puha lesz, hogy [… Tovább]

Vers

Sosem kérdeztem

Fotó: Seres Péter       Sosem kérdeztem,milyen volt,– mikor álmaidból felverve –a dzsipbe tuszkoltak,s milyen nyomot hagyotta világ szennye a falakon,és ifjú lelkedben elárvultforradalmunk röpke dicsőségea pince hűvösén, holdarabokra hullatták jövődet. –     Sosem kérdeztem,milyen ízű volt a [… Tovább]

Vers

Próbálkozás

Önmeghatározás valamennyi vers – kikerítesz egy darabot, elhagysz: ez vagy – örökös elhagyásban mondom meg, ki vagyok: az elhagyó, ki panaszkodik: semmi állandó.   Hozzáedzem szemem – romlik látásom, testem idomítom – szorítni se bírom, akár örök-meleg ruhám, s ha [… Tovább]

vegyes

állapotfelmérő

költeményféle, gyakorlás céljából bepötyögve betűnként Lógok a keresztfán, ez már így lesz ezután … Kihunyni készül a fény, s még mindig van reményMogorva a hős, szíve lágy, de ökle keményBágyad a neonfény füstben érleli a kéjtEztán már meg sem várjuk [… Tovább]

Vers

Héttornyos karcok

(Új kötetemből) Héttornyos karcok   I. Mértéktartás határolja. Tolla józan szavakat szül. Toronynép csínján tapsolja, egy se gondolkodik – Petzül.    II. Megfontoltsága jóra int. Ötleteit nem aprózza. Szórakoztatva okosít az új s újabb Boér-próza.   III. Festőknek élete, sorsa [… Tovább]

Vers

Más-kép(p)

    Bőszen hazudozunk, egymástól nem félünk, mindegyik kalandunk füllentésre épült.   Ábrándot kergetve keresgéljük énünk, jelenünk feledve  a jövőtől félünk.   Érthetetlen módon  folyton másra vágyunk, nem tetszik sohasem párunk, autónk, ágyunk.   Álmokból alkotunk torz képet magunkról, értékes [… Tovább]

Vers

Teámhoz

    Ahányszor megiszlak, rátok gondolok! Nem vagy cukrozott, mégis édes, mint ajkad vonaláról langyos pára; folyékony kortyú csók, tavunkból kikandikáló titok; nyelved és orrod hegyéből koptatott lege. Puszillak, e szilárd bögrét, s puha bőrödet. Felfal mindennap a képzelet, lehűlni [… Tovább]

Vers

Néhai nyár

  Könnyben gyöngyöző tükör előtt liheg a néhai nyár. Testmeleg, ragacsos szavakba dermed a ködös szembogár. Lefedve, hátrahagyva kőbe vésve, elhantolva igéket búgó galamb búja, lebeg éden és föld között. Didergek… Kell  a kabát meg ne fázzak, s kell a [… Tovább]

Vers

Szürkémből

     Koldus szememmel  testedet formálom. Mélybe hullok, mint rajt’ kapott erény, …nem bánom.  Tántorgó jöttedig ölellek, és távollétedbe zsugorodom. *   Gránitperceim vagy, füvem, fám,  gödröm és a csigolyám.                    

Novella

A mi kis falunk

  Karácsony előtt kilenc nappal sajtótájékoztatón jelentette be a kormányszóvivő és az államelnök, hogy sikeresen klónozták a világhírű genetikus kutató intézetében a felcsúti lelet eredetijének dns -ét, így már csak néhány nap és megszületik — akarom mondani, világra hozzuk — [… Tovább]

Vers

GUINNESS REKORD

Az én országom magával határos, a hite szent, a törvénye világos, csak leszakított testrészeit félti, s e bánkódást az Isten is megérti, mert visszamaradt dobbanásra hallgat, a kacskaringós vonal, mint a varrat, kalandos népe nem áldja a sorsot, e kurtán-furcsán [… Tovább]

Vers

Minimalista mesék

Minden szőrös ifjú hernyó álma, hogy belőle egyszer lepke válna.   Süni Soma elment vándorútra,  oldalát a kíváncsiság fúrta.   Magát karcsúnak hitte a bálna, de mégsem vitte senki a bálba.   Bűvös dalra táncol csöppnyi tünde, ha észre venne [… Tovább]

Emlékirat

Fantom-szívfájdalom

  Nagyapa most is, mint mindig, azon tűnődött, hogyan fájhat a már nem létező lába állandóan. Mostanában kapta meg az új, „fenemód modernes” protézisét, ahogyan ő szokta emlegetni. A minap már annyira megszokta, hogy a kedvenc karaszolójára támaszkodva kibicegett imádott [… Tovább]

Vers

Fürdés után

fürdés után megnevezlek líraibban mint tegnapelőtt fel-felrezeg egy-egy libidóból kapott áramerős energia-köd hogy ideér-e vagy odaszáll-e éppen a gondolat mit érzek és mit érzel miért akkor küldünk egymás felé öröm-akkordokat én dallá élem arcod te dallá írod búsuló tehetetlenségeim vagy [… Tovább]

Vers

Túl közel

Fotó: internet     Messze kerültem magamtól,ki voltam, hűtlen elhagyott,mióta elmentél,  csak bús árnyékom vagyok.            Nem haltam utánad,a létezés örök: álmaimban élsz. Nesztelen az éj a lét és semmi küszöbén.Hozzád érkezem, átölelsz… Éjszakámba mártózik a csend, [… Tovább]

Vers

Anyaköszöntő

(édesanyám ma kilencven éves) Két óriási sóhajlás között, szorong ezerkilencszáz huszonöt, ha összeszámolom az éveket, megrémülök, hogy mennyit léphetett, a fél világot bejárta talán, a göcsörtözött úton az anyám, sütötte Nap és ráncigálta szél, ma jegenyefák tetejéig ér, most szeretetünk [… Tovább]

Hírek

Elhunyt Szabolcsi Zsóka

Ő is elment…             Dermedten olvastam ma reggel:   HÉTFŐRŐL KEDDRE VIRRADÓ ÉJJELEN ZSÓKA VÁRATLANUL ELMENT ÖRÖKRE Fájó szívvel és örök szerelemmel és szeretettel gyászolja férje: János         Szabolcsi Zsóka: Szegetlen   [… Tovább]

Vers

Nyársirató

    Vadszőlő rőt vére csorog,őszt dalol a madártorok.Lépést nyújtva szellő suhan, magam járom már az utam.   Gondolatom röpte-lomha,magányt sírok, hulló lombra.Arannyá lobban az alkony,csókkal hinti könnyes arcom.      

Vers

Újbor

    „Érik a szőlő, hajlik a vessző”,száz tündér csóktól szüretre tetsző.Nap-ölelt lankán pezsdül az élet,szorgos a kéz ma, munkára égett.Púpos a puttony, nyög a daráló-tátongószájú szőlőzabáló.Feltűrt a szoknya, libben az alsó,taposólábat ma nem ér jajszó.Szőlőhéj pattan, csurran a vére,szomjas [… Tovább]

Vers

holdmadár

valahol valamikor elmaradtál a tenyér hideg rácsai mögött rozsdás alkony és nyűgös utak poros világában majd megtapadtál mint egy burjánzó sejt agyamba csontjaimba a hús rágós rostjaiba azóta hordozlak cipellek tested zsugorodik árnyékod nő inged elfeslett rongyos felhő kezedben vajúdó [… Tovább]