Seres László : Láz fűzi gyöngyét

Zsigereimben láz 
Fűzi gyöngyét 
Vörös fényt lobbant 
Ízzó félhomály 
Kórok bilincsbe vert  
Foglya vagyok 
Kiszáradt testben     
Fél szív tüdő máj 

Fokról-fokra hág 
Gőzölög a vér 
Füstbe burkolt zöld  
Bezárt ablakon 
Lovak prüsszögnek 
Vad zabolámban 
Jég- patkóm nyerít 
Lángoló fagyon 

Verejték ébreszt 
Harmatár öntöz 
Fénybe fordulnak
Falon az árnyak 
Feldúlt sírhanton
Kőkereszt táncol 
Eleven holtak
Halucinálnak 

Csontot zörgetnek 
Éjfúriái                  
Az élet véges 
A halál örök                              
Bőrbe zárt Isten 
Lázbörtönömbe  
Velem reng az ég 
A föld mennydörög 

Tűz éget belül 
Vadul tép harap 
Mit számít az hogy  
Visszaharapok 
Kidőlt fának nincs  
Lombja gyökere 
Törzsem hevít csak 
Mikor meghalok 

Legutóbbi módosítás: 2015.10.02. @ 05:10 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.