Seres László : Úgy kellesz

Úgy kellesz nekem
Mint a kenyér

 

Homok dűnék aranyló rostjai aléltan
Táltoson nyargaló vérdús fényizotópok
Vágyak, reszkető érfalak perzselő húrján
Jelek, ködfoltokra vésett égbéli tájon
Holdra merengő csók-ittas orgonabúgás
Visszaringató múlt a jövő sírhantja felett

 

Úgy kellesz nekem
Hogy mindig
Az legyél
Aki bennem él
Ahogy magadból
Kihasítottalak
Magamnak
S magaddá
Megformáltalak
Megéhező
Valóságnak
Álmaim helyén

Úgy kellesz nekem
Mint a kenyér
A kenyér

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.