Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Luca nap
H.Pulai Éva, 2016. december 13., kedd, 10:25

Luca-napon régen tilos volt fonni, sütni, mosni. Nem volt ajánlatos kölcsönadni sem, mert az elkért dolgok boszorkányok kezére kerülhettek.






A néphit kétféle Lucát ismer: a jóságost és a boszorkányost. Ez utóbbi terjedt el a néphagyományban. Kevés olyan jeles nap van, amelyhez annyi szokás, hiedelem, jóslás, tiltás kapcsolódna, mind december 13-hoz, Luca napjához. Ez a nap épp úgy alkalmas volt termékenység varázslására, mint házasság-, halál- és időjóslásra, vagy bizonyos női munkák tiltására. Az első látogatóból a várható állatszaporulatra jósoltak. Ugyanis, ha Luca reggelén férfi lép a házba, a szaporodás bika lesz, ha pedig nőlátogató érkezik, üsző.

Luca napját az egész magyar nyelvterületen gonoszjáró napnak tartották, ezért mindenütt védekeztek a boszorkányok ellen. Fokhagymával dörzsölték be az állatok fejét, az ólak ajtajára keresztet rajzoltak, hamut szórtak a kapuk elé, lefekvés előtt fokhagymás kenyeret ettek, hogy szagával elriasszák a gonosz szellemeket, és elzárták a seprűket, nehogy azon nyargalásszanak a boszorkányok.

Ehhez a naphoz kötődik a legismertebb hagyomány, a Luca-szék készítése. Ezen a napon kezdték el faragni, úgy, hogy minden nap csak egyetlen műveletet szabadott rajta elvégezni, de karácsony szentestére készen kellett lennie. Az éjféli misére magukkal vitték, és ha ráálltak, meglátták a boszorkányokat. A lányok ezen a napon 12 gombócot főztek. Mindegyikbe egy férfi nevét rejtették. Amelyik gombóc legelőször a víz felszínére jött, megmondta ki lesz a férjük. Luca napkor vetik a lucabúzát. A búzaszemek gyorsan csíráznak, azt tartják, ha Karácsonyra kizöldül, jó termés várható. Az időjárásra a székelyek hagymából jósoltak. A vöröshagymából lefejtettek 12 réteget, ez az év egy-egy hónapjának felelt meg. Mindegyikbe egy kevés sót szórtak, amelyikben elolvadt, az a hónap esősnek ígérkezett, a többi száraznak. Szintén Luca napkor voltak szokásban bizonyos, finomnak éppen nem mondható tréfák is. Egyes vidékeken a legények leakasztották a kertkaput, máshol szétszedték a szekeret a gazda legnagyobb bosszúságára.

 

 

Lucskai Vincze:
Luca széke

fanyar kökényből a sánta 
  
          s boronafák öl magányban
          ablak felett sukk magasan
          pislákoló lámpa lankad
  
 boróka a másik lába 
          havasszépe volt a társa
          gyalogfenyő zeg zugában
          tobozpárlat mámorában
  
 harmadnapra jávor támja 
          kerekedik pentalfája
                  boszorkányok károgása
          szaporább az éjszakákban
  
 s ha jő a reggel körtefából 
          formálható még egy ága
          s cserszegeknek karavánja
  
 az eljövetel kisböjtjében 
 pirkadati könyörgésen 
          izzadnak az eresztékek
  
 som satuban jegenyeléc   
          ülőkének
    
 ráállok hát    
  körbenézni  
    
 luca luca ma vagyon

 

Szendrey Ákos:
A magyar néphit boszorkánya

Boszorkányos napok

Luca napja
(részletek)

A téli napforduló legfontosabb gonoszjáró napja Luca napja (december 13.). Lucát tartja a magyar néphit a boszorkányok fejének.
A göcseji néphit szerint Luca asszony megköveteli, hogy az ő napját megünnepeljék. Aki e napon fon vagy párol, valami szellem figyelmezteti, hogy hagyja abba. Ha nem engedelmeskedik, Luca csúffá teszi. (…)
A Jászságban az asszonyok nem kezdenek Luca napján munkába, mert sohasem fejeznék be, és nem mennek látogatóba, mert elvinnék a ház hasznát. Balatonmelléken, az Ormányságban és Göcsejben, ha látogató asszony érkezne, kiszáradna a szerszámok nyele. Ezért az Őrségben és Szőkedecsen nagy fejszére pisiltetik a látogatóba érkező asszonyt, Baranyában s az Ormányságban tengeriüszköt dobnak utána, vagy tyúkszarral kenik be az orrát, a malomba jövőt pedig a molnár a zsilip vizébe mártja. (…)
Semmit nem adnak ki vagy kölcsön e napon a házból, mert vele kiadnák a szerencsét is. Kecskeméten inkább szerezni igyekeznek valamit, hogy annál több legyen a jövő évben a bevétel. Pettenden a kölcsönkérőnek parazsat szórnak vagy vizet öntenek a lábára, különben nem tojnak a tyúkok. (…) A Jászságban és Menyén csak bontó munka végezhető, Galgamácsán csak fosztani szabad. A tollfosztonkát elviszik a legényes házhoz, s az ablak alatt szétszórják. (…) Jászságban aki lisztbe nyúl, orbáncot kap. Göcsejben és Vésén nem raknak tüzet, sok helyen pedig kenyeret sem sütnek, mert kővé válna. Göcsjben a kút horgát a pitvarba viszik, hogy a szabad ég alatt ne legyen, mert a rosszak elvinnék a vizet.
Kalocsán, Járminban, Mádon és Göcsejben éjfélkor, keresztúton, mogyoróvesszővel vagy szentelt krétával húzott kőrből, meg is leshető a boszorkány, s hogy távol tartsák a háztól, Luca estéjén fokhagymával keresztet húznak a ház- és istállóajtóra. Csenyétén fokhagymát dugnak a párna alá is, Alsószecsén és Mádon pedig este fokhagymát esznek. Vámosladányban a gyerekek a kapukat döngetik, Boriban lámpagyújtáskor láncot csörgetnek, vasdarabot vernek össze az utcán, a pásztorok pedig ostorral pattogtatnak és tülkölnek. Göcsejben a szoba sarkait hagymával bekenik, hogy Luca boszorkány a házhoz ne férkőzhessen. Kócot pörkölnek a szoba sarkában, s azt mondják: „Akkor legyen baj, amikor te meggyógyulsz.”
(…)
A német néphit szerint Luca éjszakáján különösen tevékenyek a szellemek és boszorkányok, és különféle módon kell védekezni ellenük. A gazdasszony szenet, tömjént és kökényágat vesz, s ezekkel kifüstöli a házat. (…) Ügyelniök kell arra, hogy közben ne ejtsenek le, vagy ne veszítsenek el semmit. Aki azt tenné, mindig szükséget szenvedne. Ezen az éjszakán mindenki ki van téve a varázsigéknek és a boszorkányátkoknak, hacsak valami szentelt tárgy attól meg nem szabadítja. Norvégiában ezen az éjszakán rémek járnak. a svédeknél a Lussibrud jár, fején koronával, házról-házra, és kehelyben erős sört hoz az embereknek. Tirolban luca-ajándékot hoz a lányoknak, mint szent Miklós a fiúknak. A cseheknél Luca Miklós kísérője… (…)
Luca boszorkányos nap, azért ez alkalommal is védekezni igyekeznek a rontás ellen. Ennek egyik fontos módja a boszorkány felismerése, ezért kapcsolódnak elsősorban ilyen eljárások ehhez a naphoz. Sok esetben a felismeréssel együtt a boszorkány már el is vesztette hatalmát, erejét, ezért felismerésük már egyben biztosítja a védekezés lehetőségét. (…)
Távoltartásuk, illetve elűzésük legtöbb esetben zajcsapással történik. a szokás ugyan elterjedt és elaprózódott a téli időszak egész folyamára, sőt sokszor egészen farsangig, mégis a zajcsapó falufeljárás, a kolompolás, ostorpattogtatás innen veszi eredetét. Ugyanakkor ezek az eredetileg gonosz szellemeket űző, boszorkány-távoltartó szokások gyermek- és fonóijesztőkké váltak, ilyen lett lucaboszorkány, az adventi ördög stb.



Szendrey Ákos:
A magyar néphit boszorkánya

Szendrey Ákos, az 1965-ben elhunyt kiváló etnográfus műve eredetileg kandidátusi értekezésnek készült, s mind ez ideig csak az Akadémia kézirattárában volt hozzáférhető. Pedig igazi kultúrtörténeti csemege ez a boszorkányokról szóló – eddig legteljesebb – „értekezés”, amelyet haszonnal és élvezettel forgathatnak a szakemberek és az érdeklődő olvasók egyaránt.
Hiszen ki ne lenne kíváncsi arra, milyen is a „magyar boszorkány”, amely még csak nem is hasonlít a mesék vasorrú bábájához? Ki ne olvasná szívesen, hogyan lehet megszerezni ezt a titokzatos „tudományt”, hogyan lehet felismerni a rontót, s milyen módokon történhet meg a „boszorkányutazás”? Kit nem „babonáz meg”, hogy megtudhatja, mely vidékeken kiket tartottak boszorkánynak, azok hogyan rontottak-kötöttek-varázsoltak, s hogy miért éppen sóval, fejszével, gatyamadzaggal lehet védekezni ellenük?
Könyvében Szendrey Ákos – a régi idők szórványos feljegyzései, a boszorkányperek jegyzőkönyvei és az újabban feltárt néprajzi adatok alapján – összegzi, elemzi és rendszerezi a bűbájosokhoz kapcsolódó sokrétű, színes hiedelemanyagot.

Magvető, Budapest, 1986
300 oldal • ISBN: 9631408485


A címképről:

Kerekes M. István Yelena című portréja 2009 júniusában készült, és egy észak-romániai, máramarosi ukrán kislányt ábrázol.
“Yelena” című fotójával 2010-ben 4 kontinens, 17 országában, 23 díjat nyert.
A XXVIII. Magyar Sajtófotó-kiállítás közönségdíját Kerekes M. István „Yelena” című képével kapta meg.
infovilag.hu

 

 

 



Olvasva: 656 alkalommal