Benned és bennem
ott élnek a végtelen szerelmek,
megválaszolatlan, kihűlt vágyaink,
feltett kérdéseink
elhallgatott válaszai.
Ők formáltak, látni tanítottak.
Mosolyuk által lettél aki vagy.
Mindenki, aki szeretett téged
és mind, akinek a szívében laksz.
S lásd, én is belsőmbe rejtem
öröm és bánat szövetszálait,
Magamon viselem a múlt árnyait.
Ilyenné formáltak mások vágyai –
(ma téged szeretlek, benned mozdulok).
Bennem és benned
ott dalolnak az elmúlt szerelmek,
belénk vésődtek a „rég volt” képei.
Puzzelből rakják össze életünket,
amit éltünk az mind itt van,
itt.
Holnapot épít a mának örömén,
hogy minden álom és minden kábulat
megpihenjen a jelen ajkain.
