Tóth Gabriella Zsuzsanna : mindegy már

 

betonfalakba zárt csendem
meg nem osztom senkivel
néha mégis szólok a falhoz
bár tudom hogy úgysem felel
magányom magam választottam
ahhoz senkinek sincs köze
miként mikor és hogyan szállt rám
a világ rettenetes közönye
voltam forró vérű ifjú én is
dacoltam a hétfejűekkel
azt hittem dicső a harcom
s a nap csak miattam kel fel
szerencsétlen faltörő kos én
nyitott volt előttem minden kapu
hiába intettek a felnőttek
és sírt miattam szegény anyu
konokságom lett a vesztem
a sok kudarc nagyon fájt
meg nem hajoltam eltörtem
s most alig cipelem a mát
azt hiszem egy lesz a sorsom
a tehetetlenné vált vénekkel
feketében templomba járok
s fohászkodom ígéretekkel
már mindegy miként miért
utam vége közeleg
annak is ez lesz a sorsa
aki lelkében sosem volt beteg

Legutóbbi módosítás: 2023.11.06. @ 16:41 :: Bereczki Gizella - Libra
Szerző Tóth Gabriella Zsuzsanna 19 Írás

2017-től írok verseket, előtte csak olvasó voltam. Szeretek szinte mindent, legyen az kortárs- vagy klasszikus vers, novella, regény.