Kettőnk közt állok szikla csendesen,
körülöttünk a hideg mély verem,
hangtalan ordít az északi szél,
bennem a szenvedély ón és acél.
*
A láthatatlan órák megálltak,
az időparadigma kőkereszt,
fagyosan suttog a tél a nyárnak,
hogy a mindenség kulcsa elereszt.
*
Kettőnk közt állnak tenger hangosan,
hűs homlokunkon meleg tenyerek,
a Hold lehelete körénk suhan,
s négyszögűvé épül a kerek.