Maradtam volna még..
de a kék lehalványult az égről…
s rojtok lógtak ki
a tél szakadt zsebéből
amikor sárba esett
a tegnapi csillag.
Együtt néztük
éjfél után…
s puha parázzsá vált a délután…
Sötét foltok nőttek az est szárnyára,
aztán összetört a fény
szemem íriszén…
halkan dúdoltam…csendesen,
kevés lett neked…
s a vékony hártyává vált hangjegyek
néha sírtak –
könnycseppjei hozzád gurultak…
Igazi dalt akartam…
mi áthatol a lelkemen
kisimítva sok vasalatlan ráncot,
hordtam magamon nehéz acélláncot…
oly könnyűnek tűnt , nem fájt, hogy bőröm tőle sorjás’
feléd indult tőlem minden kis mosolygás…
maradtam volna még…
de a kék lehalványult az égről,
puha parazsak hulltak a csillagok szeméből…
fotó: saját
Legutóbbi módosítás: 2010.01.17. @ 08:57 :: Ruder Jana
