Serfőző Attila Szerző
Vezetéknév
Serfőző
Keresztnév
Attila
Ország
Hungary
Vezetéknév
Serfőző
Keresztnév
Attila
Vezetéknév
Serfőző
Keresztnév
Attila
Vezetéknév
Serfőző
Keresztnév
Attila
20 óra 1 Komment

 

A csönd lába a korláton himbálódzik,

 még mocorog a játék és a gyűrt papír,

holnapra már a füzeted is betelik,

de most elnyúlt rajta a toll és a radír.

 

Anya finom főztje a hűtőben kuksol,

Apa sem egyenget már több görbe szeget,

a Hold sarlója végleg haza bandukol,

zsákjába szedi az álom a gyerekeket.

5 nap 1 Komment

 

Fazekas Micuról bármit el lehetett mondani, csak azt nem, hogy jóképű. Szalmaboglyára emlékeztető hajával már a szülei sem tudtak mit kezdeni, és most harmincéves korára végképp megállapítható, hogy születésétől idáig egyik frizuradivattal sem találták telibe az elkeseredett fürtöket. Mivel meglehetős hanyag hozzáállással vette ki a részét a teste karbantartásából, elpetyhüdt úgy kívül, mint belül. Jövőképe megfeslett, jobban mondva soha nem is volt. A gimi befejezése után nagy nehezen kapott állást, újságárusként reggeltől késő délutánig keccsöl a város pályaudvarán.  Jelentéktelen fizimiskáját sokan ismerik, mint a templom tornyát, a főutat szegélyező fasort vagy, mint a parkban ásítozó padokat. A fején illetlenkedő rőzserakás egy pillanatra kibillenti az utazók egyik-másikát a megszokottságban ringatózó gondola-magányukból, de miután a friss hírek birtokosaivá váltak, a kiszolgálójuk végérvényesen tárgyiasul.

Micu, mint a földbolygón élők többsége, vágyott a szeretetre. Naphosszat ábrándozott a vele átellenben tüsténkedő pénztáros hölgyről. Néha mintha össze is akadt volna a tekintetük, vagy lehet csak ő látta úgy? Mimi hat hónapja dolgozik a vasútnál, egy részeges krampácsoló jóvoltából, a nevét már Micu is megtudta. Még a nevük is összecseng, vajon véletlen ez? A sors mit tervez kettőjükkel – morfondírozott a hősszerelmes, de a bátorság elhagyta mikor arra gondolt, hogy meg kellene a lányt szólítani.

Már-már egymáshoz közeledett a vágy és a tett, egy arasznyi kellett volna még… A Covid 19 elrebbentette az ijedt lepkékből tákolt  álmokat.

A sors nagy spíler. Végletekig kivár, és mikor már a körmök tövig lettek rágva nagyvonalúan ajándékot oszt.

A főnök jó üzleti érzéktől vezérelve kihasználta a vírusjárványt, az újságos pavilonjában különféle maszkokat is kínált az utazóközönségnek. A szigorítások egyre nőttek, már az utcákon is kötelezővé vált a védőmaszk viselése.

Miután a reggeli roham lement, Micu arra lett figyelmes, hogy az imádottján maszk helyett egy megfakult babos kendő dísztelenkedett. Lesz, ami lesz, belevág. A csarnok üresnek tűnt, amíg a pénztárablakhoz ért.  Átnyújtotta Miminek a gondosan csomagolt maszkot, és nyomban a helyére inalt.

Megtört a jég. Reggelente integetés, napközben többszöri összekacsintás, majd  nemsokára mozilátogatás, persze szigorúan csakis maszkban. Bensőségessé vált a kapcsolatuk, Micu otthon elkezdett edzegetni, és a saját higiéniájára is egyre több figyelmet fordított, ugyanis a piperepolcát kiegészítette a legújabb szájápoló készlettel.

És eljött a nap. Az udvarlás bőven megvolt, ideje a testiség rejtelmes birodalmába is utat törni. Pandémia ide, pandémia oda, a vágyakra nem lehet zabolát lökni. Sisteregtek mindketten, szemük előtt a beteljesedés pillanata lebegett.

A randevúra Micu garzonja lett kijelölve. Háromszor mosott fogat és egymásután kétszer is megborotválkozott. Illatozott, mint egy olcsó parfüméria, és a haját is feltüskézte, nem is állt annyira rosszul. Percenként az órát és a tükörben saját magát fixírozta, felajzott volt, mint egy holsteini tenyészbika.

Megszólalt a csengő, s az ajtóban állt ő, aki most a világot jelentette és hozta el az otthonába.

Mimi a táskájában kotorászott néhány másodpercet, majd hideg nyugalommal az asztal sarkára tett két egymás utáni negatív tesztet…

 

 

 

 

 

2 hét 5 komment

 

Késő van, még felszisszen a horizont,

hogy a Nap telesírt fényének intse

 égtől-földig égő szomjamat.

S miután elvonul a füstölgő zápor,

  fakóra festem a rossz csillagokat.

*

Az est csendre szólít,

puha, mély hallgatásra,

álomba csobban a zaj-zene…

1 hét 9 komment

Kedves Toronylakók!

 

Jó hírt hozok, tehát helyezzétek magatokat kényelembe és nyissátok meg a tudatotokat!

Hosszas egyeztetések után dőlt el, hogy a soron következő Torony-találkozónk 2020.09.12.-én lesz Debrecenben.

Mivel a házam szép nagy kerttel van megáldva, ehhez a nagyszerű eseményhez felajánlom a területet némi bográcsozással megspékelve.

A Verő-díj is itt kerül majd átadásra.

Kérem, aki részt tud venni e jeles eseményen, valamilyen formában adja tudtomra!

A mielőbbi viszontlátásra

Attila

 

Figyelem! Itt a szeretett táblázatunk! Folyamatosa frissítjük!

sorszám
Szerző

Előadó

1.
Serfőző Attila
Iram
Serfőző Attila

2.
 Nagy Horváth  Ilona

3.
Rózsa Ibolya

4
Kőműves Klára
Bontogató
Bereczki Gizella

5.
Radnó György

6.
Csillag Endre

7.
Bereczki Gizella

8.
Thamássy Nagy Géza
Csak neked gyónok,  Uram!
Bereczki Gizella

9.
Kovács Ági

10.
Szulimán Eleonóra

11.
 M. Fehérvári Judit

12.
Thököly Vajk

13.
Jelena Jefimova (Verő Léna)

14.
Bátai Tibor
Elvirágzott
Bátai Tibor

15.
B. Mester Éva
Sirály
B.Mester Éva

16.
Péter Erika
Gyerekzet
Péter Erika

17.
Horváth István
Látogatás
Horváth István

18
Lente- Tóth Zita Emese

19
P. Tóth Irén

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

 

2 hónap 4 komment

 

Mindenestől zártalak magamba,

hogy aztán úgy folyj bennem,

mint  sejtelem az álmok mögött.

Jusson nélkülem neked én,

 a július tűzén állj ellen,

majd az összes szellem

hozzád idomul!

Könnyű ujjammal érintelek,

míg felszikkad a jelenbe hitt való,

szétgurított elemek vagyunk,

én a lábadozás, te a szó.

2 hónap 5 komment

 

A megtett út biztos,

vajon hol döntenek hossza felől,

te maradsz hátul én leszek legelöl (!?)

Csöndet szippant a dallam,

hatvan sóhajtásra készül,

egymásba simul a volt

és maradsz te

legbelül.

Ha múlik, hadd múljon,

 a gitárhúr is fárad a bundokon,

voltam, vagyok, leszek,

párnám alá gyűjtöm az emlékeket,

mind halványra zománcozott,

 mint a kéket festő ég,

havonta vissza-visszabontom,

s így nem veszti színét.

Egy hete pergetem az éveket előre,

majd hátra,

s rájöttem, a színemnek

van fonákja.

Hallom, amint a csönd rám kacag,

látom, ahogy lelkekbe szúr

a horizonton delelő Nap.

A falánkság tüzét is érzem bőrömön,

ám, ha okos szavaddal állod el utam,

megköszönöm.

Lehet,

csak égre mázolt komédia ez itt,

tiporjuk a színpadot,

megeshet,

a rendező és a színész is én vagyok.

3 hónap 2 komment

 

Égj a lelkekben,

parazsad fusson a négy égtáj felé!

Hol csöndes magányába szunnyad az elme,

valaki hátán cipelte

 az álmokat.

Rőzsére rőzse, rönkre rönk,

meleg és a fény

csak-csak beköszönt.

3 hónap 3 komment

 

Chopin esőcseppjeit hallottam

át a fellegeken,

kanyargós reménybe fúlt,  majd szertefolyt

bennem a félelem, hogy

részedként fosztott lettem

a rozsdállt tükrök előtt.

 

Öledbe fészkelt a szomorú fény,

 a néma harmónia belém,

ázott lelkek cikáznak a csillagokon

te vagy a sereg én vagyok a Rubicon.

4 hónap 2 komment

 

Sűrű januári reggelre kelt a falu apraja-nagyja, ugyanis az éjjeli havazás teljesen elzárta e néhány tucat lelket számláló települést a külvilágtól. A dadri Szabó nyomban felvetette, hogy a negyven kilométerre fekvő megyeszékhelyen állomásozó katonaságot kellene alarmíroztatni, épp’ ma szándékozik cipőt venni a városban, s egyúttal a bakák be is szállítanák.  A kora reggel fennlévők, azok, akik a jobb, mint otthonra keresztelt hangulatbillegetőben tett látogatásuk révén már egy-két poháron túl voltak, ingyenes pálinka-apanázsról kezdtek suttogni, amit majd a kormány a vészhelyzet elmúltával busásan megtérít a helyi csehónak.  Az anyák a lurkóikért aggódtak a suli kimaradása okán, hiszen az iskolabusznak semmi esélye nem lett volna a településre jutni, így a jól ismert sofőr bácsi idejében ide is telefonált, hogy ma semmiképp ne számítsanak rá.  A nyugdíjasokat a posta és a gyógyszerkiszállítás korlátoztatása rémisztette halálra, mert hát mondjuk ki, egy bizonyos koron túl az élet fontos elemévé válik a fentebb említett két intézmény.

Tehát megállapíthatjuk, kedves olvasóm, hogy a helység fölött úrrá lett a kétségbeesés.  Még azok is szorongtak a lelkük legmélyén, akik évek óta nem hagyták el a szeretett kis fészküket.  Tipikus emberi tulajdonság; mihelyst a sors fintora miatt nem utazhatsz, nyomban kóborolni támad kedved.

Az élesebb szeműeknek már korábban feltűnt, hogy a templom előtt összeverbuválódottak közül egy igen szemrevaló teremtés hiányzik. Hajni a fővárosból csöppent ide, eleinte barátkozóra vette a figurát, ám a vidéki népek bizalmatlanok, megtartják azt a bizonyos távolságot, így az igencsak szimpatikusnak tűnő hölggyel szemben is.  A talpraesett asszonyság fillérekért újíttatott fel egy takaros parasztházat, s még azt is ki lehet jelenteni, hogy mutatósabb lett az otthon, mint a gacsos Pék Sanyi rezidenciája, aki mellesleg a környék földjei fölött basáskodik.  Kosárral jár-kel a kispiacon, sportol, biciklizik, s olykor-olykor bevágódik a nem túl hivalkodó autójába és eltűnik két-három napra. Pletykálják, mivel állásáról nem tudni, bizonyára egy igen gazdag mókus tartja el, annak ellenére suttogják ezt, hogy senki idegent nem láttak még ez idáig a környezetében. A rossz nyelvek tudni vélik azt is, hogy valami kacifántos pénzügyi labirintusba keveredett a rejtélyekkel áldott és vert fővárosban, s míg az ügy el nem csendesedik, itt meghúzza magát.

Nos, Hajni hiányzott a kottasorból. Hiányzott a rá igen erősen féltékeny asszonynépnek, hiányzott a tokától-bokáig munkásruhába bújt svájcisapkásoknak és még az élemedettebb korúaknak is, merthogy annyira lélek-csiklandoztató egy ilyen takaros hölgyeményről különböző legendákat szőni.

A katarzis most elmarad, vagy mégsem?

A rosszalló susmogást egy rövidke autókürt a valóra ébresztette. A hiányolt hölgy gurult a meglepett gyülekezet mellé. Hajni kipattant a volán mögül, egy vidám jó reggelt kurjantva már nyitotta is a jármű csomagterét. Gyakorlott mozdulattal két zsúrasztal került elő, s mire a hüledezők eszmélni kezdtek, már forró teától és számos szendvicstől rogyadoztak az alkalmi kínálók. Varázsütésre lágyult meg a bagázs, a menyecskei gesztus a legcsontosabb lelkületűt is megpuhította. Gondolt az érzékenyebb egyénekre is, kiket a forró tea már nem, de egy emberes pálinkával töltött kupica csak-csak tán felmelegít.

Oldódott a test és a lélek, már a kényszerű karantén sem számított annyira. Végre megtudták a súlyos titkot, ami eddig a falut így vagy úgy, de nyomasztotta. Ő volt az ügyész egy évekkel ezelőtt elhíresült bűnténynél. A bűnözők esküt tettek, hogy bosszút állnak rajta, mivel a vádat olyan erős alapokra helyezte, hogy képtelenség volt kikezdeni.  Önszántából száműzte ide magát, nem kért hatósági védelmet.  Nem adta fel a szakmáját, mivel számára a jog a mindenek-előtti, távoktat, és a jogi tanácsadói státuszából is egész szépen szaporodnak a bankszámlájára érkező összegek.

Hajnit egy csendesebb pillanatban Rozsos Janó félrevonta, s néhány alap információt tudakolt meg a megfenyegetők kilétéről. Janó egy klasszikus nehézfiú, aki már a koránál fogva is úgy döntött, hogy végérvényesen visszavonul.  Ismeri az ország összes fegyintézetét. Szerteágazó kapcsolatai vannak úgy bent, mit kint a civil életben.  Néhány alkalommal vendégeskedett itt-ott, súlyos és súlytalanabb testi sértések és egyéb vagyon elleni dolgok miatt.

Másnap az időjárás olvadóra vette, s a hókotrók is hozzájuk értek.  A gyerekek nagy bánatára a sulibusz időben kiállt, és a nyugdíjjal a vérnyomást kordában tartó pirula is házhoz jött.  A piacon barátságosabb lett Hajnihoz az összes kofa, s mit ad az Isten, a település férfiakból álló járőrszolgálata egyre sűrűbben járőrözött az ő utcájában.  Ennek első kárvallottja Hajni barátja lett, aki miatt korábban el-eltűnt. Mivel családiassá vált a helyzet, úgy döntöttek inkább, itt, nála legyen a találkozás, semmint a zajos városban.  Csupán egy laza földre teperéssel úszta meg a bejelentkezés nélküli látogatást.  Később koccintott a testőrökkel, s megköszönte, hogy a szerelmére ilyen aktívan ügyelnek.

 

Néhány hét elteltével Janó csengetett be. Húzódzkodott, hogy nem is akar alkalmatlankodni, csupán egy kockás papírra írt sor miatt zavarkodik, amin ez állt: Janókám, a kérésednek eleget tettünk, mind megszelídült.

 

 

 

 

4 hónap 2 komment

 

Mégis aranyra bomlott a lét fátyla,

egy világmindenségen át,

elszárnyalt a messzi csillagokba,

de itt hagyta fájó lábnyomát.

Kürtjébe fú a szívben zubogó vér,

 zokog testvéréért a sok-millió testvér.

Serfőző Attila Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.
Minden regisztrált olvasó csoportja, egy várószoba a szerzők közé, a naplóba írtak után szavazhatók be a szerzői státuszba és egyúttal ...
Lektorok csoportja
Minden szerző, aki önállóan is beengedheti a saját beküldött írását, de kérheti a javítást is!