Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Auguste Rodin
H.Pulai Éva, 2012. november 12., hétfő, 08:53

„A gipszöntvény nem annyira természetes, mint a szobrom; én jobban megőrzöm emlékezetemben a 'pózt'; mint maga a modell, s ezen felül belső életet is adok neki." (A. Rodin)

Auguste Rodin (teljes nevén François-Auguste-René Rodin) (Párizs, 1840. november 12.Meudon (Île-de-France), 1917. november 17.) francia szobrászművész.

 

Nagyon szeretem Rodin bronz szobrait!

 

Jó, jó nem fordulok el a kőbe vésett gyönyörűségeitől sem… Hiszen ki tudná nem észrevenni a női test csodálatos szépségét a La Danaide címő szobron?

A kő puha hússá válását a csípőnél, és az egész gömbölyödött háton... Ahogy a csigolya finoman átsejlik a bőrön keresztül a nyak ívénél. Pompázatos!

 

 

Nagy László versében kérdezi: „S dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist?”

Rodin kőbe faragott két gyönyörő kézből állít katedrálist, ami elmondja mindazt, amiről oldalakat lehetne írni. De legjobb csak nézni, és érezni a gondolatokat, amik jönnek, megállíthatatlanul. És nem is kérdés már, hogy ki viszi át a szerelemet…

 

 

De a bronzszobrok!

Nekem azok a minden…

Összes sejtemmel látom, érzem a kezek agyagban dolgozását: mozdulatuk, nyomuk ott marad a műben.

 

 

Látása, gondolatai az ujjbegyeiben van… Érzem, ahogy tenyerébe fogja a mintázandó agyagot, hüvelykujjával lehúzza a kis nem odaillő darabot, s már feszül is  a homlokon a bőr, és kisimul ahogy kell, a ráncos arc pofacsontján is.  És már mintha nem is agyaggal dolgozna, hanem hússal, csonttal, és bőrrel, ami ha ráncos, akkor ráncos, ha az inak már fáradtan, szálkásan feszülnek, nem kendőzi el halandóságunk, múlandóságunk tényét.. Az élet is így formálja testünket. ő csak megmutatja: lám, nézd csak! Én hallhatatlanná teszlek, még ha nem is vagy tökéletes szépség.

 

Nálam Rodin ül ott fent, azon a képzeletbeli trónon…

Pulai Éva

 

 

 

 

1840-ben született egy rendőrtiszt gyerekeként. 14 évesen iratkozott be a Ecole Spéciale de Dessin et de Mathématiques nevű iskolába, a "Petite Ecole"-ba, miután három alkalommal elutasították a Ecole des Beaux-Arts-ból, a "Grand Ecole"-ból. Érettségi után, 1857-ben díszítő szobrászként kezd el dolgozni a műfaj koronázatlan királya Albert-Ernest Carrier-Belleuse mellett.

22 éves, amikor meghal testvére, Marie. Fájdalmában és elkeseredettségében beáll a "Peres du Saint-Sacrement" nevű szerzetesrendbe. Itt a rendfőnök hamar felismeri a fiatalember tehetségét, és biztatja a folytatásra.

1863-ban megmintázta a rend megalapítójának, Eymard atyának a mellszobrát, ez volt Rodin első szobra.

 

 

Visszatér a világi életbe.

 

1864-ben megismerkedik egy Rose Beuret nevű varrónővel, aki élete végéig társa és számos művének modellje lesz. Még ebben az évben megpróbálja kiállíttatni a Törött orrú férfi címő alkotását a hírneves Párizsi Szalonban. Kérését azonban egyelőre elutasítják, s a művet csak jóval később állítják ki - Egy római portréja címmel.

A francia-porosz háború (1870-71) után Rodin követi mesterét, Carrier-Belleuse-t Brüsszelbe, ám heves viták után elválnak útjaik. A következő 5 évben egyedül alkot a belga városban, ahol sorra kapja a megbízatásokat.

 

1875-ben Olaszországba, Firenzébe és Rómába utazik, hogy "megfejtse Michelangelo titkát". Az olasz művész alkotásai óriási hatással vannak rá: ekkor határozza el végleg, hogy szakít az akadémiai szobrászat dogmáival és saját művészi útját fogja járni. Gótikus katedrálisokat tanulmányozza, majd Párizsba megy.

 

 

Végre1877-ben bemutatkozhat a Párizsi Szalonban, első jelentős alkotásával. 1875-ben mintázta meg, egy bronzba öntött fiatal férfialakot, az Érckorszak címűt. Ebben rendkivüli részletgazdagsággal ábrázolta a nyújtózkodó férfi figuráját, nagyszerű, feszes mozdulatával az ember öntudatra ébredését sűríti egyetlen, kifejező, művészi pillanatba. Itt azonnal a támadások kereszttüzébe kerül. A kritikusok azzal vádolják, hogy csupán egy élő emberi alakot másolt le. Mások viszont - ahogy ez ilyenkor lenni szokott - azonnal elkötelezett rajongóivá válnak, s elámulva valósághű ábrázolásmódján kikiáltják a képzőművészet legnagyobb csillagának

 

Keresztelő Szent János c. szobra 1879-ben született, először egy meztelen férfitorzót (Lépő ember) készített e szoborhoz előtanulmányképpen, melyen expresszív erővel hangsúlyozta a test gazdagon kidolgozott izommozgásait. Ettől kezdve nagy számban készítette a mellszobrokat, az emlékműveket.

 

 

 

1880-ban Rodin megkapja első komolyabb megbizatását: készítsen egy bronzkaput az épülű művészeti múzeum számára. A szerződés szerint 1884-ben be kellett volna fejeznie a művet, a Pokol Kapuja azonban soha nem készül el. Mégis döntő jelentőségű Rodin életében: haláláig dolgozik rajta, számos művének témáját merítve belőle.

Valójában Dante Isteni színjáték (La Divina Commedia) című alkotása nyomán a Pokol c. könyv ihlette Rodint. Számos kompozíciót külön előre megalkotott a Pokol kapujához, ezek voltak: Ádám, A gondolkodó, A három árny, 1880-ban készült el velük. Éva c. szobrát 1881-ben alkotta ugyancsak a Pokol kapujához, amely ma a Rodin Múzeum udvarán látható.

 

 

 

Nagy kompozíciója a hat alakból álló A calais-i polgárok c. szoborcsoport, majd Balzac és Victor Hugo emlékműve. Nagy huzavona volt a calais-i polgárok körül, Calais város vezetése méltatlannak találta városához Rodin szoborcsoportját, végül csak ráálltak a szoborcsoport befogadására, s egyre inkább ez a legnagyobb büszkeségük. A hatalmas erőt sugárzó Balzac szobrot nagy tiltakozással utasította el a francia írók szövetsége, majd csak 1939-ben kerülhetett méltó helyére. Ma Párizs egyik büszkesége a Balzac szobor, amellyel nemcsak a Rodin Múzeumnál, hanem a Raspail és Montparnasse sugárutak kereszteződésénél is találkozhatunk, a Montparnasse negyedben.

 

 

Ahogy növekszik művészi hírneve, úgy lesz egyre zűrzavarosabb a magánélete. Számos kis kaland után 1883 körül megismerkedik Camille Claudellel, aki előbb tanítványa, majd szeretője lesz. Viharosan romantikus szerelmük alatt Camille a legfőbb múzsa ( ebből a szenvedélyes korszakból származik Rodin mestermunkája A csók is). A tehetséges szobrásznő jó tanítványnak bizonyul, állítólag közreműködik jó néhány Rodin-mű elkészítésében is. A botrányoktól hangos kapcsolat 1892-ben meglazul. Camille úgy érzi, Rodin emberileg és művészileg is tönkretette. Egyre inkább belelovallja magát a cserbenhagyott szerető, művésztárs szerepébe. Egy darabig ugyan még kiállít, ám fokozatosan visszavonul a világtól, s 1898-ban végleg beleőrül a szakításba. 1914-től egy idegszanatóriumban éli le hátralévő, közel három évtizedét.

 

Camille Claudell

 

Ezalatt Rodin csillaga tovább emelkedik, számos emlékezetes alkotás született keze nyomán, Paolo és Francesca 1886-ban, A fájdalom 1887-ben, majd az Örök tavasz, és a Danaida. Az Örök tavaszból az életöröm sugárzik és az optimizmus, a Danaidában a végzet által letaglózott mitológiai hősnőt ábrázolja, ebbe az ábrázolásba Rodin belekomponálta a megműveletlen anyagot is, ezáltal felerősítette a fájdalom és a vereség hatását.

 

1900-ban rendezte műveiből első gyűjteményes kiállítását, melyen 168 alkotással szerepelt. Ekkor már alkotásaival dicsősége csúcspontjára jutott. Utolsó éveiben írásban is rögzítette gondolatait a gótikus középkori katedrálisokról, s egyes művészetelméleti kérdésekről. Ez utóbbi kapcsán kifejti például szerinte hogyan kell ábrázolni a mozgást:

 

"A mozgás átmenet egyik testhelyzetből a másikba, az alakoknak nem szabad valamilyen merev tartásban megrekedniök. A gipszöntvény nem annyira természetes, mint a szobrom; én jobban megőrzöm emlékezetemben a 'pózt'; mint maga a modell, s ezen felül belső életet is adok neki."[1]

 

 

1889-ben felkérik, hogy készítse el Victor Hugo emlékszobrát. A tervek azonban túl merészre sikeredtek: Rodin a nagy írót meztelenül ábrázolta volna múzsái körében. A megbízást visszavonták, Rodin a szobrot nem is fejezte be. Ennek ellenére az 1890-es években már ünnepelt művész, sorban nyitja meg kiállításait világszerte, sőt újabb megtisztelés éri: elkészítheti Honore de Balzac szobrát. Nagy sorozattal, önálló pavilonnal jelentkezik az 1900-as párizsi világkiállításon, egyetemek fogadják díszdoktorukká.

 

Élete végén 1916-ban teljes vagyonát a francia államnak adományozza azzal a kikötéssel, hogy létesítsenek állandó múzeumot műveinek. A Rodin Múzeum végül abban a házban kapott helyet, melyet 1906 óta bérelt a művész.

 

1917-ben feleségül veszi a botrányok ellenére mellette mindvégig kitartó, évtizedek óta hű társát Rose Beuret-t, aki három héttel később meghal. Rodin 10 hónapra rá követi Rose-t.

 

 

„A halála utáni napon Németország, bár hadi állapotban volt Franciaországgal, kinyilvánította: „Jól lehet Auguste Rodin, a franciák legnagyobb szobrásza egyben Németországé is, akár Shakespeare és Michelangelo.”

Hat nappal a halála után ősi ellensége a Francia Akadémia, hallhatatlanjai sorába választotta.”

(Részlet David Weiss: Meztelenül jöttem című könyvéből.)

 

 

 

Műveibűl pár, amit meg kell említeni:

 

Érckorszak (L'Âge d'airain (Musée d'Orsay),( berlini, budapesti példányainál: "Bronzkor") (1875) Kép: Bp. Szépművészeti M.)

Keresztelő Szent János (Saint Jean Baptiste) (1879 (Musée d'Orsay)

A gondolkodó (Le Penseur) (1880) ( Rodin Múzeum, Másolatok sok városban)(Kép)

Ádám (Adam) (1880) (Rodin Múzeum)

A három árny (1880) (Rodin Múzeum)

Éva (Ève) (1881) (Rodin Múzeum)

A katedrális (La Cathédrale) (Rodin Múzeum)(Kép)

Danaida (1885) (Rodin Múzeum)

A csók (Le Baiser) (1886) (Rodin Múzeum)

Paolo és Francesca (1886) (Rodin Múzeum)

A fájdalom (1887)

A calais-i polgárok (Bourgeois de Calais) (1898) (Calais városában köztéri szobor)

Balzac emlékműve (1898) (Rodin Múzeum)

Victor Hugo emlékműve (1899)

Ugolino (Ugolin et ses enfants) (1901-04)

Pokol kapuja (La Porte de l'enfer) (1913) (Rodin Múzeum)

Örök Tavasz (Le printems éternel: Rodin Múzeum)( Bp. Szépművészeti M.: Kép)

Az érett kor (L'âge mûr)

Danaida (La Danaïde) (Rodin Múzeum)

A művészet (L'art)

Illusztrálta de Baudelaire Romlás virágai (Fleurs du Mal) c. gyűjteményes kötetét és d'Octave Mirbeau Szenvedések kertje (Le Jardin des supplices) c. regényét a Gallimard Kiadó számára 1899-ben.

 

Jegyzetek

[1] ^ A rokokótól 1900-ig i.m. 266. o.

 

Küls? hivatkozások

 

(franciául) Rodin Múzeum (Musée Rodin), Párizs

(angolul) Rodin Múzeum (Rodin Museum), Philadelphia

(angolul) Rodin-Web.org: Életrajz, fotók, könyvek, Rodin rendezvények. 220 nyilvános gyűjtemény a helyek megjelölésével.

(franciául) (angolul) Victor Hugo Rodin szemszögéből, Besançon

(angolul) Rodin művészeti enciklopédia

(franciául)

 

A párizsi Rodin Múzeumban tehettek egy virtuális túrát

Linkgyűjtemény életéről, műveiről

Rodin az Encyclopaedia Britannica-ban

Rodin-műveket kiállító múzeumok

 

 

Források és irodalom

 

Auguste Rodin: L'Art ; entretiens réunis par Paul Gsell. [1997], c 1911. ISBN 2246192463

A művészet története. (Historia del'arte. Magy. vált. főszerk. Aradi Nóra. 8.) [köt.] A rokokótól 1900-ig. ([Közrem.] Gellér Katalin). Budapest : Corvina, 1989. 300 o. ISBN 9631328155 Auguste Rodin l. 264-267. o.

Művészeti lexikon. 3. kiad. 4. köt. Budapest : Akadémiai, 1981-1984. ISBN 9630523647

Művészlexikon Szerk.(4. k. – 1994. Bp. Corvina K. – ISBN 963 13 3967 X

Encyclopedia Britannica Hungarica CD-ver. 2005

 

wikipedia.org

vic.mkm.sulinet.hu

lunettesrouges.blog.lemonde.fr

www.cantorfoundation.org/Rodin

 



Olvasva: 11094 alkalommal