Az én nevem doktor Hektor,
Farkas voltam biz én egykor.
Kebelén a horda horda,
Vonítottam telő Holdra.
S ahogy telnek ezredévek,
Változik a kutyaének.
Etológia a szakmám,
Tanulmányozom a gazdám.
S ahogy telnek ezredévek,
Változik a kutyaének.
Ámbár ember, örv az érve,
Tán átveszi hazaérve.
Tudom jól, a szimat számít,
Rám is lehet bízni bármit.
S ahogy telnek ezredévek,
Változik a kutyaének.
Fent kering a Lajka lelke,
Halálát az űrben lelte.
S ahogy telnek ezredévek,
Változik a kutyaének.
Rám bízva a birka burka,
Nem jár érte májas hurka.
Szerelmem egy szőke szuka,
Nincs rá időm, sok a munka.
S ahogy telnek ezredévek,
Változik a kutyaének.
Postás-pestis lábról lever,
Mikor fűben haver hever.
S ahogy telnek ezredévek,
Változik a kutyaének.
Valós: velős-csontom csentem,
Nincs okom, hogy mancsom mentsem.
Büntetésem párzó póráz,
Szuka-szűke s durván szól rám.
A csont helyett ő gumit rág,
Hová lettél kutyavilág!?
S ahogy telnek ezredévek,
Változik a kutyaének.
Konok kanok csúnya csínye,
Gazdik szemét, orrát csípte.
Értük jött egy pucér pecér,
A bőrük is sokat megér.
S ahogy telnek ezredévek,
Változik a kutyaének.
Falon függ a kutya bőre,
Bár lehetne csésze csősze.
S ahogy telnek ezredévek,
Változik a kutyaének.
Finom bőröm dobra dobta,
Dalt csal belőlem a kotta.
Ha megsimít tányér-tenyér,
Az egy velős-csonttal felér.
S ahogy telnek ezredévek,
Változik a kutyaének.
Hogyha neki kezdek ásni,
Nem elárul Macska-Fáni?!
S ahogy telnek ezredévek,
Változik a kutyaének.
Nem is nemes, de nemesít,
Karakterem sokat veszít,
Előbb öleb, később véreb,
Megtámadom saját vérem.
S ahogy telnek ezredévek,
Változik a kutyaének.
Ami rossz, az mind rám hajaz,
Csak legyintek, hisz nem baj az.
S ahogy telnek ezredévek,
Változik a kutyaének.
A rám ragadt ösztön gyilkos,
Számomra ez nagyon kínos.
Pénzimádat, ember-harag,
A saját képére farag.
S ahogy telnek ezredévek,
Változik a kutyaének.
Sarat dobálsz, rád is freccsen,
Rúghatsz, kaphatsz gólt a meccsen.
S ahogy telnek ezredévek,
Változik a kutyaének.
Tevőleges, tehát tehet,
Velem eteti meg a telet.
Teli tála, meg a kassza,
Ember embernek farkasa.
S ahogy telnek ezredévek,
Változik a kutyaének.
Csal a csele, kecse kacsa,
Nem egyéb, mint busa basa.
S ahogy telnek ezredévek,
Változik a kutyaének.
Hűség-óság divatjamúlt,
Falkaszellem rég elavult,
Eget ugat vagy fél itten,
Falkájában pénz az Isten.
Régi törvény: az a nyerő,
Aki mellett ott az erő.
S ahogy telnek ezredévek,
Változik a kutyaének.
Buta betűk, szónak szőnek,
Kutyafiai jövőnek,
Nekik szolgál majd az ember,
Lázadozni sohasem mer.
Elsüllyed a pocsolyába,
Kutya sem ugat utána.
S ahogy telnek ezredévek,
Ekként szól a kutyaének.
Legutóbbi módosítás: 2019.12.08. @ 15:52 :: Csillag Endre
