Tomas Tranströmer:
A fa és a levegőég
Kinn a záporban, nedves szürkeségben
egy fa caplat fel-alá, mellettünk elrohan.
Dolga van: az esőből életet habzsol magába,
akár gyümölcsöst dézsmáló rigó.
S amint eláll a zápor, megtorpan ő is.
Tiszta éjjeleken ott látod, vár türelmesen,
emberformán lesi a csodát,
amint a hópelyhek kibontják az égen szárnyukat.
.
(Lackfi János fordítása)
Svéd költő kapta az idei irodalmi Nobel-díjat. A díjátadást megelőző napokban a várományosok között felmerült Nádas Péter neve is.
Tomas Tranströmer kapta a 2011-es irodalmi Nobel-díjat. A bizottság döntését azzal indokolta, hogy tömör, letisztult képeivel új módon közelíti meg a valóságot. Költő legutóbb 15 évvel ezelőtt, kapott irodalmi Nobel-díjat, akkor Wislawa Szymborska lengyel költőnő kapta az elismerést.
Stockholmi irodalmi körök korábban úgy vélték, hogy az idei esztendő nagy esélyese egy szíriai költő Adonis valódi nevén Ali Ahmad Szaid Eszber lehet, aki júliusban elnyerte el a neves Goethe-díjat.
A szóbeszédben olyan nevek is felmerülnek, mint Nádas Péter, a kenyai Ngugi wa ThiongÍo, a szomáliai Nuruddin Farah, a koreai Ko Un, a japán Murakami Haruki, az indiai Vidzsajdan Detha, az izraeli Ámosz Oz, valamint az amerikai Joyce Carol Oates, Philip Roth és Cormac McCarthy – írja az AFP.
A rangos kitüntetéssel minden kategóriában 10 millió svéd koronás (316 millió forint) csekk jár.
Tomas Tranströmer:
Az elfelejtett kapitány
Sok körülöttünk az árny. Mentem hazafelé
a szeptemberi éjszakában, mikor Y.
negyven év után kilépett a sírjából,
s mellém szegődött.
Először egészen üres volt, egyetlen név volt
csupán, de gondolatai
az időnél gyorsabbak voltak,
utolértek bennünket.
Belenéztem két szeme távcsövébe,
s a háború tengerére láttam.
Utolsó hajója alánk
materializálódott lassan.
Előttünk s mögöttünk
az atlanti konvoj hajói,
a túlélők, akiket az emlékezete megőrzött
(számunkra láthatatlanul).
Álmatlan éjszakák váltogatták egymást,
róla lemondtak – Az impregnált kabát alatti
úszómellény sem tehetett csodát.
Sosem ért haza.
Egy cardiffi kórház ágyán vérzett el
valami belső sírásban.
Feküdt,
horizonttá válhatott végre.
Isten veletek, tizenegy csomós konvojok!
Isten veled, 1940! A világtörténelem itt véget ér.
A bombázók függve maradnak az égen.
A hangafüves puszták virágoznak.
Egy század eleji fényképen tengerpart látszik,
s áll hat matrózruhás fiú,
karjukban kicsiny vitorlás hajó.
Micsoda komoly arcok!
Néhányuk nemcsak kedvét, halálát is
lelte a hajójában. S holtakról írni
kicsit most olyan, mint az a játék ott, a parton,
a készülő vihar előszelében.
(Tőzsér Árpád fordítása)
Tomas Tranströmer (Stockholm, 1931. április 15.) svéd író, költő, műfordító.
A stockholmi Södra Középiskolában tanult, majd 1956-ban pszichológia szakot végzett a Stockholmi Egyetemen. 13 éves korában kezdett írni, első verseskötete, a 17 dikter (17 vers) 1954-ben jelent meg. Teljes költészeti termése 1997-ben látott napvilágot angolul New Collected Poems címmel, Robert Fulton fordításában. A Den stora gåtan (A nagy rejtély) megjelenése után a Fulton-féle kötet ezzel kiegészítve újra megjelent The Great Enigma: New Collected Poems címmel 2006-ban. Tranströmer 1993-ban tette közzé rövid önéletrajzát Minnena ser mig (Az emlékek látnak) címmel.
Költőtársai – különösen az átpolitizált 1970-es években – azzal vádolták, hogy hátat fordít a mesterség forradalmi hagyományának, s verseiben és regényeiben nem foglalkozik politikai kérdésekkel. Életműve azonban használja és továbbfejleszti a 20. századi költészet modernista, expresszionista/szürrealista nyelvezetét. A hétköznapi életből és a természetből vett tiszta, látszólag egyszerű képei mély bepillantást engednek az emberi lélek egyetemes aspektusaiba.
Tranströmer és amerikai költő barátja, Robert Bly levelezése az Air Mail című kötetben olvasható.
1990-ben agyvérzés érte, azóta nehezen beszél, de továbbra is alkot. Többször is említették az irodalmi Nobel-díj várományosai között, sokan a legnagyobb svéd költők egyikének tekintik. Elnyerte többet között a Bonnier költészeti díjat, a Neustadt Nemzetközi Irodalmi Díjat, az Oevralids-díjat, a német Petrach-díjat, az Északi Tanács Irodalmi Díját, a Strugai Költészeti Estek Aranykoszorúját és az International Poetry Forum svéd díját. Verseit több mint 50 nyelvre fordították le, angol fordítói többek között Robert Bly, Robin Fulton és Samuel Charters. A legjelentősebb európai haikuköltők között tartják számon.
2007-ben megkapta a kanadai Griffin Trust for Excellence in Poetry életműdíját.
Agyvérzése előtt Tranströmer elismert pszichológus is volt, dolgozott javítóintézetekben, börtönökben, foglalkozott fogyatékosokkal, kábítószerfüggőkkel. Kiváló zongorista, fél kézzel agyvérzése óta is gyakorol.
Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Nemes Nagy Ágnes, Weöres Sándor, Pilinszky János, Tandori Dezső verseit fordította svédre, Thinsz Gézával együttműködve. 2001-ben a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál vendége volt, 2009-ben részt vett a Budapesten rendezett XXIX. Költők Világkongresszusán.
Kötetei svéd nyelven
17 dikter (1954)
Hemligheter på vägen (1958)
Den halvfärdiga himlen (1962)
Klanger och spår (1966)
Mörkerseende (1970)
Stigar (1973)
Östersjöar (1974)
Sanningsbarriären (1978)
Det vilda torget (1983)
För levande och döda (1989)
Sorgegondolen (1996)
Den stora gåtan (2004)
Galleriet: Reflected in Vecka nr.II (2007)
Kötetei angol fordításban
20 Poems tr. Robert Bly (Seventies Press, 1970)
Windows and Stones tr. May Swenson & Leif Sjoberg (University of Pittsburgh Press, 1972)
Baltics tr. Samuel Charters (Oyez, Berkeley, 1975)
Collected Poems tr. Robin Fulton (Bloodaxe Books, 1987)
Sorrow Gondola: Sorgegondolen tr. Robin Fulton (Dedalus Press, 1997)
New Collected Poems tr. Robin Fulton (Bloodaxe Books, 1997)
The Half-Finished Heaven tr. Robert Bly (Graywolf Press, 2001)
The Great Enigma: New Collected Poems tr. Robin Fulton (New Directions, 2006)
The Sorrow Gondola tr. Michael McGriff and Mikaela Grassl (Green Integer, 2010)
New Collected Poems tr. Robin Fulton (Bloodaxe Books, 2011)
Kötetei magyar fordításban
Tomas Tranströmer versei, Új Pegazus, Európa, 1979, válogatta és fordította Thinsz Géza, utószó Csatlós János
117 vers, Széphalom Könyvműhely, fordította Jávorszky Béla, utószó Mervel Ferenc, ISBN 963-9228-98-3
Az emlékek látnak, Széphalom Könyvműhely, 2002, fordította Mervel Ferenc, ISBN 963-9373-25-7
Tomas Tranströmer: Fekete hegyek
Egy kanyarban a hegy hővös árnyékából kiérünk,
a busz egyenest a napot célozza meg, hörögve kaptat felfelé.
Megtömve zsúfolásig. Itt utazik a diktátor újságpapírba göngyölt
mellszobra is. Egy flaska szájról szájra körbejár.
Nőttön-nő a halál anyajegye. Kinél lassan, kinél gyorsabban.
Mire a csúcsra felérünk, a tenger kékje összeolvad az éggel.
(Lackfi János fordítása)
Nobel-díj
Az 1896-ban elhunyt Alfred Nobel, a dinamit feltalálója végrendeletében rendelkezett arról, hogy minden évben a tudomány és irodalom öt kiváló kútfőjét jutalmazzák vagyonából. A díjat a fizikus akarata szerint a Svéd Királyi Akadémia ítéli oda, de a testület munkáját egy négy-öt fős bizottság segíti. A bizottság feladata, hogy tanulmányozva a jelöltek munkásságát, javaslatot tegyen az Akadémiának. A bizottság munkáját segíti a Nobel Intézet, amelyben különböző nyelvterületek specialistái ülnek.
A jelölésre körülbelül 700-800 szervezet és magánszemély jogosult: ebben a körben a svéd, a francia és spanyol akadémia tagjai szerepelnek, valamint a többi ország akadémiáinak humán területtel foglalkozó tagjai, irodalmat és nyelvészetet oktató egyetemi professzorok, az egyes országok írószövetségeinek elnökei és korábbi irodalmi Nobel-díjasok.
A január végéig beérkezett több száz névből minden év áprilisában választja ki a bizottság azt a szóba jöhető 15-20 szerzőt, akiket májusra már csak öt lehetséges jelöltre szőkít. Nyáron készülnek el a jelentések az öt szerzőről, sok olvasás és tájékozódás után. A Svéd Királyi Akadémia tagjai szeptemberben kapják meg a jelentéseket, amelyek alapján az öt közül egy szerzőre szavazni kell. A jelöltnek a szavazatok több mint felét kell megkapnia. A nevet október első napjaiban hirdetik ki.
Az irodalmi Nobel-díj történetének legfiatalabb díjazottja Rudyard Kipling volt, aki 42 évesen kapta meg az elismerést 1907-ben, a legidősebb pedig a 2007-ben díjazott 88 éves Doris Lessing írónő volt. Az irodalmi Nobelt két író utasította eddig vissza, az egyik a Doktor Zsivágó írója, Borisz Paszternak volt, akit a szovjet titkosszolgálat fenyegetett meg és kényszerített arra, hogy mondjon le a díjról 1958-ban; Jean-Paul Sartre 1964-ben utasította vissza a Nobelt arra hivatkozva, hogy bár nagyon megtisztelő számára a díj, ő nem kíván intézménnyé válni. A közhiedelemmel ellentétben Winston Churchill nem a Nobel-békedíjat kapta, hanem irodalmi Nobelt 1953-ban.
Az MTVA-Sajtóadatbank összeállítása az irodalmi Nobel-díj kitüntetettjeiről.
Az irodalmi Nobel-díjat 1901 óta most 104. alkalommal ítélték oda. A kitüntetést hét alkalommal, 1914-ben, 1918-ban, 1935-ben, valamint 1940-1943 között nem osztották ki.
A rangos kitüntetést 1901 óta a mostani díjazottal együtt 108 személy kapta meg, köztük 12 nő. Négy alkalommal egyidejűleg két író munkásságát jutalmazták: 1904-ben Frédéric Mistral provanszál nyelven író francia költő és José Echegaray spanyol drámaíró, 1917-ben Henrik Pontoppidan és Karl Gjellerup dán regényírók 1966-ban Smuél Joszéf Agnon héber nyelven publikáló izraeli prózaíró és Nelly Sachs német költőnő, 1974-ben pedig Harry Martinson svéd költő, regényíró valamint Eyvind Johnson ugyancsak svéd regényíró, elbeszélő osztoztak a kitüntetésen. A legfiatalabb korban kitüntetett irodalmi Nobel-díjas az angol Rudyard Kipling, A dzsungel könyve írója volt, aki 1907-ben 42 évesen kapta meg az elismerést. Száz évvel később, 2007-ben honfitársa, Doris Lessing 88 éves korában lett az irodalmi Nobel-díj legidősebb kitüntetettje.
Kétszer az is előfordult, hogy a díjazottak visszautasították az elismerést. Borisz Paszternak szovjet-orosz költő 1958-ban politikai okokból volt kénytelen lemondani róla, 1964-ben pedig Jean-Paul Sartre francia filozófus, regény- és drámaíró pacifizmusával nem tartotta összeegyeztethetőnek a díj átvételét.
Első és eddig egyetlen magyar íróként 2002-ben Kertész Imre részesült a kitüntetésben. Az elmúlt tíz év irodalmi Nobel-díjasai:
2001 – Vidiadhar Surajprasad Naipaul trinidadi születésű brit író „a lényeglátó elbeszélésmódot megvesztegethetetlen, tüzetes vizsgálódással egyesítő, utánozhatatlan hangvételű műveiért”.
2002 – Kertész Imre „írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben”.
2003 – John Maxwell Coetzee dél-afrikai író, akinek regényeit „jól felépített szerkezet, gazdag párbeszédek és briliáns elemzések jellemzik”. Az indoklás kiemelte az író „könyörtelen kritikai szellemét” és „kegyetlen racionalizmusát”.
2004 – Elfriede Jelinek osztrák írónő, akinek regényei és színdarabjai „különleges nyelvi erővel leplezik le a társadalmi klisék abszurditását és ezek leigázó hatalmát”. Az indoklás kiemelte műveinek zenei kontrasztjait.
2005. – Harold Pinter angol drámaíró, aki „színdarabjaiban feltárja a hétköznapok fecsegése alatt tátongó mélységeket, és behatol az elnyomás zárt térségeibe. Pinter visszahelyezte a színházat alapjaira: a körülzárt térre és a kiszámíthatatlan párbeszédre, amelyben az emberek ki vannak szolgáltatva egymásnak, s amelyben a látszat porrá omlik”.
2006. – Orhan Pamuk török író, aki „miközben szülővárosának melankóliáját kutatta, új szimbólumokban gondolkodva vizsgálta az egymással folyton ütköző és összefonódó kultúrákat”.
2007. – Doris Lessing perzsiai születésű brit írónő, aki olyan „női tapasztalatokkal rendelkező elbeszélő, aki (műveiben) kétkedéssel és látnoki erővel vizsgálja a megosztott civilizációt”.
2008. – Jean-Marie Gustave Le Clézio francia író, akit az indoklás az „új kiindulási pontok, költői kalandok, érzéki extázis szerzőjének, az uralkodó civilizáció feletti és alatti emberség kutatójának” nevezett.
2009. – Herta Müller romániai születésű német író, aki „a költészet tömörségével és a próza tárgyilagosságával rajzolta meg az otthontalanság tájképét”.
2010. – Mario Vargas Llosa perui író, aki a „hatalmi berendezkedések feltérképezéséért és az egyén ellenállását, lázadását, alulmaradását bemutató erőteljes ábrázolásmódért” kapta az elismerést.
Forrás:
MTI
Nagyvilág II. évfolyam, 5-6. szám, 2002. május-június
[origo]
Legutóbbi módosítás: 2019.11.12. @ 14:54 :: H.Pulai Éva
