Lakásom ajtaja tárva,
haza-hozzám nem jön senki.
Kívül minden oly idegen,
bent zsugorodó, embernyi.
Arcomon napos borosta,
nyüszít az ember, az állat.
A vágyak hallgatásomban
érted föl-fölkiabálnak.
Muszájok, kényszerek… Nem is
szerelem ez , hanem fegyver.
Levetk?znék: húsba-csontba
csomagolt, bús férfiember.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Csillag Tamás