Leültem, hogy írjak valami szépet,
vastag filctollal kikanyarítva ami a lényeg,
lágy rózsaszínbe f?zve mesterit,
valami újat, ami téged is felvidít.
Enciánkékkel írtam múltamat,
narancsvörössel az ábrándokat. – múltam – ábrándok… nem rímel. Csak a tárgyrag.
Aranyból sz?ttem föléjük jöv?t,
párizsi zölddel szegtem körbe ?t. – a rím szép, de a két tagmondat alanya nincs egyeztetve. Ha így marad, meg kell kérdeznem, ki az az ?? És miért említjük, ha nem beszélünk róla többet?
Túl színesnek láttam m?vemet,
hát fáradt kékkel festettem át neked. – m?vem-neked… ez se rímel, csak tárgyraggal.
Nem láthat rajta senki mást,
mint ködbe olvadt diszharmóniát. – igazából ez is ragrím, de mert a hívóra felel? szó viszonylag ritkán használatos, elfér a versben.
Rájöttem nem adhatok most semmit sem, – a rájöttem túl hétköznapias kifejezés a vers korábbi hangvételéhez, logikailag nincs is szükség rá, evidens. A nem és semmi, senki, ismétl?dése sem mutat jól, ezt a rájöttemmel kezd?d? mondatot talán így, ahogy van, el is lehetne hagyni.
amit akartam lehet elviszem.
Egy érzés, hogyha átjár és elandalít,
az voltam én,
s nem ez a pár sor itt.
—————————————————————————–
Rímelni nem muszáj, attól még vers lehet a vers, s?t szép is, de ha már rímelünk, tegyük jól, szépen. A ragrímek az els? lépés, amikor az ember egyáltalán tollat vesz a kezébe, kés?bb, amikor gyarapszik a szókincs, gazdagszik a lélek, ezeket illik elhagyni.
A rím akkor tiszta, ha nem csak a szerepl? magánhangzók csengenek össze, hanem a környezetükben lév? mássalhangók is hasonlók a képzés helye és módja szerint.
Nézzünk erre példát:
talán – garázs -> tisztán hallani, hogy semmi közük egymáshoz, holott a magánhangzóik megegyeznek.
gatyák-anyád -> közeledünk, ez már jobban hangzik, hiszen a ty és az ny a képzés helye (elüls? szájpadláshang) szerint egyezik meg, a k és a d pedig a képzés módja szerint (hárhangok).
gatyát-anyád -> ez már egész pofás, hiszen a t és a d a képzés helye és módja szerint is megegyezik (elüls? foghang és zárhang)
gatyád-agyát -> eddig ez a tuti, hisza ty és a gy is (elüls? szájpadláshang és zár-rés hang), és a d és a t is (elüls? foghang és zárhang) megegyezik a képzés helye és módja szerint.
Eddig a hangtan, direkt választottam agyonhasznált, irodalmiatlan szavakat, hogy lásd, a hangzás nem minden, de mennyit dob a dolgon.
Természetesen a versíráshoz nem kell nyelvtankönyv, de ahogy a matematika, a zene is tanulható, a vers pedig maga a zene, s ahhoz hogy jó modern zenét tudjunk játszani, el?ször végig kell küzdeni magunkat a klasszikusokon.
Kanyarodj hát vissza, kedves Szerz? az alapokhoz, s énekelj nekünk szebben, látjuk, halljuk, hogy a te hangod ennél tisztább is tud lenni.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:08 :: Bakkné Szentesi Csilla
