Havas Éva : Lobbanó

Mécsesként pislákolt
bennem, nagyon mélyen
kihunyni készül?
alvó szenvedélyem.

Felt?ntél, s szavadtól
fellobbanni látszott,
t?ztengerré váltva
az egész világot.

Magammal cipelem
vágyamat, mint fáklyát,
csak te tudod megfékezni
felemészt? lángját.

Kezeddel simítsz rám
örömet sok éjjel,
tedd, hogy ne lángoljak,
vagy velem együtt égj el!

Legutóbbi módosítás: 2011.01.21. @ 09:08 :: Havas Éva
Szerző Havas Éva 370 Írás
Nagyon szeretem a verseket. Időnként írok is, több-kevesebb sikerrel. Nem tartom magam költőnek - igaziból magamnak írok...nem számolgatok szótagszámot...néha csak úgy jönnek a gondolatok, én leírom őket...aztán vagy vers lesz belőlük, vagy papírgalacsin... Éppen ezért mindig van nálam papír és toll, na meg a telefonom jegyzete is teli van kósza gondolataimmal :)))