Csillag Endre : Fáma

Oh, sokarcú, római istennő!

Néhai falvaink egykori padjain ülve

Pletyka volt a neved,

Vénasszonyok duruzsolása.

Hívtak szóbeszédnek,

Ha nem arról suttogtál,

Ki éppen kivel hál, kivel nem.

Mende-monda lettél idők távolában,

Mesés gazdagságról,

Egyszeri emberről,

Falu bolondjáról.

Titkos arcod fénylett egy jó kis

Híreszteléstől,

Rémhírtől sápadtál.

Beköltöztél bizony nemesek házába,

Tisztviselőkébe, be a pénzvilágba.

Pletyka nem lehettél,

Nincs már, ki padra ül,

Mende-monda még úgy sem,

Nincs fül, ki hallgatna.

Ilyen helyeken a szóbeszéd is alantas.

Emancipáltan kijártad az Ember

Összes egyetemét.

Doktoráltál péhádé,

Nem maradhatsz cédáké!

Igaz, korrekt hírek mellett

Felkopott az állad,

Prostituált lettél és mestere

A kiszivárogtatásnak.

Belopóztál a politika hír-szintere mögé,

Meg is választhatnak miniszterelnökké.

De nem voltál túl mohó, csinos grácia,

Az új neved lett suttogó diplomácia.

 

Legutóbbi módosítás: 2020.02.12. @ 10:39 :: Csillag Endre

Szerző Csillag Endre 162 Írás
Amatőr módon írogató nyugdíjas vagyok. Követek el verset is, de igazán a kisprózában érzem jól magam.