Hónap: 2020 március

Menedék. Az vagy nekem, egy

óvó balansz e zavarosban. Távoliak

a szürke árnyak közeledben, védő… [« Tovább »] “Támaszom”

Amikor először megláttalak,

Tudtam, érted vagyok és általad.

Lopva egy mosolyt csaltam… [« Tovább »] “Önzésem tükörképe”

én a külvilágot
karanténba zárom
de nem is csak mára
inkább hosszú távon
ha elmegy a vírus
és még mindig… [« Tovább »] “vesztegzár”

(1)
A helyzetet nem elnagyoltan látva és súlyosságát
sem csorbítva meg, azért még jó sorolni mindazt,… [« Tovább »] “– térerők –”

szeretném én is a halhatatlanságot
de nem művekből emelt piramis jövőnek konzervált lakójaként… [« Tovább »] “ambíció”

a múló időben hajszoljuk álmainkat
a pillanatnyi édes percekért,
majd rögtön megálmodva új célokat,… [« Tovább »] “Pillanatnyi örömök”

Anyám! Megtagadtad létezésem,
eldobtál, mint olcsó zálogot.
Egyéves gyermek mondd, mit vétett?… [« Tovább »] “Elröppent pillangó”

Mindig azt hisszük, hogy túl vagyunk már
mindenen, valami egészen újat nem hozhat
a nap, pedig százszor… [« Tovább »] “– manapság –”

vírusom most nem lelem
rajta függ az életem
nem látom a kabáton
értékes és karátos

elvitte tán valaki… [« Tovább »] “A koronáshoz”

Nem túl régen egy megmagyarázhatatlan
érzést találtam magamban, amikor semmi
sem úgy alakult … [« Tovább »] “– jelenlét –”

    Késő esti elégia

                                   Koosán Ildikó

   Nem is sejted, anyám, mekkora utat bejártam,

   öled origója –… [« Tovább »] “Késő esti elégia”

(2020)

Mikor összerezzen a fény s a tér,

a tudat és az eszméletlen,

amikor a … [« Tovább »] “Nőnap elé”

Meddig érnek el az érzetek? A napsugarak száma végtelen?
A lány miért türelmesebb? A férfi tényleg… [« Tovább »] “– láblógatós –”

orromban érzem könnyeid
szagát
mint nyáron átfutó zivatart
sós íze számba vegyül
búcsúzol… [« Tovább »] “Végszó”

A szó elnehezedik,

Elhalkul és most talán örökre.

Mert elmúlik a tavasz, utána a nyár,

Messze szalad… [« Tovább »] “Végestől a Végtelenhez”

…és mi lenne, ha holnaptól elkezdenénk
mind játszani? Arra a gyerekkori odaadós… [« Tovább »] “– odaadós –”

szilánkokra tört tükörképem bámulom
ez vagyok én
mozaik
ujjaim alatt a vér langyosra hűl… [« Tovább »] “Törött tükörkép”

Úgy
írnék
valamit
napsütötte
lepkeszárnyakra.

Hadd
vigye
szerteszét
légből kapott
kívánságomat.

Rügyosztók jártak itt az éjjel. Nem mutatkoznak be,
furcsa egy szokás! Csak teszik a dolgukat sötétben,… [« Tovább »] “– rügyosztók –”

magam zártam be
lakat sincs
de távolság kell
ne marjalak halálra
elkeseredetten