…és mi lenne, ha holnaptól elkezdenénk
mind játszani? Arra a gyerekkori odaadós
játékra gondolok, amikor nekem kettő
labdám is volt, neked egy sem, és az egyiket
átnyújtani próbáltam neked a kis kezemmel.
Félve vetted el, de örültél nagyon – én annak,
hogy maradt nekem is egy, a másikat örökbe
adhatom.
Ez maradt meg, ez az érzés, semmi más –
kifakult a labda színe, mintája elkopott,
és nincs több pattogás. Csak a játék öröme
szól ma hozzám, már a felnőtthöz, ki sok
mindent megélt; Ha megosztanánk másokkal
a javaink felét, megtalálhatnánk magunkban
Isten örömét, akinek szándéka, ha jól sejtem,
hogy szeresd társaid, és tégy meg értük
mindent, ami csak tőled telik!
– Fotó: Gyetvai Gergely –
Legutóbbi módosítás: 2020.03.04. @ 14:30 :: Kőmüves Klára