Fecske Panna : Égj!

magam zártam be
lakat sincs
de távolság kell
ne marjalak halálra
elkeseredetten

lángok gyűlnek karmaim
végén
beléd vájnám szívesen
hogy én könnyebb legyek
hogy felgyulladj és porig égj

csak magamat emésztem fel
üvöltve ahogy a hús
a csontjaimba ég
legyen már vége
nézd végig a haláltusám és
pusztulj bele te is

talán ha te elveszel én
újra éledek
kevésbé izzón s több sebbel
de ismét tisztán

Legutóbb szerkesztette - Nagy Horváth Ilona
Szerző Fecske Panna 251 Írás
Lehetne ide sok mindent írni, de a mi voltam az már nem érdekes, ami vagyok az még képlékeny, ami leszek azt még nem ismerem...