magam zártam be
lakat sincs
de távolság kell
ne marjalak halálra
elkeseredetten
lángok gyűlnek karmaim
végén
beléd vájnám szívesen
hogy én könnyebb legyek
hogy felgyulladj és porig égj
csak magamat emésztem fel
üvöltve ahogy a hús
a csontjaimba ég
legyen már vége
nézd végig a haláltusám és
pusztulj bele te is
talán ha te elveszel én
újra éledek
kevésbé izzón s több sebbel
de ismét tisztán
