.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Az 1916-ban kivégzett ír szabadságharcos, író, költ?, Yeats és Plunkett kortársának színdarabja.
MAOILSHEACHLAINN.
Azokban az id?kben nem is írtál dalokat?
MACDARA.
Írtam egyet, de az olyan keser? volt, hogy amikor el?adtam egy halottvirrasztáson, azt hitték, valami kóbor, gonosz szellem vagyok és kitettek a házból.
MAOILSHEACHLAINN.
Egyáltalán nem is imádkoztál?
MACDARA.
Egyszer, amikor a Kilgobbin-i keresztnél térdeltem, világossá vált, szörnyen világossá, hogy nincs Isten. Nevet?roham fogott el az emberi butaság láttán, hogy azt hiszik, Isten létezik. Kedvem lett volna végigrohanni a falun, és hangosan ordítani, hogy ’Emberek, ez az egész tévedés, nincs Isten.’
MAOILSHEACHLAINN.
MacDara, ez nagyon elszomorít.
MACDARA.
Aztán azt mondtam: ’minek venném el az illúziójukat? Ha rájönnek, hogy nincs Isten, a szívük éppoly magányos lesz, mint az enyém.’ Hát mentem az úton, és megtartottam a titkomat.
MAOILSHEACHLAINN.
MacDara, nagyon sajnálom. Muszáj imádkoznod, muszáj. Meg fogod találni Istent újra. Csak elrejtette az Arcát el?led.
MACDARA.
Nem, felfedte el?ttem az Arcát. Az Arca szörny? és édes is, Maoilsheachlainn. Nagyon jól tudom.
MAOILSHEACHLAINN.
Akkor újra megtaláltad ?t?
MACDARA.
Az ? neve a szenvedés. A magány. A megalázottság.
MAOILSHEACHLAINN.
Nem értelek pontosan, de mégis azt hiszem, hogy van igazság abban, amit mondasz.
MACDARA.
Éltem az otthontalanokkal és a kenyértelenekkel. Ó, Maoilsheachlainn, a szegények, a szegények! Láttam olyan szomorú várandós anyákat, olyan üres esküv?ket, olyan gyertyanélküli halottvirrasztásokat! Szép vidékeken láttam ezeket, de még gyakrabban sötét és nyugtalan városi utcákon. A szívem nehéz volt az anyák gyászától, szemem nedves a gyermekek könnyeit?l. Az emberek, Maoilsheachlainn, a néma, szenved? emberek: szidalmazottak és kitaszítottak, de mégis tiszták, ragyogók és becsületesek. Bennük láttam meg, vagy úgy t?nt, hogy újra láttam Isten Arcát. Ah, könnyfoltos arc volt az, vérfoltos és piszokkal szennyezett, de akkor is a Szent Arc!
[itt hiányzik egy oldal a kéziratban; nyilvánvalóan arról szól, amikor MacDara elhagyja a szobát és belép Diarmaid.]
MAOILSHEACHLAINN.
Milyen híreket hoztál?
DIARMAID.
A Gallok kivonultak Cliffden-b?l.
MAOILSHEACHLAINN.
A hegyekbe mentek?
DIARMAID.
Letterfrack mentén jöttek, és a Kylemore hágónál, Glen Inagh-on keresztül.
COLM.
És még semmi üzenet Galwayból?
DIARMAID.
Se üzenet, se arra utaló jel.
COLM.
Azt mondták, várjunk az üzenetre. Túl sokat vártunk már.
MAOILSHEACHLAINN.
Lehet, hogy elfogták a hírnököt. A Gallok Galwayból is jönnek.
COLM.
Akkor a legjobb, ha magunk csapunk le.
CUIMIN.
Csapjunk le azel?tt, hogy megjött az üzenet?
COLM.
Haljunk meg, mint a patkányok, csak azért, mert nem jött meg az üzenet?
CUIMIN.
A terv még nincsen kész; és a parancsok sincsenek itt.
COLM.
A tervet sosem fejezzük be. Az utasításaink pedig talán sosem lesznek itt.
CUIMIN.
Nincs, aki vezessen minket.
COLM.
Hát nem választottatok kapitányotokká?
CUIMIN.
Annak választottunk igen: de nem azért, hogy azt parancsold, hogy akkor lázadjunk fel, amikor az egész ország csendes. Úgy volt, hogy megkapjuk az üzenetet azoktól, akiknek hatalmuk van az emberek felett. Majd szólnak, ha eljött az id?.
COLM.
Szólniuk kellett volna még azel?tt, hogy a Gallok elindultak.
CUIMIN.
Ki kért meg arra, hogy elmondd, mit kellett, vagy nem kellett volna tenniük? Igazat beszélek, vagy hazudok, emberek? Keljünk fel, miel?tt ideér az üzenet? Azt mondom, várnunk kell, amíg meg nem jön a hír. Diarmaid, te voltál a hírviv?nk Galway-ba, mit gondolsz?
DIARMAID.
Nekem tetszik az a mód, ahogy Colm beszél, és talán megéljük, hogy azt mondhassuk: bölcsen és bátran szólt; de nem könnyen szánom rá magam, hogy kiküldjem e hegy fiait – azt a maroknyit – hogy kis lándzsáikkal nézzenek szembe a Gallok nagy ágyúival. Ha lenne hír arról, hogy fellázították a többi vidéket; de nincs semmilyen hírünk.
CUIMIN.
Te mit mondasz, mester? Bölcsebb vagy bármelyikünknél.
MAOILSHEACHLAINN.
Én azt mondom Colmnak, hogy valaki, aki hatalmasabb, mint ?, vagy én, üzenetet fog küldeni, miel?tt lemegy a nap. Légy türelemmel, Colm-
COLM.
Anyám azt mondta, hogy legyek türelemmel ma reggel, mikor MacDara léptei hallatszottak az utcán. Türelem, hét évig várakoztam, miel?tt beszéltem, és aztán túl kés? lett a beszédhez!
MAOILSHEACHLAINN.
Mit akarsz mondani egyáltalán?
COLM.
Azt mondom, mester, hogy kimegyek az útra szembenézni a Gallokkal, ha csak öt ember is követ a hegyekb?l.
Sighle jelenik meg az ajtóban, és a rémülett?l dermedten megáll.
CUIMIN.
Nem fogod ezt tenni, Colm.
COLM.
De igen.
DIARMAID.
Ez az emberek életének eldobása.
COLM.
Az emberek élete nagyon sokat ér, amikor megveszik a földjüket.
MAOILSHEACHLAINN.
Figyelj rám Colm-
Colm dühösen kimegy, mások utána mennek és megpróbálják visszatartani. Sighle a t?zhöz lép, és letérdel mellé.
SIGHLE
(mintha álmodozna)
’Nevetve fognak elmenni,’ ezt mondtam, de Colm a szívében haraggal távozott. És annyira kedves volt… borzalmas dolog a szerelem. Nincs akkora kín, mint a szerelem fájdalma – bárcsak MacDara és én gyerekek lennénk a zöld domboldalon, és nem is tudnánk arról, hogy szerelmesek vagyunk egymásba… Colm holtan fog heverni a Glen Inagh-i úton, és MacDara is elmegy meghalni… semmi más nincs a világon, csak a szerelem és a halál.
MacDara kijön a szobából.
MACDARA
(halk hangon)
Elaludt végre, Sighle.
SIGHLE
Sokáig fenn volt MacDara. Mindannyian sokáig fenn voltunk.
MACDARA.
Minden hosszú virrasztás véget ér. Minden utazó hazatalál egyszer.
SIGHLE.
Néha, mikor virrasztanak az emberek, a halál jön.
MACDARA.
Talán egy király (ROYALLER) közeledik, Sighle?… Egyszer élni akartam. Hogy te és én együtt legyünk mindig: ez az, amit szerettem volna. De most már látom, hogy csak kis ideig lehetünk együtt; meg kell tennem egy nehéz, de drága dolgot, és egyedül kell megtennem. És mert szeretlek, nem fogok másként cselekedni. Azt szerettem volna, ha csókod ott van az ajkamon, Sighle, akárcsak anyámé és Colmé. De megtagadom ezt magamtól. [(Sighle sírva fakad.)] Ne sírj, gyermek. Maradj anyám mellett, amíg él – még egy pár évet. Ti szegény asszonyok, oly sok fájdalmat, oly sok bánatot szenvedtek el, és mégsem haltok meg, amíg er?s és fiatal fiaitok és szerelmeitek meghalnak.
Maire hangja hallatszik a szobából: MacDara!
MACDARA.
Engem szólít.
Bemegy a szobába; Sighle a t?z mellett térdel sírva. Számos hang hallatszik kintr?l, megmozdul a kilincs és belép Maoilsheachlainn.
SIGHLE.
Elment, mester?
MAOILSHEACHLAINN.
Kimentek az útra tíz-tizenöt fiatal legénnyel. MacDara még bent van?
SIGHLE.
Itt volt az el?bb a konyhában. Az anyja hívta, és bement hozzá.
Maoilsheachlainn odamegy és leül a t?z mellé.
MAOILSHEACHLAINN.
Azt hiszem, hogy amit Colm tett, talán az volt a helyes. Túl öregek vagyunk mi már ahhoz, hogy az élre álljunk. Beszélt veled MacDara a bajról?
SIGHLE.
Azt mondta, hogy egy nehéz, drága dolgot kell megtennie, méghozzá egyedül.
MAOILSHEACHLAINN.
Sajnálom, én hívtam ?t még azel?tt, hogy Colm kiment.
Morajlás hallatszik, mintha egy beszélget? embertömeg jönne a dombra.
MAOILSHEACHLAINN.
Ezek a fiúk lesznek, jönnek fel a hegyre. Nagy tömeg gy?lt össze lent a keresztnél.
Er?södnek a hangok az ajtó el?tt. Cuimin Eanna, Diarmaid, és mások lépnek be.
DIARMAID.
Az emberek azt mondják, hiba volt elengedni Colm-ot azzal a pár emberrel. Azt mondják, mindannyiunknak el kellett volna menni.
CUIMIN.
Én meg azt mondom, Colm rosszul tette, hogy elment, miel?tt utasításokat kapott volna. Menjünk ki, mindahányan csak vagyunk, és lövessük le magunkat egyetlen forrófej? ember miatt? Hol a terv, aminek Galwayb?l kellett volna megérkeznie?
MAOILSHEACHLAINN.
Uraim, magamat hibáztatom, amiért nem szóltam err?l azel?tt, hogy Colm elment. Az üzenetr?l van szó, amit Galwayb?l kapunk. Mit szóltok, szomszédok ahhoz, ha azt mondom, hogy az a férfi, aki az üzenetet átadja, itt van ebben a házban?
CUIMIN.
Kir?l beszélsz?
MAOILSHEACHLAINN.
[(odamegy a szobaajtóhoz és kinyitja)]. Kelj fel MacDara, és fedd fel magad az emberek el?tt, akik az üzenetre várnak.
AZ EGYIK ÚJONNAN ÉRKEZETT
MacDara hazatért?
MacDara kijön a szobából: Maire ni Fhiannachta mögötte áll az ajtóban.
DIARMAID
(feláll onnan, ahol addig ült.)
Ez a férfi állt az emberek között a vásárban, Uachtar Ard-ban! [(Odamegy MacDara-hoz és kezet csókol neki.)] Tegnap nem tudtam a közeledbe jutni, MacDara, annyira körülvett téged a tömeg. Mi volt velem, hogy nem ismertelek fel? Pedig persze, hogy ismerem ezt a szomorú, büszke fejet. Maire ni Fhiannachta, férfiak és n?k, meg nem születettek fogják áldani els?szülötted fáradozásait.
Maire ni Fhiannachta lassan el?relép, megfogja a fia kezét és megcsókolja azt.
MAIRE
(mély hangon)
Lágy a kéz, amely játszott a keblemmel, er?s a kéz, amely keményen sújt le a Gallokra és bátor a kéz, amely széttöri a rabigát! E hegy férfiúi, MacDara, a fiam az énekes, aki életet lehelt a holt évekbe és a csendes porba! Keljenek fel az Aileach-ban alvó lovasok és kövessék ?t a háborúba! Asszonyok, sz?jétek a halotti lepleket, mert sok nemes halott lesz az új hold el?tt!
Mindenki el?relép és megcsókolják Macdara kezét.
MAOILSHEACHLAINN.
Beszélj, MacDara, szólj, ha itt az id?.
MACDARA.
Hol van Colm?
DIARMAID.
Kiment az útra tizenötödmagával harcolni a Gallok ellen.
MACDARA.
Colm nem bizonyított a tetteivel talán eddig?
CUIMIN.
Te vagy a vezet?nk.
MACDARA.
A vezet?tök az a férfi, aki el?ször szólt. Adjatok egy lándzsát, és követem Colm-ot. Miért engedtétek elmenni mindössze tizenöt emberrel? Nyolcvanan vagytok a hegyen.
DIARMAID.
Azt gondoltuk, ostobaság nyolcvanan csatába szállni négyezerrel, vagy talán negyvenezerrel.
MACDARA.
És ostoba dolog is. Azt akarjátok, hogy bölcsek legyünk?
CUIMIN.
Különös beszéd ez.
MACDARA.
Még különösebben fogok beszélni. A saját lelketek érdekében indítanám el azt a nyolcvanat, nem Colm, és nem is a csata érdekében, mert a csatát megnyerjük, akár mentek, akár nem.
Kiáltás hallatszik odakintr?l. Egy ember ront be halálra rémült arccal.
AZ ÉRKEZ?
Az ifjú Colm elesett a Glen lábánál!
MACDARA.
A tizenöt túl sok volt. Öregek, nem dolgoztatok elég jól. Egy kivételével mindet vissza kellett volna tartanotok. Egy ember fel tud szabadítani egy népet, úgy, ahogy az Egy megváltotta a világot. Nem viszek lándzsát, puszta kézzel megyek a csatába. Mint Krisztus, úgy állok a Gallok elé, miel?tt meztelen embereket kötnének fel a fákra!
Elmegy közöttük, s közben lerángatja magáról a ruháit. Amint elér a küszöbhöz, hatalmas kiáltás szakad ki az emberekb?l. Kilép, és a kiáltás lassan elhal. A többi férfi lassan követi. Maire ni Fhiannachta leül a t?z mellé, ahol Sighle még mindig guggol.
A FÜGGÖNY LEGÖRDÜL
Legutóbb szerkesztette 2019.07.09. @ 15:18 – Rácsai Róbert
In the third month, a sudden flow of blood. The mirth of tabrets ceaseth, and the joy Also of the harp. The frail image of God Lay spilled and formless. Neither girl nor boy, But yet blood of my blood, nearly my child. All that long day Her pale face turned to the window’s mild Featureless grey.
And for some nights she whimpered as she dreamed The dead thing spoke, saying: “Do not recall Pleasure at my conception. I am redeemed From pain and sorrow. Mourn rather for all Who breathlessly issue from the bone gates, The gates of horn, For truly it is best of all the fates Not to be born.
“Mother, a child lay gasping for bare breath On Christmas Eve when Santa Claus had set Death in the stocking, and the lights of death Flamed in the tree. O, if you can, forget You were the child, turn to my father’s lips Against the time When his cold hand puts forth its fingertips Of jointed lime.”
Doctors of Science, what is man that he Should hope to come to a good end? The best Is not to have been born. And could it be That Jewish diligence and Irish jest The consent of flesh and a midwinter storm Had reconciled, Was yet too bold a mixture to inform A simple child?
Even as gold is tried, Gentile and Jew. If that ghost was a girl’s, I swear to it: Your mother shall be far more blessed than you. And if a boy’s, I swear: The flames are lit That shall refine us; they shall not destroy A living hair. Your younger brothers shall confirm in joy
