Koosán Ildikó : Ion Minulescu A Váratlan érkezése

Elolvasta:
860
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Az első éji dalt Goethe-től kevesebben fordították, pedig  az itt leírt színtér a vándorlás kiváltó oka, induló imája.

Wanderers Nachtlied ( I. )
A vándor éji dala_I.

Der du von dem Himmel bist,
Ki a mennyből szállsz alá,

Alles Leid und Schmerzen stillest,
Bánatot, fájdalmat űzzed örökkön,

Den, der doppelt elend ist,
Az, kit kerget a halál,

Doppelt mit Erquickung füllest,
Malasztot kétszer töltsön,

Ach, ich bin des Treibens müde,
Ó, fáradok űzetésbe’,

Was soll all der Schmerz und Lust?
Kín, öröm vezet merre?

Süßer Friede,
Édes béke,

Komm, ach komm in meine Brust!
Jer, oh jer kebelemre!

Elolvasta:
885
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Johann Wolfgang von Goethe alábbi, pár soros versét már előttem igen nagyok is lefordították. Nem kívánok velük versenyezni, ám kihívásnak éreztem a néhány szó hangulatát a magam szűrőjén keresztül visszaadni.

Wanderers Nachtlied_II.
A vándor éji dala_II.

Über allen Gipfeln
Az összes csúcs fokán

Ist Ruh,
Csönd van.

In allen Wipfeln
Csillaghonon át

Spürest du
Rád talál

Kaum einen Hauch;
Haló sóhaj némán;

Die Vögelein schweigen im Walde
Madárdal elhalt már az erdőn,

Warte nur, balde
Várj csak várj, eljön

Ruhest du auch!
Végnyugvásod is!

Elolvasta:
63
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

LORE-LEY

(Heinrich Heine)

 

 
LORE-LEY

Ich weiß nicht, was soll es bedeuten,
Bár tudnám, belül mi feszélyez,

Dass ich so tarurig bin;
Hogy olyan szomorú vagyok;

Ein Märchen aus altan Zeiten,
Letűnt idők vén meséje,

Das kommt mir nicht aus dem Sinn.
A fejembe tanyát rakott.

Die Luft ist kühl und es dunkelt,
Az elomló sötétben hűvös ködöl,

Und ruhig fließt der Rhein;
És nyugodtan folyik a Rajna,

Der Gipfel des Berges funkelt
A hegy orma tündököl,

Im Abendsonnenschein.
Fényt az alkony hagyott rajta.

Die schönste Jungfrau sitzet
A világnak szép, örök szűze,

Dort oben wunderbar;
Ül fent, s tész csodát;

Ihr goldenes Geschmeide blitzet,
Villan arany kösöntyűje,

Sie kämmt ihr goldenes Haar.
Fésüli arany haját.

Sie kämmt es mit goldenem Kamme
Siklik abban  aranyló fésü,

Und singt ein Lied dabei;
És egy dalt énekel, danáz,

Das hat eine wundersame,
Melynek bübájos fényű

Gewaltige Melodei.
Dallama kész varázs.

Den Schiffer im kleinen Schiffe
A hajóst kis lélekvesztőn

Ergreift es mit wildem Weh;
Vad fájdalom éri el;

Er schaut nicht die Felsenriffe,
Nem lát zátonyt, mi felé jön,

Er schaut nur hinauf in die Höh.
Csak a magasba tud nézni fel.

Ich glaube, die Wellen verschlingen
A hullámok elnyelik, úgy hiszem,

Am Ende Schiffer und Kahn;
Végül a hajót s evezőst;

Und das hat mit ihrem Singen
És énekével, bús vizen,

Die Lore-Ley getan.
Lore-Ley ily tervet szőtt.

Elolvasta:
115
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

(Hienrich Heine)

Das Fräulein stand am Meere
Kisasszony a tengernél

Das Fräulein stand am Meere,
A lány csak állt a víznél,

Und seufzte lang und bang,
Félőn sóhajtott nagyot,

Es rührte sie so sehre
A lebukó Nap szívén

Der Sonnenuntergang.
Mély sebeket hagyott.

Mein Fräulein! sein Sie munter,
Lánykám, legyen Ön vidám!

Das ist ein altes Stück;
Réges-régi dolog:

Hier, vorne geht sie unter,
Itt, elől megy le, biz’ ám,

Und kehrt von hinten zurück.
Térül, s Ön mögött ott lobog.

Elolvasta:
409
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

ERIKA

Auf der Heide blüht

ein kleines Blümelein,

und das heißt: Erika.

Eins von hunderttausend

kleinem Bienenlein

wird umschwärmt: Erika.

 

Denn Ihr Herz ist

woller Süßigkeit,

zarter Duft entstörmt

dem Blütenkleid.

Auf der Heide blüht

ein kleines Blümelein,

und das heißt: Erika.

 

Wenn das Heidekraut

rot-lila blüht,

singe ich zum Gruß

ihr dieses Lied.

Auf der Heide blüht

ein kleines Blümelein,

Und das heißt: Erika

 

In meinem Kämmerlein blüht

auch ein Blümelein,

und das heißt: Erika.

Schon beim Morgengrau’ n,

sowie beim Dämmerschein

schaut’s mich an Erika.

 

Und dann ist es mir,

als Sprech, es laut:

Denkst du auch deine kleine Braut.

In der Heimat weint um dich,

ein Mägdelein,

und das heißt: Erika.

 

In der Heimat wohnt ein kleines Mägdelein,

und das heißt: Erika.

Dieses Mädel ist mein Schäzelein,

und mein Glück, Erika.

Auf der Heide blüht

ein kleines Blümelein,

und das heißt: Erika.

 
ERIKA

A réten nyílik

Szerény virágocska,

A neve: Erika.

Méhek százezrei

Közül csupán csak egy

Zümmögi: Erika.

 

Mert a szíve

Csupa édesség.

Enyhe illat lengi át

A kis virágruhát.

A réten nyílik

Szerény virágocska,

A neve: Erika.

 

Ha ez a kis virág

Nyit rőt-lilát,

Éneklem neki

Szívem üdv-dalát.

A réten nyílik

Szerény virágocska,

A neve: Erika.

 

Az én szívemben is

Nyit egy kis virág,

A neve: Erika

Szürke reggeleken,

És az esthomályban

Szemed látom: Erika.

 

Ez olyan nekem,

Mintha mondanád:

Gondolsz te is kicsi kedvesedre.

Otthon sírogat érted,

Egy hajadon,

A neve: Erika.

 

A hazában lakik egy kis hajadon

A neve: Erika.

A lány az én kicsi kincsecském,

Szerencsém, Erika.

A réten nyílik

Szerény virágocska,

A neve:Erika.

 

 

 

 

 

Elolvasta:
278
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Kép: Palma de Mallorca saját fotó

 

Ion Minulescu

Könnyek 

Koosán Ildikó fordítása

 

Újra meglátogatom az erdőt, ahol együtt veled

Bolyongtunk, átkószálva holdas nyáréjeket

A magányos padot, rejtve sok égszínkék virágtól

Amin megpihentünk, s kezembe kulcsoltam kezed

Elkápráztatva a boldogság szent varázslatától.

 

Ma a szerelem sehol, meghalt, a pad is elhagyott,

Az ősz hideg szelétől lombtalan lett az erdő, kopott

Kileng a fák csúcsa, alattuk letört ág-halom

Én is, mint ő, mostantól fenyőárnyékban bújhatok.

Lombkoronáját siratja az erdő, én a szerelmünket siratom.

 

július 3.

                          Plâns

 

Din nou revăd pădurea în care împreună
Cu tine rătăcit-am în nopţile cu lună
Şi banca solitară pierdută-n flori albastre
Pe care-ades stătut-am strângându-ne de mână
Uimiţi de sfântă vraje a fericirii noastre.

Azi dragostea ni-i moartă, şi banca-i părăsită,
De vântu’ rece-al toamnei pădurea-i desfrunzită
Copacii-şi clatin vârful şi crengile îşi frâng
Şi eu şi ea-mbrăca-vom de-acum haina cernită
Pădurea-şi plânge frunza şi eu dragostea mi-o plâng.

Foaia pentru toţi, I. nr. 48, 26 septembrie 1897

Elolvasta:
363
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

(YILDIZLARIN NEREDE AMSTERDAM?)

Ugyanúgy indul az élete a városnak,
az embernek, a naptárból kihulló hétfőnek,
– a teraszra száműzött gáztartályban álló –
lila szegfűnek és a kőlépcsőnek…

Zöld út csorog át az éjszakán.
Sav-marta tornyok, megfáradt parkok;
a város sebei. Bármennyi is az időnk,
nem reménytelen ez a kapcsolat.

Ha akarod, galambszelíd szavakkal szólok,
kíméletlen boldogságot kívánunk egymásnak.
Ám azután mindenki feltárja igaz valóját,
és tiszta lappal indulunk tovább.

A mondandóm másoknak is fontos lehet;
szavaim elől senki sem menekülhet.
Egy égő felhő része vagyok, s ti a csillagok.
Bevilágítjuk az égboltot. Megfürdetjük a szellőket.

Az élet azután gyorsan robog a Nap felé,
elhaladok Európa híres katedrálisa előtt,
a falakon írás, képek, az élet meztelen versei,
a legledérebb városban a legledérebb arcok.

Vess rájuk egy pillantást:
olyanok, mint a földből kirántott fák,
mint a cigarettáról levert hamu:
Ám a szemei élesek, mint a kés,
és pattanásig feszült, mint a dob hártyája,
és szíve, mint a hó alatt rekedt rügy.
Durván elbánik a szellővel,
de tudod, fájdalom és keserűség nélkül nincs út.

Mindegy, mennyi időnk van. A remény él.
Vigyázz! Emésztő szerelem kezdődhet ma.
Emésztő lehet e szerelem, elsötétülhet a remény, de hidd el,
ez bizonyos! Megtisztítjuk majd az életet.

Amszterdamban, a folyóparton sétálok,
Ajkaimon mélykék tangó dallama.
Talán estefelé jár? Beússzak a háborgó tengerbe?
Ragyog az éjszaka. A szívem vérzik.

A házak olyanok, mint a gyermekjátékkal telt zsákok.
A hatalmas fenyőablakok kíváncsian merednek rám.
Bámulják fellegnyitó hasonmásomat.

– Rendben…, de hová lettek a csillagok Amszterdam egéről?

Majd eljövök hozzád megint, rengeteg csillaggal,
Mindahányat a hajadba tűzöm.
Ne feledd! A sárga villamosok és a tulipánok városa Amszterdam,
– Ahol a kedvesem lettél!
xxx

Özkan Mert
1.
YILDIZLARIN NEREDE AMSTERDAM?

Bir kente, bir insana nasıl başlanır,
takvimlerden düşmekte olan soluk bir pazartesiye,
taraçalarda -gaz tenekelerine yerleştirilmiş-
mor karanfillere, taş basamaklara…

Yeşil bir su akıyor gecenin içinden.
Asitlenmiş kuleleri ve yorgun parkları kentin
yaralı. Saat kaç olursa olsun.
Umutsuz bir ilişki değildir gökyüzü.

Bir güvercin kadar hafif kelimelerle konuşalım isterseniz,
kıyasıya mutluluklar dileyelim birbirimize.
Ama sonra herkes, döksün kimliklerini ve sıfatlarını ortaya.
Çünkü hayatı temizleyeceğiz.

Anlatacaklarım hepinizi ilgilendiriyor;
Hiçbiriniz kaçamazsınız söyleyeceklerimden,
ben yanan bir bulut parçası olayım, siz de yıldızlar,
Işıldatın yeryüzünü. Rüzgârları yıkayalım.

Hızla akıyor yaşamım güneşe doğru.
Avrupa’nın en ünlü katedrallerinin önünden geçiyorum.
Duvar yazıları, duvar resimleri, hayatın en çıplak şiiri.
Çırılçıplak bir kentin içinde çırılçıplak yüzler.

Bir bakışta tanırsınız onları;
Toprağından sökülüp atılmış ağaçlar gibi,
cıgaradan düşen bir kül gibidir onlar;
Ama bir bıçak kadar keskindir gözleri.
Bir davulun derisi kadar gergin yaşamımız. Ve
karlar altında kalan bir mücevher kadar soğuk belki kalbin.
Rüzgârlara ve acıya hükümlüsün.
Ama biliyorsun. Acısız ve sevdasız gidilecek bir yol yok.

Saat kaç olursa olsun. Umut vardır.
Dikkat! Hazin bir aşkın başlangıcıdır belki de bugün.
Hazin de olsa bu aşk, karanlıkta da olsa umut, inan bana,
kesindir! Hayatı yıkayacağız.

Kanal boyunca yürüyorum Amsterdam’da.
Dudaklarımda lacivert bir tango.
Akşam mı oluyor? Ben mi yüzüyorum hüzünler denizinde?
Gece ılık. Ve kalbim kanıyor galiba.

Küçük bir çocuğun oyuncak torbasına doldurulmuş evler.
Kocaman camlı pencereleri merakla bakıyorlar bana.
Bulutları kesen bir terziyim ben.

– Peki ama, yıldızların nerede Amsterdam?

Bir ton yıldızla geleceğim sana gene,
takacağım yıldızları bir bir saçlarına.
Unutma! Sarı tramvayların, lalelerin kenti Amsterdam,
– Sevgilim oldun!

Fordította: Bartha Júlia  nyersfordításából Gősi Vali
Kép forrása: Internet

Elolvasta:
377
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Évának

Mutasd meg nekem a szerelmet! Taníts szeretni.
Ahogyan az égbolt tanítja a madarat.
Legyek hullám, repüljek, mint tutaj az óceánon, 
árnyékod hadd legyek; sivatagi hajó.
Taníts meg nekem mindent.
Mert beléd szerettem.

Tanítsd meg nekem a szerelmet. Élni taníts!
Versenyre kelni a folyókkal, a széllel.
Csókolj, míg utolsót dobban a szívem!

Mert veled ölelkezni olyan,
mintha a csillagokat tartanám a tenyeremben.
Veled ébredni olyan, mint
pillangókra virradni.

Mindenre te taníts meg!
És én szárnyalok.

Rád bízom magam. 
*
Ford.: Bartha Júlia nyersfordításából Gősi Vali, a kortárs török szerző kérésére és engedélyével.
Illusztráció: Ágnes DrKenyeresné Z
*
Özkan Mert
BANA AŞKI ÖĞRET
Havva’ya

Bana aşkı göster! Aşkı öğret.
Gökyüzünde kuş olmayı öğret.
Okyanuslara sal;dalgan olayım,
çöllere sal; gölgen olayım.
Bana her şeyi seninle öğret.
Çünkü ben sana aşığım.

Bana aşkı öğret! Yaşamayı öğret.
Bana nehirlerle, rüzğarlarla yarışmayı öğret.
Beni kalbim duruncaya kadar öp!

Çünkü seninle öpüşmek
yıldızları avucuma almak gibi bir şey.
Seninle uyanmak
bir kelebekle uyanmak gibi bir şey.

Bana her şeyi seninle öğret!
Çünkü ben sana aşığım.

Ben sana emanetim.

Elolvasta:
320
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

Ion Minulescu

A kulcs románca

              Koosán Ildikó fordítása

 

A kulcs, amit adtál tegnap este-

A zöld kapunak a kulcsát-

Elvesztettem mégis tegnap este …

Van-e kulcs, ami nem cserél gazdát?

A kulcs, amit adtál tegnap este

Kihullt a toronyból,

A lépcsőn át,

Estében a fényt kioltva.

 

A kulcsot, ami eltűnt az este

Keresgéltem;

De a lépcsőt

Mert este volt,- sötétség fedte –

Sötétség, mint a kolostorok

Ívelt boltozata alatt

Szentkép előtt ha kialszanak

A világító viaszgyertyák.

 

  Maradtam a gótikus toronyban –

Oszlopnyi hármas jelképeként

A szerelemnek,

A reménynek,

S a jövendő hit szavának…

Maradtam a gótikus toronyban

Uralni végtelen birodalmát

A sötétség káoszának.

 

És elmúltak a tegnap esti percek,

És elmúltak a tegnap esti órák,

A hajnal szárnyain sietve

Egy szálig mind útra keltek,

  A fehér fokok közt átélt

  Perceimet is messze hordták.

 

Leereszkedtem a lépcsőn…

Nos hát azon a legalsó fokon

A kulcsot amit adtál az este

Megleltem egy bürök leve

Zöld borával színig tele

Mágikus fehér kupában.

 

És ott azon a legalsó fokon

Letérdepeltem

Akkor sírva –

Hiszen azon a legalsó fokon,

Mint jóslatot rejtő varázslapon,

Láttam a kupa aljára írva

Hajótörésbe vesző életem! …

 

2019. március 19.

 

Ion Minulescu

 

Romanţa cheii

 

Cheia ce mi-ai dat aseară –

Cheia de la poarta verde –

Am pierdut-o chiar aseară!…

Dar ce cheie nu se pierde?

Cheia ce mi-ai dat aseară

Mi-a căzut din turn,

Pe scară,

Şi căzând, mi-a stins lumina.

 

Cheia ce-am pierdut aseară

Am cătat-o;

Dar pe scară

Era noapte ca şi-afară –

Noapte ca sub boltuita

Cupolă de mănăstire,

Când s-au stins pe la icoane

Lumânările de ceară.

 

Şi-am rămas în turnul gotic –

Turnul celor trei blazoane:

Al Iubirii,

Al Speranţei,

Şi-al Credinţei viitoare…

Şi-am rămas în turnul gotic

Domn pe-ntinsele imperii

Ale negrului haotic.

 

Şi-au trecut de-aseară clipe,

Şi-au trecut de-aseară ore,

Şi-ale zorilor aripe

Fluturatu-mi-au grăbite,

Ca şi clipele trăite

Pe-albul treptelor sonore.

 

Şi m-am coborât pe scară…

Dar pe cea din urmă treaptă

Cheia ce mi-ai dat aseară

Am găsit-o prefăcută

Într-o cupă albă, plină

Cu vin verde de cucută.

 

Şi pe cea din urmă treaptă

Am îngenuncheat

Şi-am plâns –

Căci pe cea din urmă treaptă,

Ca-ntr-o carte înţeleaptă,

Am citit în fundul cupei

Naufragiul ce m-aşteaptă!…

 

 

Elolvasta:
502
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

Mitat Çibuk

Amikor elhagysz

 

Könnyeim mint megannyi csillag

Peregnek arcomon

Az utcán nyargaló szellő is érted zokog

Míg én az ürességet ölelem

Amikor elhagysz

 

A hangod a végtelen távolba vész

Gyöngynevetésed illatod szemed

Gödröcskés arcod kelő holdat idéz

Nem jön álom a szememre

Ajkaimra régi versek tódulnak

Álmaimban a magány malmában

Behúzott függöny mögött rejtőzik bánatom

Bűneim alatt mint folt hátán folt

Amikor elhagysz.

 

Kezeim közt vágyak

fülledt illataként rozsdállik az idő        

 

Amikor elhagysz hír sem jön szentélyembe

Kihűlt lélegzetem árad szüntelenül

S mint hideg patakok elmossák lépteid

Kezemben tartom még a kezed

Amikor elhagysz

 

Minden éjjel szólít a halál és távolodik egyre

A halhatatlanság ígérete

Szívem mélyén mint vitrinben a díszek

Sokasodnak  kékké vált gondolataim

Amikor elhagysz

 

Eltörik a toll a magány gigantikus ítélőszékén

Érzéseim feszítenek mint  Krisztust a keresztfán

Vágyaim folyója árad mint Jákob könnyei

Amikor elhagysz

 

Vágyom a halált

Ha látom a búcsút szemeidben

Amikor elhagysz…

*

Mitat Çıbuk

SEN GİDİNCE

 

Yağmurlar utandi gözyaşlarima

Semada yıldızlar

Sokaklarda ağit yakan rüzgar

Ve ben zamanin boşluğuna tutunurum

Sen gidince

 

Sesine doğru yolum uzar duraği olmayan

Güller incinir kokusu gòzlerinde kalan

Gamzeli hayallerimde ay doğar

Uykusuz kalir gözlerim

Gözü yaşli şiirler kalır dudaklarimda

Hayallerim ögütülur yalnizliklar değirmeninde

Kapanir perdeler suçlarim istiflenir

Yama ustüne yama tutmaz acılarim

Sen gidince

 

Zaman paslanir ellerimde

Yıkanmaz hasret kokusu

 

Sen gidince yatirlarda konaklarim habersiz

Nehirler ayak seslerini yikar durmadan

Soğudu nefesin soğuk çaylarda

Bir de bendeki ellerin.

Sen gidince

 

Her gece ölüm konusur ölumsuzluk zindaninda

Gönül sehrimi yanginlar sarar

Yanar ümitli vitrinler

Bir de mavi düslerim

Sen gidince

 

Kalem kırılir metropol yalnizliklar adliyesinde.

Çarmiha gerilir İsa misali duygularim.

Özlem nehirlerim Yakup’un  yaşlarina katilir .

Sen gidince

 

Bir ölümu özledim

Bir de elveda diyen gözlerini.

Sen gidince

Bartha Júlia nyersfordítására – a szerző kérésére és engedélyével ford. próbálkozás – Gősi Vali

Illusztráció: Dr. Kenyeresné Zagyva Ágnes – Ahol a szivárvány véget ér