Koosán Ildikó : Ion Minulescu A Váratlan érkezése

Elolvasta:
55
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }John Milton 1608-1674 a barokk irodalom egyik legnagyobb alakja, f?m?ve az Elveszett Paradicsom cím? eposz. Nagy hatást gyakorolt a 18. és 19. század els? felének angol költészetére. 1651 telén egy betegség következtében teljesen megvakul, de az írást nem hagyja abba. F?bb m?veit diktálja ââ?¬â?? szókészlete, írásm?vészete inkább elmélyül vaksága okán.

 

 

 

 

 

 

A vakságáról

 

(On His Blindness)

 

 

 

 

Mért lett sötét e széles nagyvilág,

Mért hunyt a fény ki éltemnek delén

Tálentumom haszontalan, rejtvén

Halált jelent, bár lelkes szolgaság

Üdvösb lehetne Teremt?m iránt.

S végszámadásomért ha büntet, s én

Panaszlom: „ Munkámra jut bár igény,

De semmi fény! „ – vígaszt türelmem ád:

„ Munkád az Isten nem igényli, sem

Tehetséged. Csak hordd igáját, mint

Királyi díszt – s legjobb szolgája lész.

Ugrik, ha szól, ezer, meg nem pihen

Földön és Óceánokon, más mind –

Ha áll és vár csak – is szolgálni kész.”

 

 

 

On His Blindness

 

 

 

When I consider how my light is spent

E’re half my days, in this dark world and wide,

And that one Talent which is death to hide,

Lodg’d with me useless, though my soul more bent

To serve therewith my Maker, and present

My true account, least he returning chide,

Doth God exact day-labour, light deny’d,

I fondly ask: But patience to prevent

That murmur, soon replies, God doth not need

Either man’s work or his own gifts, who best

Bear his milde yoak, they serve him best, his State

Is Kingly. Thousands at his bidding speed

And post o’re Land and Ocean without rest:

They also serve who only stand and waite.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Elolvasta:
48
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

Ha öreg leszel és szürke, álomlátó,

És t?znél bóbiskolsz, fogd e kötetet,

Lassan olvasd, és ábrándozz szemed

Régi puha fényér?l, mély árnyáról;

 

Hányan szerették röpke boldog bájad,

Szerették szépséged hazug-h?n szeretve,

De egy férfi zarándok Lelkedet szerette,

Szerette változó arcod, min ült a bánat;

 

És az izzó fák mellett ha lehajolsz,

Motyogd, búsan, a Szerelem hogy elszökött

És a messzi hegyekbe költözött

S arcát elrejtették a csillagok.

 

 

az eredeti vers angolul:

 

 

WHEN YOU ARE OLD

 

WHEN you are old and grey and full of sleep,

And nodding by the fire, take down this book,

And slowly read, and dream of the soft look

Your eyes had once, and of their shadows deep;

 

How many loved your moments of glad grace,

And loved your beauty with love false or true,

But one man loved the pilgrim Soul in you,

And loved the sorrows of your changing face;

 

And bending down beside the glowing bars,

Murmur, a little sadly, how Love fled

And paced upon the mountains overhead

And hid his face amid a crowd of stars.

 

 

Elolvasta:
59
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }A kalandvágyó gyermeklélek végül elnyeri jutalmát

 

Ha egy hajóm lenne,

Elhajóznék vele,

Elhajóznék vele

A Keleti tengerre;

Egy lassú hullámok mosta partra –

Felül zöld tajték, s a fehér alatta –

Bumm! Bumm! Bumm!
A napfényes homokon.

 

Akkor kikötnék, s felmásznék a parton

A meredek, fehér homokdombon,

És másznék a fákra,

A hat sötét fára,

A kókuszfákra a zöld sziklakoronán –

Kézen-térden mászva

Fel a kókuszfákra,

Arccal a sziklának, míg kövek hullnak rám,

Fel, fel, tántorogva, botolva,

Szegletk?nél, hol omlik a szikla,

Át a sziklatömbön,

És ezen a kövön,

A csúcsra, hol hat fa áll az ormon…

 

És lefekszem ott, megpihenek,

Arcom kezemen, s így nézem

Lent a homok-káprázatot,

S a lassan gomolygó zöld habot,

A távoli, szürke-kék páraképet

Hol a tenger s az ég egybekelnek…

 

S azt hiszem, míg nézem a tengert henyén:

„Nincs más a Földön, s a világ az enyém."