Tiszai P Imre : Sóvirágok

*

Reggel volt.

Eső esett vigasztalan egyhangúan.

Arcát nézted, higgadt tekintetét,

megsimogattad kormányt fogó kezét,

szemlehunyva a jövőt vágytad,

nyugodt életed vele álmodtad.

 

Reggel volt.

Gondolatod féksikoltás szaggatta,

riadó szemed fényszóró vakította,

s jött a csattanás,

a soha el nem múló pillanat,

szétszakítva az összefonódott álmokat.

 

Temettél

és nem feledtél.

 Álmodban ma is a fék csikorog

és szemed sarkában,

könnyeidben,

élnek a sóvirágok.

Legutóbb szerkesztette - Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 388 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén