Vandra Attila : Törpefenyők I/23. Egy mellbe vágó kérdés

Marisvásárhely után lehetetlen volt nem politizálni.

Egy mellbe vágó kérdés

  

Bármenyire is kerülték a direkt konfliktust, nem lehetett elkerülni, hogy egyáltalán ne szóljanak egymáshoz. S akármib?l indult ki a beszélgetés, végül rendszerint terítékre kerültek a marosvásárhelyi események. A szünetek nagy részében Emilia egyedül volt, mindenki lehet?leg kerülte, hogy hozzá szóljon. Néha be-bement az igazgatói irodába, Secheinével beszélgetni. Az igazgatón? is többet tartózkodott az irodájában, mint eddig, de ha a tanáriban volt, nem kerülte a vitát, szóba-szóbahozta a vásárhelyi eseményeket. Lehet?leg olyankor, amikor Emilia is a közelben volt, hogy ne maradjon egyedül. Ha már dúlt a háború, Emilia se állta meg, hogy közbe ne szóljon. Az ilyen vitáknak rendszerint dühös elvonulás vetett véget.

Noémi kicsit tovább maradt az ötödik osztályban. Az osztályt kiengedte, de két kislány kérte magyarázzon meg nekik valamit, s benn maradt még egy kicsit. Csak annyit kapott el a beszélgetésb?l, hogy Emilia ismét az épp a Noém mellett elviharzó, s maga mögött az ajtót bevágó igazgatón? pártjára kelt, bizonygatva, hogy a hodákiak és libánfalviak békés tüntetésre utaztak fel Marosvásárhelyre, s a magyarok támadták meg ?ket. Ezt már Noémi se volt képes megállni szó nélkül.

– Te Emilia, te hiszed is, amit állítasz?

– Gondolom, láttad te is a TV-ben azokat a döbbenetes képeket, amikor a már földön fekv? MihÃ?Æ?ilÃ?Æ? Cofariut bestiálisan bántalmazták[1]. S e képeket használták fel a magyarok Románia diszkreditálására, úgy beállítva, hogy a románok bántalmazták ily módon a magyarokat, és Marosvásárhelyen egy magyarellenes pogrom volt. Nézz más adást is, nemcsak azokat, amelyek elferdítik az igazságot!

– Én olvastam magyar és román sajtót, néztem román TV-t, meghallgattam a bukaresti és vásárhelyi rádiót, az utóbbinak magyar és román adását is. Meghallgattam a Kossuth rádiót, Szabad Európát románul és magyarul, a BBC-t magyarul románul és angolul. És beszéltem telefonon az osztálytársammal, aki az els? sorokban volt, amikor a mez?gazdasági szerszámokkal, botokkal és fejszékkel felszerelt „fegyvertelen” görgényvölgyiek áttörték a rend?rkordont, amely azonnal felszívódott. Te meghallgattál ennyi véleményt?

Emilia pillanatra meghökkent.

– Számoljuk meg az áldozatokat, s meglátszik ki volt az agresszor.

Noémi kis szünet után folytatta.

– Mondd, ugye román TV is elismerte, hogy a görgényvidékiek azért mentek „békésen tüntetni” mert a helyi polgármester és az ortodox pópa kihirdette, hogy „Marosvásárhelyen a magyarok ölik a románokat?” Kérdem én: hülyék ezek? Odamennek fegyvertelenül, ahol a románokat ölik? Ne haragudj, de én legalább egy botot vittem volna magammal, ha nem másért, hogy megvédjem magam, ha meg akarnának ölni! – fejezte be Noémi, majd faképnél hagyta Emiliát.

A következ? szüneten Noémi Emiliát gondokba merülve találta. Odament hozzá.

– Látom, gondolkodóba estél. Gondolkozz el a következ?n is: Ha 1500 fegyvertelen románt megtámad 1500-2000 botokkal és más szerszámokkal felfegyverzett magyar, hogy a csudába lesz a sérültek egyharmada magyar? Nem gondolod, hogy valaki nagyon át akar téged verni?

Emilia nem válaszolt, Noémi folytatta.

– 1987 november 15-én a tüntet?k közül kivált néhány agresszív személy, s törtek zúztak. Huliganizmusért állították törvény elé a vezet?ket. A forradalomkor a román TV hamis adatokat és rémhíreket közölt. Már megbeszéltük, neked is röhejesnek t?nt, ahogy a katonaságnak a parancsokat a TV közvetítette. Színjáték volt. Temesváron miközben a felvonulók f? jelszava az volt, hogy „Er?szak nélkül!” -, egyesek üzleteket törtek össze. A Január 28.-ai és a február 18.-ai kommunistaellenes tüntetések er?szakba torkolltak. Jöhettek az IMGB munkásai „rendet csinálni”. S a zsílvölgyi bányászok is azonnal vonatra ültek, s azonnal Bukarestbe teremtek, „rendet csinálni”. Az a két tüntetés kismiska volt a Marosvásárhelyi eseményekhez képest. Ha a TV-nek hinni lehet, akkor itt az ország épsége volt veszélyben, Bukarestben csak a kormányt akarták megbuktatni a tüntet?k. Állítólag. Mert te tagadod, hogy ez lett volna a céljuk. Azt állítottad, a TV félreinfomált. Mondd, Bukarest-Petrozsény 320 km, Petrozsény-Marosvásárhely csak 250 km. Miért nem jelentek meg a bányászok „rendet csinálni?” Talán, mert nem volt rájuk szükség, volt a közelben más, aki szerepüket átvegye? Miért van szétverve a Nemzeti Liberális Párt marosvásárhelyi székhelye is? ?k biztosan nem akarták elcsatolni Erdélyt! A forradalomkor a TV és sajtó félreinformált, manipulálta a közvéleményt. Január 28.-án is, február 18.-án is, most miért lett volna objektív? Mit manipulál a TV Marosvásárhellyel kapcsolatban? Erre felelj!

– Próbálom összeszedni a gondolataimat… – felelte Emilia rövid szünet után. – Ez most kicsit mellbe vágott.

– Emlékezz: Bukarestben a forradalomkor egy ház falára valaki kiírta: „Vissza fogunk térni”. Tegnap megalakult a Román Hírszerz? Szolgálat[2]. Gondolom szükség lesz tapasztalt szakemberekre, akik már dolgoztak a hírszerzésben. Láttad a tegnap a híreket? Idézzek: „Ha lett volna hírszerz? szolgálat, akkor meg lehetett volna el?zni a vásárhelyi eseményeket.” Cui prodest?[3]

– Az unokatestvérem Bukarestben lakik. A férje egy nagyon békés ember, kenyérre lehet kenni. Február 18.-án nem akart a tüntetésen részt venni. Ám útja a tüntet?k mellett vezetett el. Az IMGB-ések megkínálták sörrel, amit egy autóból ingyen osztogattak. Nem ment velük. Hazament. Otthon megverte csúnyán a családját, a gyermekeket is, a bútorokat is összetörte. Másnap nem emlékezett semmire. Amikor rádöbbent, hogy mit tett, sírva kért bocsánatot, s esküdözött, nem emlékezik semmire. Abban a sörben volt valami…[4] – emlékezett Emilia beleegyez?en. – Ezt fel kell dolgoznom. Adj id?t rá! De ne várd, hogy mindenben egyet értsek veled!

– Minél nagyobb szarban van az ország, minél nagyobb a veszély, annál nagyobb szükség van rájuk – tett még rá egy lapáttal Noémi, majd magára hagyta.

 

 

 

[1]  Az egyetlen képsor, amit a román TV bemutatott a Marosvásárhelyi eseményekr?l. Az ír televízió stábja által lefilmezett jeleneten a már földön fekv? Miháilá Cofariuba belerúgnak, és egy magyar egyetemet követel? táblával fejbe vernek. E több televízió által átvett jelenettel illusztrálták többek között a marosvásárhelyi eseményeket, és a magyarellenes atrocitásokat. E tévedést használta fel a román propaganda arra, hogy igazolja, az agresszorok nem a románok, hanem a magyarok voltak. A MihÃ?Æ?ilÃ?Æ? Cofariut bántalmazó Cseresznyés Pált és Barabás Ern?t 10-10 év börtönbüntetésre ítélték, az utóbbit távollétében. (Magyarországra szökött, ott is él, kett?s állampolgár.

 

[2]  1990 március 26-án alakult meg.

 

[3]  Latin kifejezés, melynek jelentése “kinek használ?” Alapvet? elv a b?nüldözésben.

 

[4]  Kollégan?m mesélte e történetet. Az unokatestvérér?l.

Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:58 :: Adminguru
Szerző Vandra Attila 746 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miután két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban kórházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam kémiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakció-analízis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.