Az az er?s, élénk középkék
Tengerré mossa szíveinket,
A tiszta hullámokban elveszünk,
Nem feledve, hogy jártuk Triesztet,
Amelynek óriás terén
Rusztikus, régi paloták
Körülfogtak, belénk karoltak,
Nem akartak engedni tovább,
Hogy Grado sz?k sikátorai,
Zöld zsalus házai a múltat
Hozták el, homokos partjai
Csupasz talpunk alá simultak,
Hogy okos és szép volt Adrienn,
Hogy végül a csúnyából is szép lett,
Míg ellenz?t vont szemünk elé
A gazdag mediterrán növényzet.
Legutóbbi módosítás: 2011.10.21. @ 16:35 :: Fűri Mária