(meghallgatom)
Lemerült a Víz alá,
kopoltyú nélkül vett levegőt,
lábai összenőttek, ujjai behártyásodtak,
pikkely formájú szirmai a halakra hasonlítottak;
ha emlékezetem nem csal,
rémlik, mintha látnám. Szemeim szaporán pislogtak,
és kipróbálták védeni a változást,
ellenszegült piros erezetű tekintet,
de a világ hatalma magával sodorta.
Nem hittem volna, ilyen Mélyre süllyedek,
föld méltatlan, keményen taszigáló vén kövületek,
csak a könnyedség fogadott magába,
úgy estem bele, mint szám medrében a súlytalan feleletek.
Iszapot öntöttek kiszáradt számba,
tátongó hangot csikar ki belőlem. Buborék
szétpukkadt, kitártam neki karom,
de magára hagyva a felszínre törtem. Megvallom
gyorsan eliszkolt alakom elől,
vízkörpályákkal a fejem fölött hadakoztam;
egy sellő lett belőlem,
rászed a Hullámok habjai emlékeim felidézésére,
nem szed ki belőlem semmi olyat, amit szeretne.
Nem hittem volna, ilyen Mélyre süllyedek,
föld méltatlan, keményen taszigáló vén kövületek,
csak a könnyedség fogadott magába,
úgy estem bele, mint szám medrében a súlytalan feleletek.
Emlékszem. Gyermekkori meséből származom,
az első oldalából csobbantam ki. Vizes
lett a sima, ránctalan papírlap,
homokba maradt hullámmorajlás,
Ursula lábnyoma bevésődött,
dallamot csen, visszhangfakasztás
némítja el sellő énekem;
mese életre kelt,
erős színeket harsányabbra vettem.
Nem hittem volna, ilyen Mélyre süllyedek,
föld méltatlan, keményen taszigáló vén kövületek,
csak a könnyedség fogadott magába,
úgy estem bele, mint szám medrében a súlytalan feleletek.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.19. @ 20:26 :: Adminguru
