Bakos Erika : Manócska könnyei

Tündérfalván,

kerek erdőn

manócska

sírdogál,

mindig használt

lámpására

ráragadt

egy pókfonál.

Nem világít

éjjel fénye

az erdő

sűrű fái közt,

beköltözött

pókék lánya,

erre kellett

a csepp eszköz.

Pityeregve

megkérdezi

a tündérek

főanyját,

mi lesz velem,

én tündérem,

ha egy vándor

nem találja

sötét éjjel

az otthonát.

Ne félj semmit,

hagyd a lánykát,

maradjon,

míg jól esik,

adok neked

másik lámpást,

hadd lássák

a fényeid.

Nem sír többé

kis manócska

kint a sötét

ég alatt,

utat mutat

lámpásával,

s` szeretetet

osztogat.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:22 :: Bakos Erika
Szerző Bakos Erika 228 Írás
Bakos Erika vagyok egy Szeged melletti kicsi faluból. 54 éves, két gyermek édesanyja. Szeretem a szép szavakat, az őszinte gondolatokat és a szép verseket. Kedvenceim: József Attila, Pilinszky János és Ady Endre. Versírásra a férjem halála után adtam a fejem, így próbálom öt éve örömeim, fájdalmaim kifejezni. Az első irodalmi portál, ahol publikáltam gondolataimat, a Poet honlapja. Tagja vagyok a DéeMKá Irodalmi Csoportnak. Nincs saját kötetem, de verseim jó néhány Antológiában megjelentek. Még az út elején tartok, de a költészet iránti alázattal teszem a dolgom. A Héttoronyba tanulni jöttem és megköszönöm a jóindulatú segítséget. Szeretnék a portál aktív tagja lenni. örömmel tölt el, hogy itt lehetek.