Hull egy öngyilkos vadgesztenyelevél,
nem bontogat n?i blúzokat a szél.
Hideg az ég, mint a víz- vasvödröké.
Szögesdrót n?tt felhorzsolt szívem köré.
Lobogó gyászszalag, fekete masni,
nagy bánat az, hogy meg akarlak kapni.
Nem szerelem ez – szakítatlan szíjak,
nincs olyan tavasz, ami megvakíthat.
Acélpántok – a t?n?désem szorít,
járom lakásom lakatlan tájait.
Felébredni innen, félek –nincs hova,
nincs már nektárom, csak fanyar naspolya.
Fiatalságom lombjait letörték,
nincs csillag se, csak kih?lt villanykörték,
s retinafoltok- a tudat, hogy égett.
Önmagamtól senki-senki se véd meg .
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:08 :: Csillag Tamás
