E mai köd párakabát.
Zsebében kutatok,
hátha megtalálom
őszem csendes-bús mosolyát.
Reggel. Teám is páragőzös.
Fújtatva indul – Itt Elmerengek
állomása – felszállás, leszállás.
Köd bent és köd kint,
bennem a szerelem köhint,
lázas álmú nagykabátom
magamra veszem.
Vonatom hegyekbe ér,
feltámadt gondolatok utaznak.
Kidobálnám, s szemezést
követve, űrfedezékkel tűnnek.
Nincs mit megteremteni,
Az értelem szája hangtalan,
üvölt a csend, de daltalan,
magányod körbeveszem.
Tanulj velem élni másként.
Tanít ősi pergamen ajándék.
Gnóm vagyok, és a törpe intett.
Óriás ok: Csillaggá lehetünk
idebent, mielőtt eszed veszted.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Marthi Anna
